Az ősz is forró marad

A közvéleménynek általában a tanárok jutnak az eszébe, ha arról van szó, melyik csoport jár jól a nyári szünettel – pedig a szünnapok számát tekintve a politikusok is legalább annyit pihennek. Tegnaptól végre minden parlamenti képviselő úgy mehet el nyaralni Horvátországba, Dubajba vagy egzotikusabb tájakra, hogy nem fenyegeti a gyors visszahívás veszélye egy rendkívüli ülés miatt. A koalíciós pártoknak ebben az időszakban lesz idejük végiggondolni, mit is szeretnének kezdeni a jövővel.

A negyedik Fico-kormány stabilitása egy sajátos jelenség: az elmúlt hónapokban egyszerre létezett is és nem is. A koalíciónak kulcsfontosságú kérdésekben sikerült egységet mutatnia, és a rájuk záporozó külső kritikák ellenére is olyan változásokat fogadtak el, amelyek hosszú időre meghatározzák az ország jellegét. A Büntető törvénykönyv megváltoztatása, a Különleges Ügyészség megszüntetése és a rendőrségi belső erőviszonyok átrendezése gyakorlatilag egy szoft-amnesztiát jelent. A kormánykoalíció törli a múlt bűneit és tiszta lapot biztosít az elmúlt évtized ügyeskedőinek. A kulturális és civil alapok támogatási rendszerének átszervezése átrendezi az erőviszonyokat a harmadik szektorban és külföldi forrásokra utal több, korábban kényelmes monopóliumot élvező szervezetet. A köztévé átalakítása olyan eszközt ad a Smer és az SNS kezébe, amellyel korábban nem rendelkeztek – a média egy részének feltétlen támogatását. Pellegrini megválasztásával elhárult a veszélye annak, hogy az államfő aktívan akadályozni fogja a kormány összes tervét. A Fico elleni merénylet erkölcsi tőkét és hivatkozási alapot ad az összes kultúrharcos üzenethez, amit a miniszterelnök a jövőbeni facebookos videóiban is megfogalmaz majd. A közvélemény-kutatások alapján a kormány támogatottsága stabil, a három választásból kettő a koalíció egyértelmű sikerét hozta, a harmadikat, az EP-választást pedig szintén nem lehet kudarcnak értékelni. Ugyanakkor most jön a kormányzás neheze.

A kultúrharcos témák ugyanis könnyen kommunikálhatóak, de szeptembertől, a kormány első évének végétől kezdve jóval több olyan pénzügyi és hatalmi kérdés kerül terítékre, amiért csak részben lehet Ódort és az ellenzéket hibáztatni. A két legfontosabb megoldandó kérdés közül az egyik az, hogy miként alakul a jövő évi költségvetés és milyen további intézkedéseket foganatosít a kormány a költségvetési hiány csökkentéséhez? A megszorítások csak egy bizonyos fokig maradhatnak rejtve, miközben az adóemelés, a vállalkozók terheinek növelése, párosítva az állami szféra béremeléseinek elmaradásával borítékolhatóan feszültségeket szül – aminek a kormányon belül kinevezett felelősei lesznek. Senki sem akarja magát ebbe a pozícióba manőverezni: a Hlas szakpolitikusai különösen idegesek lehetnek majd a nyári szabadságok idején.

A másik problémát a szimbolikus, hatalmi kérdések jelentik. A parlamentnek csak ősszel lesz elnöke a Hlas és az SNS konfliktusai miatt, mindkét kisebb koalíciós partner úgy küzd a megmaradásáért, hogy közben ügyelniük kell rá, nehogy véletlenül bedöntsék a kormányt. Nehéz feladat lesz, hiszen jelenleg úgy tűnik, mindkét párt hajlandó elmenni a végsőkig, hogy kihozza a krízisből a maga számára a legtöbbet. A tét fokozásával pedig az a probléma, hogy a konfliktus feloldásának mindenképp lesz egy látványos vesztese. A szavazók pedig nem szeretik a veszteseket.