Légvárak helyett játszóvárat építenének a nagykaposi óvodában

Az igazgatónő bízik a sikerbenA szerző felvételeBúcsúzni, hogy azt ne mondjuk ballagni készülődnek a nagykaposi II-es óvoda „végzősei”. Kis batyujukat készítgetik, amit a vállukra kapnak majd, a kisöregek körbejárják vele azt az épületet, amelyben életük első, talán legmeghatározóbb szakasza zajlott. Hiszen éppen a hatéves korig tartó fejlődési szakasz az, amelyben közösségi életet tanulnak. Ez az a kor, amikor a lehető legtöbbet kell(-ene) megadni nekik.

Mindehhez megfelelő környezetet és feltételeket biztosít a már említett intézmény, melynek élén Alena Dančová áll. A 146 idejáró gyerekből körülbelül negyven a két vegyes magyar osztályt, a többi 100 a négy szlovák osztályt látogatja. Az idetévedő idegennek kedvező az első benyomása. Szép, nagy, rendezett udvar, frissen nyírt fűvel, mászókákkal, játékházzal és hintákkal. Disztingvált a moraj, sírás, sikoltozás nincs. A gyerekek egy része alaposan megnéz, a többiek sokkal fontosabb ügyeikkel vannak elfoglalva, homokot lapátolnak. Ez utóbbiak pillantásra sem méltatnak, amikor a hosszú aszfaltozott járdán az igazgatóság épülete felé lépegetek. Az igazgatónő és a helyettese, Kiss Matild kedvesen fogadnak. Amikor azt kérdezem, mi minden történt az elmúlt időszakban, látom, jó helyen kopogtatok. A rám szórt élménybeszámolóból kiderül, itt nemcsak a gyerekeket, hanem a szülőket is bevonják a munkába, egy ma már ritka jelenséget, igazi önkéntes közösséget hoztak létre.

Különböző projektek aktív résztvevői mind a pedagógusok, mind a szülők. Az egyik legfontosabb kezdeményezés, az egészséget támogató iskolákról szól. Ebben részt vesznek a gyerekek, akiket arról igyekeznek meggyőzni, hogy cukorka és csoki helyett inkább gyümölcsöt fogyasszanak, valamint a felnőttek, akik között dohányzási szokásaikat feltérképező kérdőíveket osztanak ki. Egyébként is többet foglalkoznak az egészséges életmóddal és táplálkozással, mint másutt.

A szülők diétás ételrecepteket cserélnek ki, tej és tejtermékek dobozaiból készítnek kiállítást. Nagy esemény volt az Ung-vidéki óvodák számára szervezett mesetalálkozójuk, amelyen minden óvoda képviseltette magát, vagy a közelmúlt legnagyobb óvodás sportvetélkedője, a II. járási óvodás sportolimpia. Mindkét rendezvénynek ők voltak a főszervezőik. És még nem fogytak ki a tervekből.

Kidolgoztatták az udvar átépítésének tervét és megvették az épület homlokzatának felújításához szükséges alapanyagokat. Szülői és vállalkozói segítséggel belevágnak mindkettőbe, hiszen eddig is volt kire támaszkodniuk. Az igazgatónő szerint egyetlen felkért vállalkozó sem mondott nemet, amikor segítséget kértek tőle. Az Illyés Közalapítványon, és a Rákóczi Szövetségen kívül támogatja rendezvényeiket több nagyvállalat is. A legnagyobb és a leglehetetlenebb vállalkozásuk az álomvár felépítése, amelynek terveit már kidolgoztatták, ám a hozzávaló faanyag megvétele túlnő lehetőségeik határán. A tavalyi 600 000 koronás költségvetés már az idei kiadásokra sem lenne elég. Az udvar rendbetételére 312 000 korona, ezen belül a vár felépítésére 240 000 korona kell. De mernek álmodni. S már belevágtak a pénz megszerzésébe is. De vajon felépül-e az álomvár? Kitartásukat tekintve minden bizonnyal. Persze, nagy előny hogy tudják: a szülő mindent megtesz a gyermekéért.

Vajon az állam is megtesz minden tőle telhetőt a gyermekeiért?