Legenda a johannitákról

Ott vigyáz a Csermosnya -völgyre, a Szoroskő hatalmas masszívuma alatt, Hárskút község legdominánsabb pontján egy a titkait őrző, misztikus hangulatú templom, amelyet talán az egykori keresztesek, a johannita lovagok építtettek.

Hárskút (Lipovník)

Patrónusa is a johanniták legnagyobb tiszteletben tartott szentje, Keresztelő Szent János. A feltárt román kori elemek, az írásos emlékek révén összeálló tények arra engednek következtetni, hogy az egykori rendi kolostor temploma a mai plébániatemplom helyén állt, annak részeit tárták fel a 80-as években.

Szent János lovagjai

A második országalapító király, IV. Béla okleveleiben 1243-ban már szerepel egy itteni templom, amelyet Keresztelő Szent János tiszteletére szenteltek fel, és valószínűleg a johannita lovagrend lehetett a birtokosa, amely e helyen kolostort is alapított. A johannita rend úgynevezett gyógyító keresztény közösségként egykor a Szentföldön harcoló keresztesek számára kórházakat alapított és tartott fenn, nagy valószínűséggel Hárskúton is ilyen kórház, hospice kolostor lehetett. Egy legenda szerint az építők egy öreg hársfa alatt kutat ástak, amely igen bővizű volt, innen kapta nevét a hely, így lett Hárskút a falu neve. Egészen 1983-ig úgy tartotta a műemlékvédelem, hogy a hárskúti templom a gótika idején épült, sokszögzáródású, csúcsíves boltozatú szakrális épület. 1983-ban egy alapos régészeti és építészettörténeti kutatás azonban bebizonyította, hogy a mai templom egy korábbi, román kori – valószínűleg még a 12. és a 13. század fordulóján alapított, egyhajós, az átlagos falusi templomoknál jóval nagyobb – templom magja. A falkutatások kimutatták, hogy mind a déli, mind pedig az északi falon vastag vakolatrétegek alatt és befalazva ugyan, de kiváló állapotban megmaradtak a román kori ablakkeretek, ugyanígy az egykori apszist is sikerült az átépített belső térben régészeti módszerekkel azonosítani, amely valószínűleg félkörzáródású lehetett. A feltárás az északi oldalon egy kéthajós kápolna alapjait is azonosította, erről azt feltételezik, hogy a kolostor felé engedett átjárást. A templomtól északra ma a parókia épülete és kertje van. Hogy maga a kolostor épülete hol lehetett, pontosan nem tudni, viszont a parókia igen vastag falú, robusztus épület, az átlagos falusi parókiáknál jóval impozánsabb méretű, stratégiailag központi helyen áll. Ez a parókia az egykori kolostor falainak anyagából épülhetett. A légi felvételek szerint a falu kimagasló pontján álló templom és a parókia épületegyüttesét észak felől is fal vehette körül. Tény, hogy ma is áll a templom és a paplak között egy embermagasságot meghaladó fal.

Az elkerülhetetlen sors

Hárskút templomának falai az ország egyik legkorábbi szakrális épületének töredékeit őrzik. A hajó déli falát úgynevezett darázskőből, édesvízi mészkőből rakták, ez mindig is jól faragható, közkedvelt építkezési anyag volt ezen a vidéken. 1430-ra datálják a templom bordaíves boltozatának készítését, a 16. század első harmadára, a Mohács utáni időkre a kolostor pusztulását, amikor a török veszély elől lakóik északabbra menekülhettek. A reformáció terjedésekor ez a templom is az új vallást hívők birtokába jutott, egészen 1662-ig használták, ekkor visszakapták a római katolikus hívek. Barokk átalakítása az 1720-as évekre tehető. 1856-ban orgonát kapott és neogótikus belső berendezéssel szerelték fel, majd a 19. század végén ismét átépítették, akkor készült a nyugati részén álló torony, akkor festették át a szentségház falait borító freskók egy részét is. Ma is rendkívül jó állapotban van, ápolt környezetben várja a híveket. Amikor ott jártam, az eső utáni sárban egy vörös festésű, a középkor legelterjedtebb kerámiájának töredékét találtam. Ki ihatott belőle? Talán a johannita rendfőnök? Titok marad, mint oly sok minden, amit a tudományos kutatás sem tud kideríteni.