Kuntapolca: egy ötszázéves történet vége

„Több évtizeddel ezelőtt a betléri kastély könyvtárában egy olyan krónikára bukkantam, amelyben 17. századbeli modern öntödeként említik a gyárat. Míg akkoriban a környékünkön, például Páskaházán és Csetneken csak hámorok voltak, Kuntapolcán már öntöde működött. Tudomásom szerint ez a legrégebbi olyan írásos feljegyzés, ahol említést tesznek az öntödéről. Erről a területről egyébként rengeteg terméket hordtak annak idején szekereken Budapest és Pozsony irányába, a nagyszüleink elbeszélése alapján többek között háborús alkatrészeket, de ugyancsak innen vitték a budapesti Lánchíd egyes elemeitˮ – mondta az egykori cégtulajdonos. Balázs Béla elmondása szerint 1957-ben jött a faluba, mintaasztalos szakra iratkozott be, édesapja bútorasztalos volt, a középső bátyja pedig épületasztalos. A családi hagyomány szerint tehát őt is ezen a vonalon indították el.

Tanoncból tulajdonos 
„Az iskolát sikeresen elvégeztem. A mai napig imádom a szakmát. Mintákat is gyártok, de szobrászattal, betűöntészettel és faragással is foglalkozok. Az első tizenhat évet mintaasztalosként tudtam le, de az unokabátyám úgy vélte, többre vagyok képes, ezért az ő javaslatára beiratkoztam a Kassai Ipariskola pelsőci kihelyezett gépészeti szakának esti tagozatára. Az iskola sikeres befejeztével az öntöde technológusává neveztek ki, amit három évig csináltam. Mivel ekkor már párttag voltam, a 80-as évek elején a helyi beszerzési osztály vezetője lettem, és több mint húsz éven át az is maradtam. A kilencvenes években a vállalat csődeljárás alá került, akkori vezetője és a kerületi bíróság engem bízott meg a felszámolással kapcsolatos feladatok elvégzésével. Fél év után rájöttem, hogy nekem nem likvidálnom kell a céget, hanem megmentenem. Felszólítottam a bíróságot, hogy vegyenek le a posztról, és engedjék meg nekem a gyártást. Ez 1999-ben megtörtént, az öntöde és a mellette levő megmunkálórész mintegy 30 munkással újraindultˮ – magyarázta Balázs Béla.

Mivel kedvezően alakultak a dolgok úgy döntött, hogy két barátja segítségével megveszi a céget. A versenypályázatot megnyerték, így 2000-ben már az övék volt az egész vállalat. Két évig hárman irányították az öntödét, de 2002-ben a két üzlettárs kiszállt, így mindent egymaga vitt tovább egészen addig, amíg be nem köszöntött a gazdasági válság. 

Fordult a kocka 
Bár a cég szépen fejlődött, fokozatosan felfelé ívelt, de a 2000-es évek vége felé a gazdasági válság Balázs többtucatnyi megrendelőjét nehéz anyagi helyzetbe juttatta, egy-két évvel később pedig sokukat el is veszítette. Az üzlet fellendítése érdekében kénytelen volt új ügyfeleket keresni, sajnos az újak közül is sokan anyagi nehézségekkel küzdöttek, ami azt eredményezte, hogy a megrendelt munkát késve fizették ki, néhányan pedig egyáltalán nem fizettek. Utóbbi végzetesnek bizonyult, a ki nem fizetett munka és a problémás megrendelések miatt ismét csődeljárás alá került a gyár.

„Én 2012-ben kerültem a céghez, ekkor még mintegy 75 ember dolgozott a gyár falai között. A csődeljárásban új tulajdonosa lett az ingatlanoknak, velük sajnos nem tudtunk közös nevezőre jutni, ezért úgy döntöttünk, hogy új telephelyet keresünk. Pár nappal ezelőtt írtuk alá a szerződést Pelsőcön, ahol egy szintén gazdag múltú gyártelepet veszünk meg. Az új öntödét már Pelsőcön szeretnénk beindítani, de mivel elsősorban ipari felhasználású szürkeöntvények készítésével, olykor-olykor pedig érdekesebb darabokkal, mint például a nemrégiben megkezdett lőcsei honvédszobor gyártásával is foglalkozunk, pár öntést még biztosan Kunapolcán fogunk elvégezniˮ – mondta az Új Szónak Kozsár Sándor, Balázs Béla unokája, a Concordia Casting cég új tulajdonosa, igazgatója. 

Megújuló történelem 
Orosz Örs, a száz évvel ezelőtt ledöntött és öt részre törött lőcsei honvédszobor újraöntését indítványozó Sine Metu Polgári Társulás képviselője szerint a kuntapolcai öntödének köszönhetően már sikerült elkészíteni az eredeti szobor fejének másolatát. „Egyesületünk oszlopos tagja, a kassai Éliás Ádám a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum makettje alapján elkészített egy épkézláb makettet. A következő lépésben erről a makettről is készítünk egy fémöntvényt, így az eredeti mintájára kipótolt szobor a fejjel együtt egy közel négy méter magas fémalkotás lesz. Pontosan ezért vettük fel a kapcsolatot a kuntapolcai öntödével, hiszen nemcsak Dél-Szlovákiában, hanem az egész országban ez az utolsó olyan cég, amely ilyen eljárású öntéssel foglalkozik. Nagyon örülök, hogy míg a gyár végleg bezárja kapuit, nem messze újjászületik. Ez egyébként is egy alapvetően szívünkhöz közel álló történet, hiszen Gombaszögön egy ennél is nagyobb öntöde működött a 19. században, mely Andrássy Manó vasbirodalmának volt a része. Ennek a régiónak ez jelentette a megélhetést, ez volt az itteni gazdaság motorja. A helyi ipar Közép-Európa térképére is rátette a Sajó völgyét, és valóban kevés olyan vállalat van, ami több száz éven át, igaz változó tulajdonjogi viszonyok mellett képes ugyanazt a munkát végezni. Már többször megfordultunk itt, ennek a helynek sajátos atmoszférája van, egyszerűen imádunk itt lenniˮ– zárta Orosz Őrs. 

Egy elfeledett régió 
Mielőtt Kozsár Sándor beállt a céghez, külföldön ígéretes karrier várt rá. A németországi Kastli Magyar Gimnázium ösztöndíjasaként, majd a Bécsi Gazdasági Egyetem (WU Wien), majd pedig az IE Business School, a madridi egyetem sikeres befejezése után döntött úgy, hogy hazatér.

Úgy érezte, itthon a helye. „Ez egy elfeledett régió, sajnos az ország egyik legszegényebb része. Az államnak sokkal jobban kellene foglalkoznia az itteni cégekkel, mert az embereknek munkát kell teremteni. Ehhez viszont növelni kell a produktivitást, de az csak új termékek kiötlésével, azok gyártásával és új gépek beüzemelésével működhet. Nagyon ritkán találkoztam itt olyan emberrel, aki nem akart volna dolgozni. Mindenki igyekszik, de nagyon nehéz előre lépni, mind egyéni, mind vállalkozói szinten. Az elmúlt három évben átlagosan 30-35 munkásunk volt, jelenleg a költözés miatt 20 embert foglalkoztatunk, de amint beszereljük az új technológiát, vissza szeretnénk térni a 30-as létszámhoz, és egy éven belül remélhetőleg az 50-et is sikerül elérnünkˮ– zárta Kozsár Sándor.