Újjáéledő tradíció a pelsőci öntödében

Számomra mindig nagy öröm, amikor olyan helyeket járhatok be és örökíthetek meg a fényképezőgépeimmel, amelyek nemcsak jól mutatnak a képen, hanem gazdag történelmük van, és még annál is érdekesebb emberi történeteket rejtenek. Azok, akik ismerik szerkesztőségünk barangolásait, néhány évvel ezelőtt már találkozhattak egy hasonló történettel, azt kell mondanom, hogy ez az írás igazából a korábbi történet folytatása. Nagyjából másfél évvel ezelőtt azért fordultam meg a Pelsőchöz közeli Kuntapolcán, mert az ott működő óriási vasöntöde – melynek egyébként a helyiek elbeszélései és az archívumokban található írásos feljegyzések szerint több száz éves múltja van – 2020 első felében végleg lehúzta a rolót.

Gazdag történelem 

A szóban forgó kuntapolcai vasöntödének valóban nagyon gazdag múltja volt. Ahogy azt Kozsár Sándor, az egykor Kuntapolcán, de most már Pelsőcön működő, 2016-ban alakult Concordia Casting vállalat igazgatója az Új Szónak korábban elmondta, nagyapja évtizedekkel ezelőtt a betléri kastély könyvtárában bukkant rá egy olyan krónikára, amelyben 17. századbeli modern öntödeként említették a kuntapolcai gyárat. Míg akkoriban a Sajó környékén, például Páskaházán és Csetneken csak hámorok voltak, Kuntapolcán már öntöde működött. Erről a területről rengeteg terméket szállítottak annak idején szekérháton Budapest és Pozsony irányába, és ugyancsak ebben a térségben készült és innen vitték Budapestre a Lánchíd több öntött elemét is. A nemrégiben újjáéledt pelsőci öntöde sem most került fel a térképre, a feljegyzések szerint ennek az öntödének is több száz éves múltja van. Borovszky Samu helytörténész, a Magyar Tudományos Akadémia egykori irattárnokának és irodaigazgatójának Magyarország vármegyéi és városai című monográfiája is arról tanúskodik, hogy Pelsőcnek már a 16. században saját vasolvasztó acélgyára volt. A Borovszky által Miklóssy-féle acélműgyárként említett vasöntöde a 18. században Hámos Pálé volt, aki hámorrá alakította át. Akkor nevezték át acélgyárrá, amikor 1886-ban egy új tulajdonos kezébe került és kovácsolt acélt, illetve mezőgazdasági, malom- és bányászszerszámokat kezdtek el benne készíteni. Az 1800-as évek végén Borovszky írása szerint 18 munkás dolgozott az öntödében, a termékeket Szerbiába és Romániába is exportálták.

Új lendület 

„Az öntödei gyártásnak valóban nagy tradíciója van ebben a térségben. Az eredeti Concordia részvénytársaságot még 1833-ban alapították, ez a cég működtette a csetneki és a kuntapolcai gyárakat. Azért indítottuk be a pelsőci gyárat, hogy megtartsuk ezt a tradíciót. Pontosan ebből a célból alapítottuk meg öt évvel ezelőtt a Concordia Castingot, mely 2017-től egészen mostanáig Kuntapolcán működtette a gyárat. Pelsőcre tavaly ősszel költöztünk át, ahol a gazdag múltú gyár egy részét megvásároltuk. Az elmúlt években itt nem volt gyártás, ezért is gondoltuk azt, hogy új életet lehelünk bele” – közölte lapunkkal Kozsár Sándor, aki beszélgetésünk során többször is hangsúlyozta, a gömöri régió szerepét az egykor még itt is virágzó vasiparban. „Gömört annak idején Európa vasszívének hívták. Nagyon erős volt a vasipar és a fémfeldolgozás, s ezek egyébként a kommunizmus ideje alatt is megmaradtak. A rendszerváltás után sajnos rengeteg cég tönkrement vagy elköltözött, ezért nagyon legyengült az iparág teljesítménye. Míg Csehországban ma is rengeteg ilyen cég működik, idehaza tíznél is kevesebb maradt életben. Mi úgy gondoljuk, hogy igenis van lehetőség az iparág fejlesztésére. A termékeinket idehaza és külföldön is szeretnénk értékesíteniˮ – tette hozzá Kozsár.

Új gépek és emberek 

Annak ellenére, hogy a kuntapolcai öntödében számtalan termék gyártásával foglalkoztak, a technológia nagyon elavult volt. Míg ott tüzes kemencékben olvasztották a vasat, Pelsőcön már egy modern, elektromos kemencével olvasztják fel a nyersanyagot.

„Nagyon sok öntödei technológiába invesztáltunk és bízunk benne, hogy ezt folytatni tudjuk. Az elmúlt évben, az Új Szó közbenjárásának köszönhetően egy új partnert is találtunk a komáromi SAM – Shipbuilding and Machinery cégben. Közös elhatározásunk a régióbeli öntödei gyártás megerősítése. A költözés miatt csökkent az alkalmazottaink létszáma, de szeretnénk visszatérni az eredeti, legalább harmincfős munkatársi létszámhoz. Jelenleg próbaüzemmódban működünk, építjük a berendezéseket. Korábban csak szürke öntvény öntésével foglalkoztunk, de a közeljövőben gömbgrafitos és acélöntvények gyártását is szeretnénk vállalniˮ – mondta Kozsár Sándor.

Mivel korábban a kuntapolcai, most pedig a pelsőci öntödében is saját szememmel láthattam, milyen komoly munkát rejt egy-egy vasból öntött termék, azt hiszem, ezentúl sokkal nagyobb érdeklődéssel tekintek majd a konyhaszekrény polcain helyet foglaló serpenyőkre, s nagy megelégedettséggel fogom szürcsölgetni a papírpohárba öntött presszókávét a kassai padokon, melyeket egykoron szintén Kuntapolcán készítettek.