Közel hajolva a képekhez a muzsikát is meghallhatjuk

Az alkotó művészi látásmóddal ragadta meg a pillanatot, a művészi alkotás és az újraalkotás pillanatában létrejövő elrévülést, áhítatot.

Komárom

Az elmúlt 25 év fotóterméséből válogatta Farkas József azt a 15 muzsikusportrét, amely április végéig látható a komáromi Rév – Magyar Kultúra Házában. Többségük felvidéki, de akad köztük magyarországi és erdélyi zenész is, sajnos, közülük már sokan nem élnek.

„Agócs Gergely barátommal negyedszázada kezdtük felkutatni azokat a zenészeket, táncosokat a Kárpát-medencében, akik még kezükben, lábukban hordozták az elődeiktől, mestereiktől rájuk hagyományozott tudást, akik nem is tanulták, inkább ösztönösen magukba szívták őseink dallamvilágát, táncmozdulatait – emlékezett vissza a tárlatnyitón Farkas József. – Gyűjtőútjainkon magnóra, videóra vettük a látottakat-hallottakat, én pedig fényképezni is elkezdtem ezeket az embereket. Ma is nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy közel engedtek magukhoz, hogy beengedtek a házukba, mikrovilágukba. Bár mindegyik arc más, ha közös vonást szeretnék felfedezni ezeken a portrékon, azt mondanám, valamennyiről sugárzik a zene szeretete. Amint kezükbe vették a hangszerüket, szinten teljesen átlényegültek.”

A tárlatot és az alkotót Agócs Gergely népzenész, népzenekutató méltatta. Ugyancsak felidézte közös gyűjtőútjaikat, rámutatva: sokszor olyan dallamokat sikerült rögzíteniük, amelyek keletkezésükkor – bizonyíthatóan – Kelet-Európa füves pusztáin szólaltak meg. Beszélt arról a szolgálatról is, amelyet a cigányzenészek az őket körülvevő népek zenei ízléséhez igazodva, hagyományaiktól megkövetelve végeztek; ez a szolgálat őrizte meg az utókornak a csodálatos ősi dallamokat. Visszamenőleg több generáció nótáját is meg kellett tanulniuk, és ezeket örökül hagyták fiaiknak, unokáiknak. „Nem akarom hősökké magasztalni ezeket az embereket, a képek sem teszik azt. Nem megszépített arcokat akar láttatni a fotós, inkább egy dokumentarista szemével ábrázolja őket. Másrészt többről van itt szó, mint egy dokumentarista munkájáról. Barátom művészi látásmóddal ragadta meg a pillanatot, az arc mimikáját, a művészi alkotás és újraalkotás pillanatában létrejövő elrévülést, áhítatot. Nemcsak azért művészi fotók ezek, mert népművészetet, organikus művészetet ábrázolnak, hanem azért, ahogyan ábrázolják. Mert eszmélésre késztetnek bennünket. Ez különbözteti meg a művészetet a szórakoztatóipartól, az eszméltetés igénye. És ez a törekvés látszik a kiállított fotókon” – méltatta barátja képeit Agócs Gergely.

Farkas József köszönetet mondott Fekete Gábornak, a Rév társtulajdonosának a képek befogadásáért, szerinte keresve sem találhattak volna jobb helyszínt számukra. A Rév ugyanis nem egy holt kiállítótér, hanem egy élő közeg, ahová az emberek ebédelni, egy-két pohár ital mellett elbeszélgetni, zenét hallgatni vagy táncházba térnek be. És közben, csak úgy mellékesen, nézegethetik a fotókat. „Valamennyi muzsikushoz személyes élményem fűződik, legtöbbjükkel bensőséges kapcsolatot sikerült kialakítanom, így számomra természetesen mást jelentenek ezek a képek, mint a látogatóknak. Ugyanakkor azt kívánom mindenkinek, hogy lelje örömét bennük, hajoljanak egészen közel hozzájuk, hátha meghallják a muzsikájukat is” – hangzottak az alkotó zárszavai.

A megnyitón a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató műsor zenekari kategóriájának 2012-es győztese, a gömöri Parapács zenekar közreműködött.