Kötelező önkéntesség

Egyértelműen, világosan fogalmazták meg panaszukat a levélírók: a gútai Kromberg Schubert üzem vaskerítése mögött a cégvezetés sajátosan értelmezi a törvényeket, állami ünnepnapokon is túlórázásra kötelezik a dolgozókat. Aki nem enged a kényszernek, annak tudtára adják, fel is út, le is út.

A szünnapokon kívül – ha a cég érdeke megkívánja – gyakori a szombati műszak is – tájékoztatnak az egyik levélben, s tudatják: sokan irigylik azokat a volt kollégáikat, akikre rámosolygott a szerencse, és a Nokia magyarországi cégében helyezkedtek el. És ők, akik csak nyugtatókkal képesek dolgozni, reménykedve várják az értesítést, hogy számukra is van hely a Nokiánál.

A helyszínen, a gyártószalagok mellett állókat szerettük volna megszólaltatni, érdeklődni akartunk, milyen is a hangulat az üzemben. Végül annak is örülhettünk, hogy fogadott a vezetés. Stanistav Srna mérnök, a cég műszaki vezetője és a személyzeti osztály két dolgozója tudatta, hogy biztonsági okokból, technológiájuk védelmében az ügyvezetők nem adtak engedélyt az üzemlátogatásra. Stanislav Srna a maga részéről is megerősíti: nem ért egyet azzal, hogy belső ügyeiket megszellőztesse a sajtó. Főleg azért nem, mert csak néhány elégedetlenkedőről van szó.

– A gútai üzemben 1997 óta termelünk, s a kezdettől fogva arra törekszünk, hogy ne csak okuljunk a hibáinkból, hanem azokat helyben orvosoljuk is. Tény persze, csak úgy tudunk megmaradni a piacon, ha eleget teszünk a megrendelők kívánságainak. És mert a megrendelések nem mindig érkeznek folyamatosan, előfordul, hogy hajrázni kell, szombaton is, vagy akár ünnepnapokon. Ez persze feszültséget okozhat, noha én azt tapasztalatom: sokan szívesen vállalják a túlórázást, ugyanis ezzel növelik jövedelmüket. Hogy ez mekkora anyagi többletet jelent nem tudtuk meg, a fizetésekről sem beszéltek. Azért – magyarázza –, mert minden gyártószalagon más mutatók teljesítése alapján bérezik a dolgozókat. Srna mérnök szerint a Komáromi járásban elért átlag felett fizetik dolgozóikat.

Úgy hírlik, a Kromberg Schubert gyárban erőteljes a munkaerő-vándorlás. – Nem magasabb, mint az ország hasonló üzemeiben – állítják a személyzeti osztály dolgozói. – A három havi próbaidő első hónapjában a jelentkezők 10–15 százaléka, a harmadikban 30 százaléka távozik. Aki marad, tisztában van azzal, hogy a gyártószalag mellett olykor új munkafolyamatokat kell elsajátítani. Általában 2–3 hetet kapnak az átállásra, bérük nem csökken. De mert a rendelések nem késhetnek, a lemaradást szombaton kell behozni. A törvény értelmében a cég évi 150 túlórára kötelezheti az alkalmazottat, a további 250 óra egyezség kérdése – magyarázzák.

Ján Michalec a munkástanács elnöke, akit egyébként az alkalmazottak választottak, nem is tud a túlórák miatti rossz közhangulatról. – A dolgozók panasza a buszközlekedéssel függött össze, s ezt azonnal megoldottuk. Jelenleg 30–40 kilométeres körzetből 13 autóbusz szállítja a dolgozókat, ingyen. Szerintem a túlórázásnak örülnek, többen kifogásolják a szombati és ünnepnapi műszak hiányát, hiszen a pótlékok nélkül kevesebbet keresnek.

Az elhangzottakkal nem értett egyet a nemrég alakult üzemi szakszervezet elnöke. – A munkások feletteseik magatartását, a pszichikai nyomást kifogásolják. Az elégedetlenség váltotta ki a szakszervezet megalakulásának szükségét, az emberek úgy vélték, a munkástanácsba választott tisztségviselők, mellesleg vezető dolgozók, nem képviselik érdekeiket – fogalmazott nyíltan Kobida Mária szakszervezeti elnök. Szerinte a problémák némi akarattal megoldhatók, a cégvezetés hajlandó tárgyalni velük. Olyan kompromisszumot kell találni, amely mindkét fél számára hasznot hoz.

– A törvény ugyan havi 32 túlórát engedélyez, a munkások viszont havi 18 órával lennének elégedettek, és emberi hangnemet várnak feletteseiktől. Ha javulna a közhangulat, egész biztosan emelkedne a teljesítőképesség, csökkenne az aránylag magas, 7 százalékos betegállomány, és a fluktuáció. A közös célok csak közösen érhetők el – hangsúlyozza a szakszervezeti elnök.