Korszakalkotó ötletek híján vissza a régi stílusokhoz

Aztán az ember magabiztosan közelebb megy, állítása igazát alátámasztandó megszemléli az épület falán a táblát, és meglepődik. Kiderül, hogy a művészettörténet terén van még mit pótolnia, mivel a gótikus, reneszánsz, barokk vagy más alkotás néhány száz évvel később készült, mint a gótika, reneszánsz, barokk vagy más korszak kezdete, fénykora, hanyatlása.

Az épület, vagyis az építész bizony csúfot űz az önjelölt művészettörténészekből, hiszen ezek az álgótikus, álreneszánsz, álbarokk épületek mind a 19. században épültek. De ne kárhoztassuk a tervezőket! Az a század, mely viszonylag háborúmentesnek mondható – főleg a második fele –, különösen kedvezett az építészeknek, egyre-másra emelték az új palotákat, templomokat. A szakemberek, új, korszakalkotó ötletek híján a régi, bevált stílusokhoz folyamodtak, kicsit modernizálták azokat, és megalkották a régi művészeti korszakok neováltozatát. Ennek nyomaira pedig Kassán lépten-nyomon rálelni.

Európa első jellegzetes építészeti stílusa a román stílus. Ezt Kassán hiába keresnénk. Van viszont neoromán épület, mégpedig a református templom, melyet 1805-ben kezdtek építeni. Végleges formáját csupán 90 év múlva nyerte el, mivel tornyának magasságát kétszer is megnövelték. Most tehát a rajta díszelgő kakas negyven méter magasról néz le a járókelőkre. A vastag falak, kicsi, keskeny, félköríves ablakok, tömzsi bejárati kapu egyaránt illusztrálja, milyen volt az eredeti román stílus, melynek emlékei már csak hébe-hóba találhatók meg Szlovákia területén.

Neogótikus épületből több is van a városban, a két legjellemzőbb a Jakab-palota és a Fő utcai Vitéz-udvar. A hányatott sorsú Jakab-palota a 19. század utolsó évében lett kész, ám tulajdonosa, a gazdag Jakab család csak a zsidóüldözés kezdetéig élvezhette a palota ablakaiból nyíló csodás kilátást. A második világháború után Beneš-rezidenciát csináltak belőle, később a marxizmus-leninizmus fellegvára és a szocialista ceremóniák színhelye lett. Most a jelenlegi tulajdonosok leszármazottja perli vissza a várostól, de eddig nem járt sikerrel. Az épület jellegzetes neogótikus ívei és épületelemei mellett valódi gótikus részeket is tartalmaz. A Szent Erzsébet-székesegyház egyik rekonstrukciója alkalmával ugyanis feleslegessé váltak a régi vízköpők, melyeket a palota gazdája és építésze, Jakab Árpád ügyesen felhasznált saját otthona szebbé tételére.

A Vitéz-udvar a belváros szívében, a dóm közelében épült fel. A középkorban még három ház állt a helyén, ebből csinált a pénzes tulajdonos, Vitéz György kedvére való palotát. Az épület földszintjén gyógyszertárat és üzleteket működtetett, ez a bevált szokás a jelenlegi pénzorientált világban sem tűnt el. A különbség azért szemmel látható: az eredeti háztulajdonosnak volt annyi ízlése, hogy ne rondítsa el a neogótikus épület szépségét azzal, hogy reklámbetűket csap az ablakba.

A korszakok időrendjét betartva a reneszánsz felújított változata a soron következő. Az egyik legjellegzetesebb neoreneszánsz épülete Kassának a centrum északi végén magasodó Kelet-szlovákiai Múzeum, mely rendeltetését tekintve hű maradt önmagához. Az oromzaton még ma is kibetűzhetők a feliratok: építészet, szobrászat, festészet, régészet. A hajdani Felső-magyarországi Múzeum csupán gazdát és nyelvet cserélt, ám belső tartalma csak bővült, de nem változott. A görög kultúrában gyökerező reneszánszot főként a masszív oszlopok jelzik az épületen. Még impozánsabb oszlopsor található a hajdani királyi bíróság székhelyén, melyben ma a Šafárik Egyetem rektorátusa működik. A hatalmas palota eredeti rendeltetéséről a tető alatti szoborkompozíció árulkodik a legjobban, Justiciával, az igazság istennőjével. Sajnos idővel nemcsak a királyi bíróság tűnt el az épületből, hanem a mérleg is az istennő kezéből.

Zavarba ejtő építészeti alkotás az Orbán-torony is. Keletkezési idejéből nyilvánvaló, hogy eredeti reneszánsz, nem pedig „neo”, de a régebbi iratok, ábrázolások szerint az is kiderül, hogy a reneszánsz időkben még nem volt alatta árkádsor. A torony ilyen „kiegészítése” már neoreneszánsz építészeti elem.

Az utolsó neostílus, amelyre időnkből futja Milan Kolcun egyórás városnéző sétáján, a neobarokk. Erre is található két impozáns épület: a nagyszínház és a Koldus-ház. Az előbbi, a mai lakosság által Állami Színházként, a régi magyarok által Nemzeti Színházként ismert épület, a kor híres építésze, Adolf Lang alkotása. A jellegzetesen barokkos hullám- és csigavonalak, valamint ovális ablakok mellett már a szecesszió jegyei is megmutatkoznak rajta, a belső felújítás pedig a legmodernebb színházi technikák alkalmazását teszi lehetővé a színtársulatok számára.

A Koldus-ház, Kassa egyik nagyon ismert építészeti remeke, 1898-ban készült el. A rossz nyelvek szerint a tulajdonos összekoldulta a rávalót, ám ennek a mendemondának nincs bizonyított alapja. Viszont a háztetőn görnyedő koldus szobra elég méltónak találtatott arra, hogy a regionális televíziók fesztiváljának jelképe legyen.

Ha már szédül a fejünk a sok eredeti és neoépület láttán, ne veszítsük el a türelmünket. A házak talán szórakoznak velünk, de a feliratokban biztosak lehetünk. Ha 19-re kezdődő évszámot találunk valamelyik épületen, bátran biggyeszszük a „neo” szócskát az általunk gótikusnak vagy barokknak ítélt épület besorolása elé. Tévedés kizárva. Hiszen a 19. század a neostílusok százada.