Korokon átívelő régészeti lelőhely Ipolyságon

Több mint fél órája várunk már Pálinkás Tibor régészre, aki éppen egy ipolysági középiskolás diákokból álló csoportot vezet körbe az ásatáson. Sokszor megesik, hogy a kamaszok csupán a miheztartás végett hallgatják végig az idegenvezetőt. Itt azonban most őszintén kiült az érdeklődés legtöbbjük arcára. Az egykori ipolysági premontrei kolostor környéke jelenleg tele van régészeti árkokkal, amelyek a maguk sajátos összefüggésében mesélnek a közép-, s részben az újkor történéseiről, illetve szerencsére némi őskori maradványt is találtak az elmúlt hónapokban folyó kutatás során. Miután útnak bocsájtja a diákokat, Pálinkás Tibor – aki egyben a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria igazgatója is – készséggel összegzi a júniustól szeptember elejéig zajló kutatói munka eredményeit. Sommázata határozott: „Nagyon eredményes ásatás áll a hátunk mögött. Ez a laikus szemlélő számára is nyilvánvaló lehet, ha végigmegy a terepenˮ. A munkában, amely Bali Henrietta régész, a lévai Barsi Múzeum igazgatójának szakmai felügyelete mellett történt, Pálinkás együttműködő régészként vett részt. Mellettük az ELTE-ről Rakonczay Rita és hallgatói továbbá szlovákiai szakemberek is belefolytak a nyáron lezajlott tudományos munkába.

A rézkor világa

Emberi léptékkel szédületes, mintegy 5000 évet kell visszamennünk az időbe, hogy a most napvilágra került legrégebbi leletek világába csöppenjünk. A késő rézkori badeni kultúra idejéből cserépmaradványokat sikerült azonosítaniuk. „Valószínűleg itt a templomdombon valaha volt őskori település. Az előző ásatási évadokból pattintott kőeszközök is előkerültek. Nem vagyunk biztosak benne, hogy a lelőhelyen eredeti őskori rétegről van szó, ugyanis annyiszor átmozgatták a kő- és talajanyagot, hogy a maradványok máshonnan is átkerülhettek ideˮ – fejti ki a szakember. Ugyancsak emiatt feltételezhető, hogy a réz- és az érett középkor közötti évezredek esetleges emlékeit – ha voltak egyáltalán – sem hagyták érintetlenül a földmozgatások, s ezért nem lelték most sem a kelták, sem mások nyomait.

A közép- és újkor rétegei

Az egykori kolostor területe valóságos laboratóriuma az egyes évszázadok építőmunkáinak és tárgyi emlékeinek. Különböző korszakok padlószintjei és falmaradványai, kripták és temetőrészletek kerültek elő a föld alól. „A cserépanyagban megjelennek a 12-13. századra jellemző leletek. A vésett hullámvonalakkal díszített kerámiák képviselik az ásatás legrégebbi középkori leletcsoportját. Az ehhez tartozó faragott kőemlékeink a korábbi ásatási szezonok eredményeképpen vannak jelen a megtalált leletanyagban. A rá következő időszakot képviseli az a falmennyiség és cserépanyag, amely a 14. és a 15. század elejére datálható. Ezt követi egy nagyon markáns leletanyag, amely az 1400-as évek második, illetve az 1500-as évek első felét, Corvin Mátyástól a törökdúlásig terjedő időszakot reprezentálja. Ebből az időszakból a fal- és padlórészek mellett nagyon szép kerámiaanyagunk is vanˮ – sorolja Pálinkás Tibor.

Ami pedig az újkort illeti, tudvalevő, hogy a törökök után a jezsuiták a romokból kinyerhető kőanyag felhasználásával újjáépítették a kolostort. Ebből a korszakból például udvarválasztó falmaradványokat és nagy mennyiség kerámiatöredéket találtak. A fő épület falaiban láthatóak a gótikus árkádívek, amelyek azt jelzik, hogy a belső folyosó falába és a keleti homlokzatba középkori falakat építettek be ekkor. Az épület déli részében pedig reneszánsz boltíveket láthatunk, amelyek a stílus utolsó, 17. századi kifutására jelentenek kézzelfogható bizonyítékot.

Külön érdekességet jelent a kolostor épületétől délre, az egykori Ipoly utca fölött álló épület, amelyet utoljára az állami gazdaság működtetett. Ez eredetileg egy barokk 18. századi építmény, amely viszont masszív középkori falmaradványokra került rá.

Régészeti előzmény

Nem idén zajlott először kutatómunka ezen az ipolysági helyszínen, mivel 1996-ban önkéntesek segítségével indult be az első ásatás Pálinkás Tibor, majd Slavomír Katkin régészek részvételével, amely egészen 2005-ig tartott.

„Az akkori anyagnak egy jelentős része, a legszebb darabok azóta is láthatóak a Honti Múzeum régészeti állandó kiállításán. 15. századi gótikus emlékek, illetve a késő román periódusba tartozó faragott kőemlékek is előkerültek akkor. Területében az az ásatás nem volt mérhető a mostani feltáráshoz. Ennek ellenére az alapvető célt sikerült már akkor elérnünk. Az egyik ezek közül az volt, hogy bizonyítani tudtuk, az írásos forrásokban szereplő premontrei kolostor tényleg ezen a helyen álltˮ – emlékeztet Pálinkás.

Hosszú feldolgozás

Az idei munka kiértékelése várhatóan a teljes 2022-es évet igénybe veszi majd, s Pálinkás reményei szerint az összegzést követően várhatóan számos ponton új ismeretekre teszünk szert a kolostor történetét illetően is. Az ipolysági régész kifejtette, nem szívesen használja a „segédˮ előtagot, sokkal jobban szereti társtudományoknak nevezni azokat a szakmákat, amelyeknek még át kell nézniük egy-egy leletcsoportot. Fizikai antropológus vizsgálja majd az embercsontokat, az épületek vizsgálatára már szerződtettek egy régi falakra szakosodott építészt, de többek között még egy paleozoológust is szeretnének találni arra, hogy az állatcsontokat megvizsgálja.

Még bőven lenne feltárni való, de a jelenlegi régészeti irányelvek szerint későbbi kutatásoknak is kell hagyni lehetőséget, hogy még modernebb módszerekkel vizsgálhassák a területet. Másfelől ez egy építkezést megelőző ásatás volt, tehát azokat a területeket nézték meg, amelyeket majd valahogyan érinteni fognak a munkálatok.

Fejlesztési tervek

„Onnan indult a történet, hogy a Bazoš-ra felkerült egy hirdetés egy eladó középkori kolostorról. Megkerestük a tulajdonost, s kiderült, hogy elérhető árról van szóˮ – vázolta fel lapunknak az ingatlant megvásárló Sine Metu Polgári Társulás vezetője, Orosz Örs. Hozzátette, a jezsuita rend 18. századi feloszlatásakor a rozsnyói káptalané lett az ingatlan, amely egészen a 2020 végi eladásig maradt az udvar és a déli épületszárny tulajdonosa, így velük is le kellett bonyolítaniuk egy adás-vételi folyamatot.

Az egykori kolostorépület ugyan 1993 óta kulturális műemlékként szerepel a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal nyilvántartásában, ám az állaga folyamatosan romlott. Az intézmény tavaly októberben háromdimenziós szkennelést végzett el az épületen, hogy legalább aprólékos dokumentáció maradjon fenn róla.

A tulajdonosváltást követően a tetőn átfogó, azonnali állagmegóvást végeztek el, valamint időközben sikerült találni egy dunaszerdahelyi befektető céget, amely a régészeti feltárást követően a tervek szerint 2022-től felújítja az ingatlant. A tervek szerint egy-egy lelőhelyet bemutatható módon tesznek a nagyközönség számára hozzáférhetővé. „Az elsődleges cél, hogy az igen gazdag premontrei hagyományt itt bemutassukˮ – magyarázta Zachar Pál a befektető cég képviseletében, emlékeztetve arra, hogy ennek a rendnek köszönhetően fejlődhetett Ipolyság a középkorban. A most napvilágra került leletek egy részét – amelyet a Honti Múzeumtól kölcsönöznének – is be szeretnék mutatni itt olyan módon, hogy egyfajta turisztikai desztinációt alakítsanak ki különféle szolgáltatások hozzárendelésével, s bekapcsolják azt a város és a régió vérkeringésébe. Most készülnek a tervek, amelyek megvalósításához a Műemlékvédelmi Hivatal jóváhagyására lesz szükség. Orosz Örs hozzátette, fontos volna az Ipoly folyó vízi turizmusának a fejlesztése is, s ezáltal a folyó két partján fekvő, perifériának számító régiók fellendítése is. Az ipolysági projekt végeztével 10 helyszínt érintő, Árpád-kori emlékek feltárásába fognak majd bele a tágabb környéken, amelybe a helyi önkormányzatokat, közösségeket is bevonnák.

Az idei ásatás nyomait az ősz folyamán idegenvezető segítségével még biztosan megtekinthetik az érdeklődők, érdeklődésüket a Honti Múzeumnál kell jelezniük.