Konkrét ügyekben voltak nézeteltérések

Mivel a Margita Zemková polgármester asszony a történtekkor épp szabadságát töltötte, nem tudott azonnal reagálni az őt ért sérelmekre. Ezért most adunk teret az üggyel kapcsolatos véleményének.

„Határozottan visszautasítom azokat a vádakat, amelyekkel a képviselő úr illetett” – szögezte le beszélgetésünk kezdetén a polgármester. – Engem sem a város lakói, sem szélesebb körben nem úgy ismernek, mint korrupt, a családtagjainak előnyöket biztosító, egyes munkatársakkal kivételező személyt. Már nyolc éve vagyok a város élén, a városi hivatalban pedig már több mint két évtizede, és mindig a polgárok érdekeit tartottam szem előtt. Úgy érzem, személyem ilyen lejáratását, befeketítését nem érdemeltem senkitől. Főleg nem egy képviselőtől, akivel végül is egy irányban kellene tolnunk a város szekerét.

Az esettel kapcsolatban – tehát hogy a városi vagyon bérbeadására kiírt árverésen egy családtagja is részt vett, aki tartozott a városnak – Zemková a következőket mondta: „Való igaz, hogy egy távolabbi rokonom, mert szerintem az unokatestvérem gyermeke már távolabbinak számít, részt vett az árverésen. Az is igaz, hogy a város kötelező érvényű rendelete értelmében a városnak tartozó személyek nem kapcsolódhatnak be az árverésbe. Csakhogy az érintett hölgy nem is adósa városunknak, nekünk a férje tartozik az általa bérelt ingatlanok bérletének egy részével. Mind a hölgy által, mind az általam megkérdezett jogász azt mondta, hogy a férj, mint jogi személy tartozása nem befolyásolja azt, hogy a feleség – fizikai személyként – részt vehet-e az árverésen. Én tehát jóhiszeműen elfogadtam a szakemberek véleményét. Mellesleg a rokonom alulmaradt az adott ingatlanra kiírt árverésen, a képviselő-testület mégis semmisnek nyilvánította azt; mondván, jogtalanul vett rajta részt, és licitálásával felverte az árat.

Basternák László képviselő azt is kifogásolta, hogy az árverésről szóló felhívás nem jelent meg a sajtóban, és a helyi hangosbemondóban is csak szlovák nyelven tették közzé. A polgármester asszony a már említett általános érvényű rendeletre hivatkozva elmondta, hogy abban az árverések nyilvánosságra hozatalával összefüggésben a „megszokott módon” kifejezés szerepel, és ennek megfelelően – tehát a helyi hangosbemondó és kábeltévén keresztül – történt a kihirdetés. Véleménye szerint az a réteg, amely érintett volt, tudott az árverésről. Hiszen főleg azokról volt szó, akik már addig is bérelték a helyiségeket, csak lejárt a hároméves bérleti szerződésük.

Kérdésünkre, hogy ha minden rendben zajlott, akkor minek tulajdonítja a képviselő kijelentéseit, Margita Zemková azt választolta, hogy számára is érthetetlen a dolog. Nem gondolta ugyanis, hogy kimondottan rossz viszonyban volnának, bár a képviselő-testületi üléseken voltak vitáik. Egy asztalhoz egyébként nem kívánt ülni a képviselővel, hogy úgy tisztázzák a nézeteltéréseket. Utalt viszont arra, hogy a képviselő régebben kérvényt nyújtott be hivatalhoz, ám nem az ő javára hoztak pozitív döntést, és talán ez a tüske maradt benne. Nem zárta ki azt sem, hogy az egész ügy már a decemberben várható önkormányzati választási kampány előszele. A polgármester asszony végezetül reményét fejezte ki, hogy a rendőrség kézre keríti a tetteseket és tisztázódik az indíték is. Ám addig is kihasznál minden jogi lehetőséget személyének tisztázására.

Mindezek után ismételten felkerestük Basternák Lászlót, aki a városi önkormányzat pénzügyi bizottságának elnöke is egyben, hogy fejtse ki bővebben: miért tartja továbbra is kifogásolhatónak az említett pályázatot. „Vannak erkölcsi és jogi normák, és normális viszonyok között mindkettőnek érvényesülnie kellene” – mondta.

– Véleményem szerint már erkölcsileg is megkérdőjelezhető a polgármester rokonának jelentkezése az árverésre, és nem azért, mert családi szálak fűzik őket össze. Hanem azért, mert az illető hölgy férje az árverés időpontjában több mint nyolcvanezer koronával tartozott a városnak. Megjegyzem: a városi ingatlanok bérléséről szóló szerződések értelmében a bérlőnek három hónapra előre kellene fizetnie a bérleti díjat. Ha ezt nem teljesíti, felbontható vele a szerződés. Tehát a városi hivatalnak már eleve nem szabadna megengednie azt, hogy valaki tartozzon a bérlettel. És ha ez előfordulhat a polgármester rokonával, akkor más vállalkozók is joggal hivatkozhatnak arra, hogy ők sem teljesítik időben kötelezettségüket. De nézzük a jog oldaláról is: a polgári törvénykönyv 147. paragrafusa értelmében a hitelezőnek az egyik házastárssal szembeni követelését, amely a házasság ideje alatt keletkezett, az osztatlan házastársi vagyonból is ki lehet elégíteni. Tehát ha az egyik fél vállalkozó, és nem elkülönített vállalkozást folytat, például kft. formájában, akkor a tartozásokért a másik házastárs is felel a vagyonával.

Basternák László szerint sincs személyes ellentét közte és a polgármester asszony között, mindig konkrét esetek voltak azok, amelyek kapcsán nézeteltéréseik támadtak. Az elsőre rögtön az 1998-as választások után került sor, amikor is a polgármester az első, ünnepi testületi ülésen megszavaztatta saját maga és a hivatal dolgozói számára a fizetésemelést. „A testület többsége még azzal sem volt tisztában, mire bólint rá valójában, hiszen nem konkrét összegek, hanem paragrafusok, előírások számai röpködtek – magyarázta a képviselő. – Csak amikor utánaszámoltam, hogy hónapokra lebontva ez mit is jelent, akkor derült ki, hogy a prémiumokkal együtt az 1999-es évre havi 59 ezer koronás fizetést hagytunk jóvá a polgármester számára. Erre természetesen rá is mutattam, így egyből népszerűtlen lettem polgármesterünk szemében. Ellenétes álláspontot képviseltünk a város tulajdonában lévő vízhálózat működtetésével kapcsolatban is, rámutattam továbbá a városi bérlakások kiutalása és a nyugdíjasok vásárlási utalványainak kiosztása körüli igazságtalanságokra és még sorolhatnám. Én, mint a városi képviselő-testület legnagyobb frakciójának, az MKP-frakciónak a vezetője úgy érzem, hogy ránk hárul a legnagyobb felelősség és kötelességünk rámutatni a hiányosságokra. Sajnálom, ha ezt valaki személyes sértésnek veszi.