Kiszemelte a Sparta

A kisudvarnoki bronzérmes női csapat védelmének erőssége a szlovák ifiválogatott (17 éves korig) kapitánya, a juniorok együttesének stabil tagja a minap az ukránok ellen Európa-bajnoki selejtezőn a nők csapatának kispadján várt bevetésre. Szüleivel Alistálon él.

A DAC-ban kezdte

„A futball iránti érdeklődésem, mely időközben vonzalommá terebélyesedett, édesapám játékát figyelve alakult ki. Nyolcéves koromban a DAC fiatalabb diákcsapatának tagjaként kezdtem elsajátítani a sportág ábécéjét. Olyan egykori hírességek, mint Stanislav Lieskovský, Ján Kapko, Rostislav Prokop és Lépes György gondoskodtak fejlődésemről. A legtöbbet Gyuri bácsitól kaptam – emlékezett vissza a kezdetekre a tinédzser, aki a fiúk alkotta csapat üde színfoltja volt, a srácokkal egészen az I. ligáig jutott az idősebb diákok korosztályában.

Lampard az egyik példaképe

„A legelején ugyan a társak fejcsóválva vették tudomásul, hogy lány létemre velük edzek, focizok. Teljesítményemmel azonban meggyőztem őket arról, hogy nem lógok ki a sorból, igenis ott a helyem a kezdőcsapatban. Az ellenfeleknél jóval nagyobb meglepetést keltett felbukkanásom. A szabályok azonban a lányfocisták szereplését lehetővé teszik, a felső korhatár tizenöt év – fogalmazott a lány, akinek Lampard és Del Piero a példaképe. Miután lányfocistaként kiöregedett a fiúcsapatból, a kisudvarnokiakhoz igazolt.

Diáklány a nők között

Néhány hónap leforgása alatt a női I. ligában vitézkedő csallóköziek egyik meghatározó egyéniségévé nőtte ki magát. – Olykor még az utánpótláscsapatnál is besegítettem. A meccseit futószalagon nyerő Slovantól csak mi raboltunk pontot. Egyébként a felnőttek párharcain figyeltek fel rám a válogatott szakvezetői. Két korosztályban is meghívtak a nemzeti együttesbe. Remélem, csakhamar a női válogatott mezét is magamra ölthetem“ – fogalmazott az immár harmadéves gimnazista, aki úgyszintén szülői ihletésre a jogi pálya felé kacsintgat.

Egyelőre nem látja akadályát annak, hogy a tanulásban és a fociban egyaránt csúcsteljesítményt produkáljon. – Már tavaly megkerestek a prágai Sparta képviselői, akik szerettek volna szerződtetni. Sajnos, korom miatt erre még nem volt lehetőségem. Mivel időközben már elmúltam tizenhat éves, elhárult az akadály. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor nyártól már a cseh fővárosban tanulok és focizok” – nyilatkozta lapunknak terveiről a fiatal tehetség.

Kukkolók kizárva!

Bíró Alexandra számára a tanulóévek kezdetén még nem jelentett problémát edzéseken, meccseken fiútársaságban vetkőzni, öltözni és tisztálkodni. Később azonban már egyre kínosabbá vált a fejlődés nyomait magán hordozó lányfocista helyzete, hiszen a felvilágosult srácokat sem csupán a focilabda érdekelte. „Ekkor már az edzők, a játékvezetők is nagy hangsúlyt helyeztek az erkölcsre. Volt úgy, hogy a stadionok folyosójának kihalt, sötét zugában húztam magamra a mezt. Máskor az autóbuszban, vagy a helyszínen a bírók öltözőjében találtam menedéket. Megesett, hogy a játékostársakat megelőzve öltöztem át. Mindig megtaláltam a kiutat a slamasztikából, a kukkolók nagy bánatára” – emlékezett a mosolyt fakasztó sztorikra a válogatott futballista. (ái)