Kilátás a Mátrától a Tátráig

Település a karszt torkába Csoltó igen érdekes helyen fekszik. Néhány évtizeddel ezelőtt a Sajó folyó a község és a szomszédos Lekenye határában még szinte kanyonszerűen szűk szorosból tör ki a Gömör-Szepesi-karsztvidék sziklaszirtjei közül, hogy egy szélesebb völgyben lassabban folydogáljon tovább. A település környéke ősidőktől fogva lakott, a vonaldíszes kerámia népe és a büki kultúra embereinek nyomát is megtalálták itt a régészek. Csoltó korábban Kis- és Nagycsoltó településrészből állt, birtokosa a Csoltói család volt. Legrégebbi fennmaradt írásos emléke 1291-ből, III. András, az utolsó Árpád-házi király idejéből származik. Sajógömör ispáni vára alig egy óra út ide, a településnek vélhetően már a megye kialakulásakor komoly szerepe lehetett, az északkelet és kelet felé tartó kereskedelmi utakat ellenőrizhette. A falu templomának építését a szakemberek a 14. század elejére teszik, feltételezhetően egy, a településnek nevet adó család volt a donátora. Erődítésének nyoma ugyan nem maradt, de elhelyezkedése egy stratégiailag jól védhető ponton arra utal, hogy egykor menedékhelyként szolgálhatott. Történelmének egyik szomorú időszaka a második világháború vége, 1944 decembere, 1945 januárja, amikor az észak felé visszavonuló német csapatokat támadó orosz nehéztüzérség rommá lőtte a templom tornyát, és számos lövés érte a falut is.  Építészeti emlékek Csoltó Szűz Mária születésének szentelt római katolikus, gótikus templomát 2000 és 2004 közt tatarozták, ekkor végezték el a szakrális épület építészettörténeti és régészeti feltárását is. Azt már korábban is sejteni lehetett, hogy az egyhajós, sokszögzáródású templom gótikus elemeket őriz. A feltáráskor került elő a keleti falba befalazott szentségtartó, azaz kőből faragott pasztofórium, amely a gótikus építészet remeke, épségben fennmaradt eleme. A munkálatokkor az eredeti diadalív és az oltárapszis ablakainak mívesen faragott keretei és a sokszögzáródású szentély falát díszítő faragott kövek is előkerültek. Emellett egy, a szentélyt a sekrestyével összekötő, késő gótikus szamárhátívű boltíves ajtó kerete is fennmaradt. Arról sajnos nincs hitelt érdemlő adat, hogy a szentély alatt található-e a templom donátora, a Csoltói család sírboltja, de egyes szakemberek valószínűnek tartják. A második világháborús pusztítás után néhány évvel a hívek a templom romos tornyát újjáépítették, onnan ma is páratlan kilátás nyílik az egész völgyre. Csoltó lakosságának nagyobb része római katolikus, tevékeny és gondoskodó közösség, amely példás rendben tartja templomát. Ennek ősiségére utal az a tény is, hogy közvetlen szomszédságában van a község temetője is. A vidék igen gazdag, a gótikus út mellett számos templom áll, melyeket nagyjából a 13. század felétől a 14. század első harmadáig építettek, ami ennek a vidéknek az első nagy fejlődési korszaka a tatárjárás után. Csoltó templomát a 17. században barokk stílusban is átépítették, ekkor falazhatták be a másfél évtizede újra előkerült gótikus elemeket, majd a 18. és a 19. században is elvégeztek rajta kisebb átalakításokat, a hajót újraboltozták, a szentély boltozatát is akkor építették át. Hogy hová kerültek a kibontott gyámkövek, bordaívek, ma már nem lehet megmondani. Lehet, egy újabb felújításkor bukkannak rá a régészek.  Legközelebb Lekenye templomát mutatjuk be.