Ki szeretne szlovákiai roma lenni?

Az ENSZ közelmúltban nyilvánosságra hozott felmérése meglehetősen szomorú képet fest a szlovákiai romák életminőségéről és érvényesülési lehetőségeiről. A kutatásban megkérdezettek mintegy fele tartós munkanélküli, azaz legalább három éve él segélyből, és semmiféle perspektívát nem látnak maguk előtt. A gazdaságilag aktív korú roma nőknél ez az arány még ijesztőbb, hiszen kevesebb mint öt százalékuknak van állandó munkahelyük. A helyzet keleten tűnik a leginkább reménytelennek, ahol egyes járásokban harminc százalék körül mozog a munkanélküliségi arány, és a szakképzett „nem romák” sem könnyen találnak állást. A munkáltatók pedig – még ha ezt hivatalosan nehéz is bizonyítani – vonakodva alkalmaznak romákat, ha már válogathatnak a jelentkezők között.

A miértekről és a hogyan továbbról

rendezett nemrég konfrenciát Kassán az UDNP, az ENSZ Fejlesztési Programjának regionális képviselete mintegy száz szakember részvételével. A szervezet új kezdeményezést indítványoz a civil szféra, a roma értelmiség, valamint a helyi és regionális önkormányzatok bevonásával. A roma közösséghez tartozók életkörülményeinek javítása, érvényesülési lehetőségeik növelése szerintük össztársadalmi feladat, érdemben azonban senki sem akar foglalkozni a problémával, egymásra mutogatnak, egymástól várnak megoldást. A munkanélküliség csökkentésének kérdése pedig igazi ördögi kör, szakképesítés nélkül ugyanis ma már kevesen tudnak elhelyezkedni, az oktatási rendszer pedig nem igazán vesz tudomást a hátrányos helyzetű, putriból iskolába járó romákról, sok esetben inkább csak megtűrik, mint oktatják őket.

Kevés pozitív példa

Foglalkoztatói részről azért pozitív példák is akadnak, ám ezek száma oly kevés, hogy a kassai konferencián egy négyszemélyes pulpitusra felfértek a „cigánybarát” munkáltatók, akik – miután toleranciáról, esélyegyenlőségről és demokráciáról puffogtattak el néhány közhelyt – a vállalkozás buktatóit, nehézségeit, sőt kilátástalanságát is elemezték, gyakorta használva a „szélmalomharc” kifejezést.

A bártfai Obnova üzemben például ezer alkalmazottból mintegy háromszáz roma származású. Ha ugyanarra a munkahelyre egy fehér és egy roma jelentkezik, ha nem is élvez előnyt ez utóbbi, de egyenlő eséllyel pályázhat. A felvételi beszélgetésen már csak azért sem kell szorongnia, mert az üzem tulajdonosa is roma, aki szívén viseli saját etnikuma jövőjét.

„Kezdetben nem szándékoztam kivételezni senkivel, elsősorban vállalkozó akartam lenni, és csak másodsorban roma. A környékbeli romák azonban egyre gyakrabban kerestek munkát az üzemben, bizalommal fordultak hozzám, érezhetően segítséget vártak tőlem. Megrázó történeteket meséltek, sokan közülük évek óta nem tudtak elhelyezkedni, nem elsősorban az általános munkanélküliség, hanem származásuk miatt” – állítja Jozef Patkan, a bártfai vállalat tulajdonosa, aki szerint igenis létezik diszkrimináció ezen a téren. Az üzemben tudatosan törekszenek vegyes kollektívák kialakítására, egy-egy részlegen általában 70-30 százalék a nem romák és a romák aránya. Az integráció megkönnyítése érdekében ilyenkor valóban nem a szakképzettséget, rátermettséget nézik, hanem a nemzetiségi hovatartozást, ez a módszer azonban az évek alatt látványos eredményt hozott, méghozzá úgy, hogy az államtól egyetlen fillér támogatást sem kaptak a kezdeményezésre.

A kassai U. S. Steel vállalatnál a „kiemeléses módszert” részesítik előnyben. Három éve elindított projektjük keretében Kassa két, roma munkanélküliek által legsűrűbben lakott városkerületéből, Sacáról és a Luník IX. laktótelepről, valamint Nagyidáról verbuváltak igyekvő romákat, akiket saját költségen képeztek át vasgyári munkássá. A program végén ugyan 155 jelentkezőből csupán hatan kaptak állást az acélkonszernben, ám Ľubomíra Šoltésová, a külkapcsolatokért felelős osztály vezetője szerint ez is komoly eredmény, hiszen a feltételek meglehetősen szigorúak voltak, a jelentkezők zöme pedig nyolc általánost végzett, szakképzetlen, tartós munkanélküliek voltak. Ők hatan azonban saját közösségükben máris példaképek, élő bizonyítékai annak, hogy a szorgalom, az igyekezet évrényesüléshez és anyagi biztonsághoz vezethet.

Ben Slay, az UNDP regionális szervezetének főigazgatója fontosnak tartja a munkáltatók tapasztalatainak összegzését, e célból tizennégy vállalatnál készítettek felméréseket a roma alkalmazottak foglalkoztatásáról. Szerinte sok esetben pozitív diszkriminációra van szükség, a munkáltatóknak segíteniük kellene a hátrányos helyzetűek beilleszkedését és továbbképzését, az államnak pedig meg kellene teremtenie ennek feltételeit, anyagi támogatás formájában.

Kassa megyei kezdeményezés

„Az oktatás, a továbbképzés és az elhelyezkedés kérdése ugyanúgy megoldatlan Nyugat-Európában, mint ebben a régióban. A helyzet legfeljebb annyiban más, hogy a lakosság arányához viszonyítva kevesebb roma él a nyugati államokban. A siker érdekében mindenképp szükségünk van a szlovákiai roma értelmiség együttműködésére, mivel ők ismerik leginkább az etnikum problémáit” – állítja Slay, hozzátéve, hogy az UNDP idén nyáron együttműködési megállapodást írt alá Kassa megye önkormányzatával, amely első lépéseként hamarosan létrehozza a Roma Tanácsot. Ebbe valamennyi járásból bekerül egy-egy elismert és tapasztalt roma értelmiségi, ők javaslataikkal az önkormányzat munkáját hivatottak segíteni. Feladatuk lesz a helyi igények felmérése és konkrét igények megfogalmazása, amelyeket a hivatalban készülő fejlesztési programok előkészítésénél is figyelembe vesznek majd.