Kétszer emelték városi rangra Gútát

A település első írásos említése 1268-ból származik, de a régészeti kutatások szerint már az i.e. 8–5. században lakták a területet.

Gúta

Villa Gutta az esztergomi érsekség birtoka volt, és a Vág bal partján feküdt. Ezt a részt régi Gútának nevezik. A mohácsi csata után biztonságosabb helyet keresve költöztek át a lakosok a Kis-Duna jobb partjára, oda, ahol ma is elterül a város. A kereskedelmi utak védelmére 1349-ben épült Gúta határában a Békavár nevet viselő földvár, amelyet az 1500-as évek második felében több alkalommal megerősítettek, majd 1662–1664 között barokk stílusban átépítettek. Gúta 1551-ben kapott városi rangot IV. László királytól, több privilégiummal, például vásártartási joggal együtt. A háborúkon kívül elemi csapások is többször sújtották, 1669-ben és 1715-ben nagy tűzvészek, az 1848–49-es években árvizek pusztították. A 19. század végén, a 20. század elején fellendült a település, mindkét végén vashíd épült a Kis-Duna fölé, árvízvédelmi töltések készültek.

Az 1965-ös nagy dunai árvíz Gútát sem kímélte, a községben 768 ház dőlt össze, 1568 súlyosan megrongálódott, csupán 107 maradt épségben. Az újjáépítést követően teljesen megváltozott a község arculata. Egy évvel első írásos említésének 700. évfordulója előtt, 1967. október 14-én Gúta visszakapta városi rangját. Az ünnepségen Alexander Dubček mondott beszédet.

Legközelebb Nagyida címerét mutatjuk be.