Kétszáz kilós golyókat és autókat emelget

A galántai Piros Ferenc Szlovákia legsikeresebb erőembere. Amikor törzshelyén, a galántai Maestro pizzériában beszélgettünk, számos előítéletet eloszlatott erről a sportágról. Elbeszéléséből kiderült, hogy tinédzserként nagyon jól futballozott, az országos ifjúsági válogatott csapat tagja volt, de 18-19 éves korában eltávolodott a csapatjátéktól, szeretett volna egyéni sportágat találni, amelyben kiteljesedhet.

Mások biztatására

Idősebb sportolók látták meg rajta, hogy a jó testfelépítése, genetikája miatt ideális lenne számára ez a sportág. Tizenkilenc évesen kereste fel Alsószeliben Őszi Ferencet, akinél olyan eszközökkel tudott edzeni, amelyek megfelelőek az erőemberek számára.

„Az első két évben tőle kértem tanácsot az edzésekkel kapcsolatban is. Heti három alkalommal jártam az edzőterembe, és sokkal gyorsabban fejlődtem és értem el jó eredményeket amatőrként, mint a többiek. 2009-ben már a profik között versenyeztem. Akkoriban nagyon fiatalnak számítottam, most már könnyebben és gyorsabban lehet nagyon jó eredményeket elérni, mert sokkal több információhoz hozzá lehet jutni az interneten. Amikor én elkezdtem űzni ezt a sportot, csak az idősebb, tapasztaltabb társaimtól tudtam tanácsot kérni, mit hogyan érdemes csinálni ahhoz, hogy fejlődjek, akár az edzéseken, akár a táplálkozásban”

– mondta.

Odafigyelés, óvatosság

Piros Ferenc idén kezdi a 17. versenyszezont és ő az egyedüli a korosztályában, aki még aktívan versenyez. Ehhez szavai szerint főleg az kellett, hogy ne legyen komolyabb sérülése.

„Ez egy nagyon nehéz sportág és hatalmas károkat okozhat, ha nem figyelünk oda kellőképpen. Helyénvaló a mondás, hogy többet ésszel, mint erővel. Még a versenyeken sem szabad túllépni vagy feszegetni a határainkat, mert olyan, akár visszafordíthatatlan sérülést szerezhetünk, amely kihat az egész további életünkre. Izomszakadást, csonttörést, de a sérv is gyakori. Idősebb, 50-60 éves koromban is szeretnék aktív életet élni, hobbiszinten sportolni. Szerencsére abban is kitűnök a többiek közül, hogy eddig még semmilyen sérülésem nem volt és nem is fáj semmim. Nagyon odafigyelek az életmódomra. Az erőemberek nem azért edzenek, hogy szépen kidolgozott külsejük legyen, hanem hogy egyre nagyobb erőt tudjanak kifejteni. Ehhez sokat kell enni, de meg kell válogatni, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe. A magasságomhoz a versenyszezonban kell a 145-150 kg, ami egy átlagembernek hatalmas súly és nagyon megterheli a szervezetet. Aki erre nem fordít kellő figyelmet, annál jöhetnek elő a problémák, sérülések”

– magyarázta. Az erőember kiemelte, az észszerű megterheléssel járó edzések és a megfelelő étrend mellett a regeneráció is rendkívül fontos, mégpedig a kellő mennyiségű, minőségi alvás és az étrend-kiegészítők, hogy a szervezet ásványi anyagokhoz, vitaminokhoz jusson. Szerinte ezek a dolgok kellenek ahhoz, hogy hosszú ideig aktívan sportolhasson.

Edzések és versenyek

Piros Ferenc hetente négyszer jár edzeni a galántai Arcadia Club&-Športcentrumba, ahol a speciális edzéshez szükséges kellékeket saját kezűleg készítik el társaival, mert kevés helyen, általában csak külföldön és drágán lehet hozzájutni azokhoz.

„Kétszáz kilós betongolyókkal, százötven kilós bőröndökkel, vas- vagy farönkökkel, négyszáz kilós lengősúlyokkal edzünk, óriás gumiabroncsokat forgatunk, személyautókat emelgetünk állvány segítségével, tehát egy átlagos fitneszteremben nem tudunk edzeni. Versenyeket az egész világon szerveznek, de legtöbbször a helyi, regionális megmérettetésekre járunk. A hivatalosan bejegyzett versenyeken szerezhetünk kvalifikációt a világbajnokságra is, amely jelenleg is zajlik Amerikában. 2019-ben volt szerencsém rönknyomó-világbajnokságon harmadik helyezést elérni, ami egyetlen magyar vagy szlovák versenyzőnek sem sikerült a környéken, ezen kívül többször nyertem meg a szlovák bajnokságokat, négy évig voltam címvédő. A versenyeken a testsúly alapján osztják be a versenyzőket kategóriákba. Általában én vagyok a legkisebb minden versenyen a 184 cm-es magasságommal és több mint 140 kilós súlyommal, a 170 kilós, 2 méter magas versenyzők között. Ekkora embereket ritkán látunk a hétköznapokban”

– tette hozzá nevetve.

Az élsport hátrányai

Szlovákiában Piros Ferenc szerint nem lehet megélni ebből a sportból, ugyanakkor ha valaki eredményes szeretne lenni, rengeteget kell dolgozni érte. Nagyon nagy segítséget jelentenek ezért a támogatók.

„A feketenyéki Delta Stone és Delta Transit Kft. tizenkét éve támogat, amiért nagyon hálás vagyok. A legtöbb sporttársam már befejezte ezt a sportot, mert sérülés érte őket vagy egészségügyi problémáik adódtak. Elég egy rossz levegővétel és megreped a borda, de nagyon gyakori a gerincsérv, a bicepszszakadás, a térdsérülés vagy az ájulás. Az edzéseket sem tanácsos egyedül végezni, hiszen akár tragédia is történhet”

– hangsúlyozta. Elárulta azt is, hogy ez a testfelépítés és súly a mindennapi életben is sok mindenben akadályozza. Időnként például a cipő bekötése, a fogmosás vagy a borotválkozás is nehezen megy, nem fér be az ajtón, félórás séta is megterhelő számára, főleg nyáron, a nagy melegekben.

„Az izmok teljesen befeszülnek a hatalmas súlyoktól, nagyon kevés bennük a rugalmasság, ez akadályoz a mindennapi tevékenységben. Nehezen találunk megfelelő ruhákat magunkra. Fáradékonyabbak is vagyunk, akár munka után, az edzések előtt is szükségünk van 1-2 óra pihenésre, így a családi életben is kevesebbet tudunk vállalni, vagy a párkapcsolatban is gondot okozhat ez az életmód. Kevesen értik meg vagy fogadják el, de nekem ebben is szerencsém van”

– tette hozzá.

Nem való bárkinek

Néhány éve nők is elkezdték űzni az erőember sportot, de a galántai bajnok szerint nem nekik való.

„A közönség nagyon szereti, mert látványos, ahogy a nők nekifeszülnek a nagy súlyoknak, én viszont nem akarom látni, mert tudom, mennyire szenvednek. Ez a sport azoknak való, akik kicsi koruktól kitűnnek a többiek közül az erejükkel, az átlagnál erősebbek. Testnevelésórán már az alapiskolában is a legjobb voltam például gránátvetésben, vagy ha medicinlabdával gyakoroltunk, a középiskolában pedig már egyértelműen megmutatkozott, hogy ki született atlétának, vagy erőembernek. Ez ösztönzött abban, hogy én az utóbbival kezdjek el foglalkozni”

– fejtette ki, hozzátéve, hogy az élsport rengeteg energiát, szabadidőt, pénzt felemészt, lemondásokkal jár. Ami pozitív benne, az az emberektől kapott tisztelet, szeretet, és hogy olyan helyekre is el lehet jutni általa, ahová egyébként nem lenne lehetőség.

„Megfizethetetlen érzés, amikor a közönség megtapsol minket vagy odajönnek beszélgetni, közös fotót készíteni. A kívülállónak nehéz megértenie, miért jó ez a sok szenvedés árán elért siker. Gyakran kapunk olyan megjegyzéseket, hogy mire ötvenévesek leszünk, mindenünk fájni fog, de azt tapasztalom, hogy ahogy idősödnek az emberek, mindenképpen előjönnek kisebb-nagyobb problémák, mindegy, hogy valaki fizikai vagy ülőmunkát végez. Mindig is szerettem volna valamiben a legjobb lenni, és ez a sportág adta meg nekem azt, hogy a legjobb lehetek benne. Jó érzéssel tölt el, hogy az egész országban én vagyok az egyedüli, aki ilyen súlyokat meg tud emelni”

– fogalmazott. A versenyekben szerinte az a nehéz és szép is egyszerre, hogy igazán felkészülni sem lehet rájuk, mivel a súlyok általában saját készítésűek, minden helyszínen más eszközökkel kell elvégezni a feladatokat, mindig mások a körülmények.

Hogyan tovább?

Egyelőre nem szívesen gondol bele, hogy abbahagyja a sportolást, de úgy érzi, a korábban kitűzött céljait már elérte, ezért egyre kevésbé motivált. A fiatalok viszont, akik újonnan csatlakoznak az edzésekhez, nagyon tudják lelkesíteni.

„Ha abbahagyom a versenyzést, szeretnék fiatalokkal foglalkozni és kinevelni valakit, aki szlovákiai bajnok lehet, erre már most megvannak a jelöltek. Szeretnék megszabadulni jó néhány kilótól és hobbiszinten sportolni továbbra is. Maradnék az edzőtermi súlyzós edzésnél, de a biciklizés vagy a természetjárás is nagyon tetszene, ezekhez azonban le kellene fogynom 30-40 kilót, mert a mostani testfelépítésem egyszerűen nem alkalmas rá”

– zárta Piros Ferenc.