Kétnyelvű tábla a piacon

A vevők mellett a kétnyelvűségért küzdő Fontos vagy! mozgalom is felfigyelt az ímelyi őstermelőre, és az egyik közösségi oldalon népszerűsíti.

A komáromi piacon több-kevesebb rendszerességgel vásárlók közül valószínűleg nincs olyan, aki ne tudná, ki az az ímelyi Kováč András, vagy ahogyan ismerősei szólítják, Bandi. Február végétől karácsonyig minden szerdán és szombaton megszokott asztalánál kínálja portékáját, törzsvásárlóit személyes ismerősként üdvözli, az idegeneket kedves szóval invitálja.

Honnan van az áru?

„A tábla kihelyezésének ötletét az adta, hogy az utóbbi években az új vásárlók közül, akik még nem ismertek, egyre többen kérdezték, honnan származik az árum – mondta. – Sajnos, az ilyen kérdés már a komáromi piacon sem felesleges, mert egyre kevesebben vagyunk, akik valóban a saját terményeinket kínáljuk. Egy-két viszonteladó a nyitás előtt több száz ládányi zöldséget, gyümölcsöt hoz ide, amit aztán tucatnyi asztalnál árusítanak az eladók. És még ez sem lenne olyan nagy baj, ha hazai termékekről lenne szó. De a zöme behozatal. Hiszen honnan lenne borsó, eper, barack, dinnye vagy bármilyen más termény egy-másfél hónappal a hazai idény megkezdése előtt a piacon, ha nem a külföldi behozatalból. Ezek a viszonteladók aztán felsrófolják az asztalok bérleti díját is, a kikiáltási ár 130 euró egy évre, de ők akár többet is megadnak érte. Ezenkívül minden árusítási napon további 2 euró helypénzt kell fizetnünk.” Kováč András úgy véli, ha ez így folytatódik, néhány év múlva eltűnhetnek a komáromi piacról az őstermelők. Hiszen míg a viszonteladóknak mindössze annyi a dolguk, hogy egy nagyraktár előtt megpakoltatják a teherautót, addig a termelő tavasztól őszig, kora reggeltől estig keményen megdolgozik azért, hogy szép friss áruja legyen, amiért viszont a felvásárlók nevetséges árat kínálnak: a paprika kilójáért például mindössze 30 centet, hogy aztán a többszöröséért adjanak túl rajta.

Nem magyar nemzetiségű

Kováč András az asztalára függesztett tábláján lakcímét is feltüntette. „Nekem nincs titkolnivalóm, aki akarja, eljöhet Ímelyre, és meggyőződhet róla, hogy a saját kertemből van az áru. Szívesen megmutatom bárkinek – magyarázta. – Másét nem is árulom, csak amit magam termelek, kora tavasszal kezdem a retekkel, salátával, hagymával, majd jön a karfiol, karalábé, nyáron pedig a paprika.” A kétnyelvű feliratra vonatkozó kérdésünkre válaszolva az őstermelő megjegyezte: ez számára teljesen természetes volt, bár ő maga nem magyar nemzetiségű. „Ímely ilyen szempontból érdekes falu, szinte kizárólag magyar szót hallani az utcán, ugyanakkor csak szlovák óvoda és iskola van. A krónikák szerint a település egykori alapítói Trencsén környékéről érkeztek ide. Én a vevőkkel azon a nyelven beszélek, ahogyan megszólítanak, magyarul, szlovákul, vagy éppen csehül, de a némettel is elboldogulok” – mondta. Hozzátéve: a legfontosabb, hogy meglegyen a kölcsönös bizalom a vevő és az eladó között, ami állandó, stabil vevőkör kialakításához vezet. Ennek alapfeltétele pedig a jó minőségű áru.