Kerítésből futballháború

Nagydaróc. Immár két esztendeje zajlik a nógrádi településen az a perpatvar, melynek hátterében a focilabda áll. A helyi futballklub és a magángazda, Július Čomaj között folytatódó háborúskodás akkor kezdődött, amikor a restitúció során két hektárnyi szántóföld került a nevezett tulajdonába. Az ominózus parcella ugyanis a helyi futballpálya tőszomszédságában található, drótkerítés alkotja a határokat. Az ingatag akadály az edzések, vagy a mérkőzések során nem tudja meggátolni, hogy egy-egy sikertelen lövés után a labda ne éppen a felbőszült szomszéd földjén landoljon. „Én is fociztam egykor. Azt is megértem, hogy olykor egy-egy pontatlan lövés után a labda mondjuk messze kapu fölé száll. Pontosabban a szomszéd telkén ér földet. Azt viszont már nem tudom mgemészteni, hogy ilyen esetben hatan is nyomába erednek. A labdaszedőket az már egyáltalán nem érdekli, hogy nagy igyekezetükben kárt tesznek a termésben. Jobbnak láttam, hogy a meccsek időpontjában, vasárnap délutánonként én legyek a labdaszedő, esetenként visszadobom a labdát” – panaszkodott Ján Fukač. A nagydaróci futballszakosztály tisztségviselője, Fukacs János azonban másként látja a dolgot. „Čomaj úrral nehéz zöld ágra vergődni. Előbb a felezővonal tájékán létesített kerítést kifogásolta. Amikor azt újjáalakítottuk, fél évig nyugtunk volt tőle. A folytatásban a kapu mögötti 5 méter magas drótkerítés állagát kifogásolta. Mi azt ajánlottuk neki, megtérítjük a termésben keletkezett károkat. Ő azonban ebbe sem ment bele” – fogalmazott a sportvezető. „Dühbe gurultam, amikor két évvel ezelőtt a rimaszombati csapat egyik nagydaróci edzésén pontosan 32-szer rúgták át a telkemre a labdát a játékosok. Nem tűrhettem már tovább az ilyenfajta megnyilvánulásokat, s a járásbírósághoz fordultam jogorvoslatért” – tudtuk meg Fukač úrtól a végső lökést megelőző eseményről. Első fokon megnyerte a pert. A Losonci Járásbíróság ítélete alapján a futballklubnak 1,5 méterrel emelni kellett a védőfalként szolgáló drótkerítés magasságát. A labdarúgók előbb a kerületi majd a legfelsőbb bírósághoz fordultak fellebbezésükkel, mindkét esetben vesztesként távoztak a helyszínről. Nem maradt más lehetőségük, a nyári holtidényben teljesítették a bíróság határozatát. De már akkor sejtették, ezzel még korántsem ér véget a hercehurca. Igazuk lett, hiszen Čomaj úr már a folytatást fontolgatja. „Igaz ugyan, hogy magasabb lett a kerítés, ám annak tartópillérei rendkívül gyengék. Arra szólítottam fel a klubvezetést, betonozzák le a tartópilléreket, ellenkező esetben csakhamar eldől az egész tákolmány. Amennyiben ezt nem teszik meg, a Szlovák Labdarúgó Szövetséghez fordulok. Tőlük pedig már azt kérem, függesszék fel a klub játékjogát” – jelentette ki határozottan a nagydaróci futballisták legveszélyesebb ellenfele. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket. (ái)