Kerekesszékből tesztelik az országot

Jakus Jenő is mozgássérült. 33 éves volt, amikor egy autóbalesetben utasként megsérült a hátgerince, és deréktól lefelé megbénult. Ennek már több mint húsz éve, azóta kerekesszékben van.

Hajókkal álmodom

„Nagyon nehéz volt az elején. Most sem könnyű, de már feldolgoztam, elfogadtam. Hálás vagyok a családomnak, főleg a feleségemnek, Jutkának, aki mérhetetlen türelemmel és megértéssel kezelte a depresszióimat, és mindvégig kitartott mellettem. Hajógépész voltam, a balesetig a Dunán hajóztam. Nagyon szerettem azt a munkát, még ma is gyakran álmodom, hogy megint a hajón vagyok, és hallom a motorok moraját, a folyó halk zúgását” – mondja Jakus Jenő. A baleset után hónapokat töltött kórházakban, rehabilitációs központokban, például Kováčován. A hajókról már csak álmodik, viszont elsajátította a fafaragást, képeket fest és mézeskalácsokat díszít csipkemintákkal. És természetesen itt van a rendszeres munka az alapszervezet javára, ami nem kevés időt vesz igénybe, hiszen évente több rendezvényt szerveznek.

Kukoricafőző buli

Az egyik legkedveltebb rendezvény a kukoricafőzés, olyannyira, hogy csak korlátozott számú meghívókat küldenek szét, mivel a királyfiakarcsai Petőfi-ligetben, a nagy kukoricafőzés helyszínén, maximum száz ember fér el egyszerre. Nagyon népszerűek a kirándulások is, legyen akár egynapos, mint például a Patra szervezett, vagy a többnapos kirándulások. A legközelebbi kiruccanás júniusban lesz, egyhetes rehabilitációs kirándulásra utaznak Egegre (Hokovce). „A város önkormányzata is sokat segít, a kirándulások buszköltségeit általában ők fedezik, vagy legalább hozzájárulnak” – veszi át a szót a szervezet mozgatórugója, Majthényi Jana. A kerekesszékesek autókkal utaznak, a többiek busszal indulnak útnak. Bejárták már így szinte egész Magyarországot, Zalakarostól Bükkig, Hévízt, Sümeget, Sárvárt. „Megy az egész csapat, vonulunk az úton szépen egymás után” – mondja nevetve Jana. Több baráti szervezettel is nagyon jó kapcsolatot ápolnak, és gyakran vendégeskednek egymás rendezvényein. Nem csak az önkormányzat segíti a szervezetet, hosszú azon vállalkozók listája, akik rendszeresen támogatják a mozgássérültek rendezvényeit.

Sorsdöntő Pöstyén

Jana férje, Majthényi Zoltán 1965-ben, 15 éves korában olyan szerencsétlenül esett le egy fáról, hogy deréktól megbénult. Három hónapos kórházi ápolás után egy éven keresztül csak feküdt otthon, majd  pár hónapos rehabilitációs kezelés következett Pöstyénben. Igazán a Prága melletti kladrubyi négy hónapos intenzív rehabilitáció segített. Itt tanult meg önállóan öltözködni és a lehetőségeihez mérten önállóan ellátni magát. A pöstyéni kezeléseket 2000-ig évente megismételték, akkor nemes egyszerűséggel közölték Majthényi Zoltánnal, hogy ezzel a diagnózissal nem jogosult ingyenes kezelésre, és ez a mai napig nem változott. Pöstyén azonban mégis főnyeremény volt, mert itt ismerte meg jövendő feleségét, Janát, aki versenyszerűen síelt, 1978-ban, éppen egy meniszkuszsérülés kezelésen volt a fürdővárosban. „Napokon át figyeltem, ahogyan kötöget ez a fiatal nő a nyugdíjasok között, végül rászántam magam és meghívtam egy kávéra. Hát így kezdődött. Jóval később Jana elmondta, hogy amikor meglátott, eldöntötte, én leszek a férje. Két éven át szinte hetente jártam utána a Tátrába teljesen egyedül a Trabantommal, ott dolgozott ugyanis. Akkor más idők voltak, nem féltem, mert tudtam, mindenhol segítenek, ha gond lenne. Ma már valószínűleg nem mernék egy ilyen útra egyedül elindulni. 1981-ben összeházasodtunk, és a feleségem nagyon gyorsan megtanult magyarul” – meséli Majthényi Zoltán, aki 1969 óta tagja a dunaszerdahelyi szervezetnek. 

Építészeti akadályok

Aki nem kerekesszékből tapasztalja meg a világot, annak fogalma sincs arról, milyen akadályokkal kell megküzdeniük a mozgássérülteknek, főleg a kerekesszékeseknek – derül ki a Mozgássérültek Szlovákiai Szervezete elnökének, Monika Vráblovának az elbeszéléséből. Ő is mozgássérült. A szervezet nagy figyelmet fordít arra, hogy minden téren segítse a tagjait, legyen szó tanácsadásról, munkalehetőségekről, szabadidős programokról vagy az építészeti akadályok feltérképezéséről. „2004 óta szisztematikusan járjuk az országot, hogy élőben megtapasztaljuk a reális helyzetet. Idén Dunaszerdahely, Léva, Komárom, Szenice és Nagyszombat ellenőrzését tervezzük. Feltérképezzük, milyen a helyzet a szolgáltatások terén, ha például el szeretnénk fogyasztani egy ebédet egy étteremben, vagy megszállnánk egy szállodában. Azt is megnézzük, gond nélkül be tudunk-e jutni kerekesszékkel az olyan fontos intézményekbe, mint a városháza és a kórház. Mert az, hogy mindenhol van egy mozgássérülteknek kijelölt parkoló és az ajtók fotocellásak, még távolról sem jelenti azt, hogy az intézmény akadálymentes. Sajnos, főleg a régebbi épületekben elég felkeresni a mosdót, máris akadályba ütközünk, mert az ajtók majdnem mindenhol negyven centiméter szélesek. A rengeteg lépcsőről nem is beszélve” – magyarázza az elnöknő. Mint az elmúlt évek országjárása is bizonyítja, éppen a szolgáltatások terén vannak a legnagyobb hiányosságok egy kerekesszékes számára. Ezen is próbál a mozgássérültek szövetsége segíteni, azzal, hogy feltérképezi a hiányosságokat, nehézségeket, és ügyel a hibák orvoslására. Legtöbbször nagyon kevés elég ahhoz, hogy könnyítsenek a kerekesszékesek mozgáslehetőségein, például egy járdaszegély lenyesése, hogy simán gördüljön rajta a kerekesszék. Elég, ha megpróbálunk empatikusak lenni, és nem csak a saját optikánkon át nézni a világot.