Katonaélet az ukrán határnál

Napjainkban is sok probléma van ezen a vidéken, hiszen itt húzódik az egyik „legközkedveltebb” menekültútvonal. A szeptember 11-i New Yorkot ért terrortámadást követően megerősítették a határvédelmet, és több mint száz sorkatonát vezényeltek a csaknem 100 kilométeres szakaszra.

A Nagyszelmencen és Mátyócon tartózkodó katonáktól megtudtuk, nagyon rossz körülmények között védik a hazát. Ez azonban nem zavarja igazán a most kivezényelt kiskatonákat, akik a rossz életkörülmények ellenére megtartották a jó kedélyüket. „Sokkal jobban érzem magam itt, mint a laktanyában. Igaz, a 12 órás szolgálat kimerítő, hiszen 15 kilométeres határsávot kell felügyelni” – kezdi a Nagyszelmencen szolgálatot teljesítő határőr, aki Észak-Szlovákiából származik, és eddig még nem találkozott magyar nemzetiségű emberrel. „Az első hétvégén kimentünk a helyi kocsmába, ahol a lakosok kedvesek és barátságosak voltak. Sőt, Józsi bácsival olyan ismeretséget köztünk, hogy a következő héten meghívott bennünket háziborra és gulyásra” – meséli tovább. A történet egyébként általánosítható is, hiszen a helyiek többsége megnyugvással fogadta a katonák jelenlétét, és rengeteg személyes kapcsolatról számolnak be a határ védői is. Jaro Közép-Szlovákiából származik, eredeti foglalkozása szakács. „A bevonulás előtt híres éttermekben dolgoztam. Ismerem egy pár magyar étel receptjét, például a halászléét, de egyik könyvben sincs úgy leírva, ahogy azt itt megtanultam Mari nénitől. Ezek után már összehasonlítani sem merem a két ízt” – teszi hozzá a 19 éves fiú.

Persze mindezek az élmények nem kompenzálják a hiányosságokat, főként ami a lakhatási és az étkezési körülményeket illeti. Erre a napokban az EU közös parlamenti bizottságának elnöke Roy Perry is felhívta az illetékesek figyelmét. Hiszen, ha Európába igyekszünk, nem lakhat nyolc katona egy 2x3 méteres helyiségben, amelyben mozdulni sem lehet. „Ebben a kis »lyukban« élünk – meséli a dél-szlovákiai Csaba. – Katonák vagyunk, kibírjuk, de ép emberi észszel felfoghatatalan, hogy egy NATO-ba igyekvő ország nem képes biztosítani az emberi körülmények legalapvetőbb szintjét sem. Raktár sincs, így szinte a teljes felszerelést a szobában – jobb híján az ágy alatt – tároljuk. Az étkezéssel is gondok vannak (csak ebédet kapunk), így főleg az otthonról hozott kaját fogyasztjuk”.

„Valójában csak akkor találkozunk a katonákkal, amikor őrjáratba mennek vagy onnan jönnek. nincs velük különösebb gondunk, sőt inkább nyugalmat, biztonságot jelentenek számunkra” – értékeli a katonák jelenlétét Gilányi László, Nagyszelmenc polgármestere. Elégedetten nyilatkozott a másik község első embere is. „Inkább néhány helyi fiatallal van gondom, mintsem a katonákkal” – mondta Csáty Erzsébet.

„A leszerelésig már csak három hónap van hátra, szívesen töltenénk a fennmaradó időt itt a végeken, de nem lehet, mert hamarosan jönnek az újak” – jegyezte meg a Nagyszelmencen szolgálatot teljesítő határőr.

„A határvédőknek is köszönhető, hogy az utóbbi időben csökkent az illegális határátlépők száma” – mondta Gilányi László.

Remélhetőleg a kormány és az illetékes szervek is felfigyelnek a fent említett hiányossságokra, hiszen valóban tarthatalan állapotok uralkodnak a seregben. Ez pedig nem a legjobb ajánlólevél a NATO-csatlakozás előtt. (k,ú)