Kaszás Attilára emlékeztek a gimnáziumban

A gimnázium folyosóján egy percre sem alszik ki a láng Kaszás Attila portréja előtt. A tragikus hirtelenséggel elhunyt színművészt április 18-án helyezik végső nyugalomra BudapestenVas Gyula felvételeGáspár Tibor búcsúztatóját – aki egészségi állapota miatt személyesen nem lehetett jelen – Spátai Adrianna tanárnő olvasta fel. „Ahogy pódiumra lépett, azonnal légkört teremtett, oda kellett figyelni rá” – hangzottak a tanár úr szavai, aki évtizedeken át vezette a gimnázium irodalmi színpadát, amelynek Kaszás Attila oszlopos tagja volt. „Utoljára néhány évvel ezelőtt a Jókai Napokon találkoztunk, akkor sokat beszélt szerepeiről, de szólt magánéletéről is. Én akkor is arra kértem, jöjjön haza Komáromba, nekünk is szükségünk van jó színészekre. Amikor elköszönt, ezt mondta: Tanár úr! Lehet, hogy egyszer végleg visszajövök! S azon a márciusi estén Attila lelke visszaszállt Komáromba, abba a városba, ahol sikeres színészi pályáját megalapozta. Mert teste bárhol nyugszik, lelke itt él miközöttünk. Most már Kaszás Attila örökké ott játszik a mennyei színpadon. Jó és sikeres szereplést ott is, kedves Attila” – köszönt el egykori diákjától Gáspár Tibor.

Attila gimnáziumi osztálytársai nevében Fehér István, a gimnázium tanára búcsúzott. „Attilának köszönhetően sok-sok matematika-, fizika-, kémiaórát megúsztunk – elevenítette fel az együtt töltött éveket. – Főleg nagy nemzeti ünnepeinken volt ez így: mielőtt belépett volna a tanár, már szavalt, és csak úgy ontotta egymás után a költeményeket. A tanárok pedig könnyes szemmel hallgatták.” Az elmúlt hétre megbeszélt találkozójuk sajnos már nem jöhetett össze, pedig Attila egy hónappal korábban megígérte: biztosan szakít rá időt, hogy Fehér István osztályát végigkalauzolja az új Nemzeti Színház épületén. A várva várt találkozó helyett a komáromi gimnazisták már csak a színház bejáratában felállított emlékhelyet koszorúzhatták meg. Spátai Adriannának a színész által adott interjúk felhasználásával készült életrajzi összeállítását a gimnázium diákjai adták elő, a Padlás és a Holdbéli csónakos betétdalaival kiegészítve. Csak egy gondolat a Kaszás Attila által megfogalmazottak közül: „Én az emberekhez kötődöm. A színházban is, az életben is. Meg szokták kérdezni tőlem: nincs honvágyad? Nincs. Mert nem veszítettem el semmit. Azokat, akiket szeretek, úgyis megtalálom. Kéthavonta hazajövök Komáromba. Muszáj a gyökérnek megmaradnia.” Arra az újságírói kérdésre pedig, hogy miként kellene élni, a következőket válaszolta: „Színész vagyok, és a lelkem tele van fájdalommal, kétséggel… Hajlamosak vagyunk megfeledkezni helyünkről a természetben. A vízben csönd van. Most rendkívül vágyom rá, hogy az erdőben terelgessem a vadakat – az erdőben is nyugalom van. Amikor az ember elfárad, betelik a jóléti társadalom által nyújtott mámorral, rájön, hogy tulajdonképpen minden zaj. Akkor fontossá válik a csönd. Ma már meg kell harcolni a csöndért.”

Befejezésül felcsendült Kaszás Attila hangja is; a Ha akarom című dal könnyeket csalt a szemekbe…