A Take That harminc év késéssel hódította meg Pozsonyt

A Take That keddi pozsonyi koncertjén főleg ezt kutattam. A manchesteri csapatot egy producerr hozta össze 1990-ben, aki kapott egy saját szerzeményekkel teli kazettát egy bizonyos Gary Barlow-tól. Felcsillanni látta a  remény, hogy az amerikai szépfiúkból álló New Kids on the Block mintájára létre lehetne hozni a brit változatot. Sokan jelentkeztek az újsághirdetésre (az internet előtti korban járunk), úgyhogy megalakult a csapat, amely 1993-ban robbant be a Pray című slágerrel. 

Már az is kész csoda, hogy a háromfősre apadt formáció még mindig aktív. Ráadásul tavalyi albumuk dalai közül legalább négy megmaradt a fülemben első hallásra, többszöri lejátszás után pedig dúdolgatni kezdtem a This Life című számot. Talán nem véletlen, hogy ez lett az új album címadó dala, illetve az idei turné címe. De vajon kiknek szól ma a Take That? Hányan kíváncsiak a posztergyűjtő tinilányok közül az 56 éves Howardra, az 53 éves Garyre és az 52 éves Markra?

Nos, elég sokan, köztük férfiak is. Tőlem ötméternyire például Robo Opatovský csápolt önfeledten, és sok más hazai sztár is tiszeletét tette az eseményen. A pozsonyi jégstadion felé araszolva osztrák és magyar rendszámú autókat is láttam. A Take That ugyanis kihagyta Bécset és Budapestet, bár a Budapest Parkban a nyáron már felléptek.

A pozsonyi repertoár főleg nosztalgiázásból állt, a friss lemezről csak három szám hangzott el, ami teljesen érthető egy olyan országban, ahol először járnak. A How Deep Is Your Love például ritkán van műsoron, itt mégis elénekelték, CD-minőségben – a Bee Gees is elégedett lett volna velük. A koncerten minden mozdulat be volt gyakorolva, mégis laza, spontán benyomást keltettek a fiúk. Folyamatosan kommunikáltak a közönséggel, és kiderült, hogy van humoruk is: a Pray című első nagy slágerüket például az eredeti koreográfiával adták elő.

Sosem voltam Take That-rajongó, mégis azt mondom, hogy az akkori mainstream popzene színvonalasabb volt a mainál. A Patience című dalt a Coldplay is bevállalhatná, a Prayt az Imagine Dragons, a Rule the Worldöt a OneRepublic, és így tovább. Végre a dalok kerültek fókuszba, nem pedig a külsőségek. A fiúk tisztán, hibátlanul énekelnek három szólamban, és a remek kísérő zenekar előtt is emelem kalapom. Néhány zenész a kezdetektől velük van. És úgy tűnt, mindenki nagyon örül, hogy itt lehet ezen az estén. Engem is beleértve.