Kassa – kosárból szemlélve

Ezért lehetőség szerint mindig a város szívéből, a Felszabadulás térről indul a fieszta, amelyet a küföldi pilóták is szeretnek. Vannak már rendszeres visszajárók; idén nyolc országból érkeztek csapatok. A merészebbek berepülnek a bérházak közé, gyakran háromméternyire közelítve meg a konyhaablakot – a szívbajt hozva a békésen reggeliző kassai polgárokra. Ilyen bűvészmutatványok ugyan elvileg tilosak, ám ki törődik a tiltással, ha a város vezetése engedélyt adott a légtér használatára.

A világ legnagyobb hőlégballonos találkozóját természetesen az Egyesült Államokban, azon belül is Új-Mexikóban tartják, ahol a rekord ezer ballon és más repülő tárgy volt. Az ottani törvények kevésbé szigorúak, nincsenek méretre és mechanikára vonatkozó megkötések, szabad teret adnak a kísérletezésnek, ezért gyakorlatilag bármilyen, otthon eszkábált szerkezettel meg lehet próbálni a levegőbe emelkedni, ha a bátor versenyző vállalja a felelősséget tettéért.

Európában Franciaország tartja a csúcsot háromszáz ballonnal, ott rendezik meg évente a kontinens legnagyobb légi fiesztáját. Ballonos nagyhatalomnak számít még Ausztria, Németország, Anglia és Hollandia is, ezért nem ért bennünket nagy meglepetés, amikor megtudtuk, hogy a kassai ADS Ballooning cég tulajdonosai hollandok. Egyikük, Wout Bakker szó szerint az egész világot látta már kosárból, Kínától Afrikáig mindenütt repült, méghozzá baleset nélkül. „A leginkább kiszámíthatatlan széljárás Cipruson van, ott a gyakorlott pilótát is érik meglepetések. Teljesen váratlanul változik a széljárás, azon belül pedig a légáramlatok is meg tudják tréfálni az embert, mert hiába figyeli az alatta lebegő ballon mozgásirányát, ugyanarra a magasságra süllyedve gyakran teljesen másfelé viszi őt a szél” – kottyantotta el Bakker a hőlégballon irányításának nagy titkát. Nem teljesen igaz ugyanis, hogy ez a légi jármű kizárólag a szél kegyeire van bízva, és a pilóta legfeljebb a magasságot választhatja meg a gáz adagolásával. Bizony, a széláramlatok!

Másnap már a tájékozott segédpilóta magabiztosságával nyugtatom a kosárban a mellettem álló, először repülő Pistát, hogy ne féljen, mert ha nem akarjuk, semmiképp sem sodródhatunk a vasmű közelébe. Szerencsére Judák Gyula, a pilóta sem kívánja madártávlatból megszemlélni az acélgyártás fellegvárát, inkább a városra kíváncsi. A város pedig négyszáz méter magasból nézve is gyönyörű, sőt, a lakótelepek így sokkal szebbek, mint közelről.

Lassan araszolunk a mezőnnyel, jó nagy feltűnést keltve. Ekkora magasságban is hallható a környék valamennyi házőrzője, ahogy nemtetszésüknek adnak hangot a gáz adagolását kísérő zúgás miatt. Ez a hang leginkább oroszlánbőgésre emlékeztet, idegesítő lehet az ebek számára. Az emberek egész másképp viselkednek: ennyien nekem még sosem integettek. A kertvárosok lakói kiszaladnak az utcára, igazi fiesztahangulat kezd alakulni, ráadásul Gyula szerint semmi bajunk nem lehet, akár másfél órára is elegendő az a negyven liter gáz, ami nálunk van. Egyedül a leszállásnál zakkanhatunk kicsit, ha a kelleténél gyorsabban ereszkedünk, vagy ha a lendülő ballon megrántja és felborítja a kosarat. Nos, életem eddigi öt leszállásából három olyan volt, mintha csak egy lifttel érkeztem volna meg a földszintre, két esetben pedig borult a kosár és hempergett kicsit egymáson az utazóközönség. Ez volt a második ilyen eset, de mindhárman inkább mulatságosnak tartottuk a dolgot, mintsem ijesztőnek. Igazuk lehet a találkozó szervezőinek, akik szerint ez a világ egyik legkevésbé veszélyes sportja. A félősek kedvéért ismertetni szokták a tudományos besorolást is, mely szerint a hőlégballonozás az asztalitenisszel van egy veszélyességi kategóriában. A baleseti statisztikák is megnyugtatóak: legutóbb az ötvenes években zuhant le egy svájci páros, amely az Alpokba merészkedett hőlégballonnal, és az erős szél nekicsapta őket egy sziklának.

Kassán egyébként húsz ballon a felső határ, a szervezők a családias atmoszféra megőrzése érdekében limitálták a résztvevők számát, de persze így is ők tartják az országos csúcsot. Kis ország, kis rekordok, mondhatnánk, ha nem a kassai lenne egyben hazánk egyetlen ilyen találkozója. A hollandok bármelyik hétvégén lepipálnak minket, Wout Bakker szerint arrafelé reggel és este nem lehet úgy szétnézni, hogy az ember ne látna az égen legalább nyolc ballont.

A nagy cégek ugyanis rájöttek, hogy ez a világ leglátványosabb reklámhordozója. Általában saját ballonokat csináltatnak, és szerződést kötnek a pilótákkal, akik boldogan röpködnek mindenféle rendezvényeken vagy csak úgy, a városok fölött. Egy üdítőitalt gyártó cég néhány éve Gyuláékkal, azaz a kiskunfélegyházi ejtőernyős- és ballonklubbal kötött ilyen megállapodást, amelynek értelmében nyáron a Balaton fölött vagy a Tisza mentén gyakran volt látható ez a bizonyos márkanév. Az emblémás ballonponyva négymillió forintba került, és ebben még nincs benne a kosár ára.

Nálunk húszegynéhány ilyen jármű röpköd, közülük a legtöbb, tizenegy darab a kassai klub tulajdona. Csehország persze ebben is megelőzött bennünket, ott hetven körül mozog a hőlégballonok száma. Ingrid Blichová, a kassai ballon-klub vezetője óvatosan nyilatkozik az árakról, először azt mondja, egy jobb autót vehet az ember egy ballon árán, majd egymillió koronában határozza meg a kezdőösszeget. Minél bonyolultabb a megrendelő kérése, annál drágább a mulatság. A kassai égen mindenesetre díszelgett már söröskorsó alakú ballon, egy csokigyár tehene, idén pedig egy hatalmas zöld szív, Stájerország jelképe – az osztrák kormány támogatásával. Országimázs-javító és turistacsalogató céllal. (Bizony, messze vagyunk mi még ettől, elég csak arra gondolni, hogy Kassa, amely tudvalévően pályázik az Európa Kulturális Fővárosa 2013 címre, nem támogatta ezerrel ezt a rendezvényt, és nem használta ki a magától értetődően kínálkozó lehetőséget a kezdeményezés légi propagálására. Ráadásul: ez az akció valóban országos unikum, ellentétben az ötletgyárosok számos más agyszüleményével.)

És még egy leg: a ballonozás a világ talán legmacerásabb sportja. A pilóta és csapata ki van téve a széljárás kényének-kedvének, türelmesen meg kell várniuk, amíg valamennyi körülmény szerencsésen egybeesik, a szélerősség nem lépi túl az óránkénti 8 métert (de nem is gyengébb 2 méter/óránál), nincs köd, nem esik az eső, és túl meleg sincs.

Tudjuk, a meleg levegő könynyebb, mint a hideg, ezért minél magasabb a hőmérséklet, annál több gázra van szükség. Ezért nyáron takarékossági megfontolásból reggel hat óra táján és este hét után rajtolnak. Aki elutazik egy nemzetközi hőlégballonos találkozóra, számolnia kell azzal az eshetőséggel, hogy sok ezer kilométer autózást követően egyszer sem emelkedhet a levegőbe. A pilóták meglehetősen meredek történeteket meséltek, Wout Bakker például átélt már áprilisi hóesést Lengyelországban, szélvihart Spanyolországban, teljes szélcsendet Egyiptomban…

Egy ballonban maximum négyen férnek el, leggyakoribbak a kétfős csapatok, a többi csapattag a jármű felfújásánál és összecsomagolásánál segédkezik, ami szerintem leginkább az egykori, körhintát hajtó gyerekek sorsára emlékeztet. Őrült ötletnek tűnik, ám ballonos körökben természetes, hogy ejtőernyőst visznek fel a kosárban, aki a megfelelő magasság elérésekor kiugrik. E kategóriában versenyeket is rendeznek. De elég volt a szavakból, beszéljenek inkább a képek.