Jogok és jogorvoslat a szülőszobán

Ilka Viktória a XVII. Jurtanapok egyik résztvevőjeként adott rövid interjút az Új Szónak, ám a téma fontossága miatt ismét megkértük, hogy válaszoljon a kérdéseinkre. A dúlaként, szoptatási, hordozási tanácsadóként és szülésjogokra specializálódott jogászként tevékenykedő szakember a kismamáknak, az anyáknak nyújt segítséget a várandósság és a gyermekágy időszakában.

Szülésjogok

Jogászként minden olyan kérdésben tud segíteni, amelyek a szülészeti, egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó jogokat érintik, vagyis, hogy páciensként mire van jogunk, mi az, amit nem tehetnek meg velünk az egészségügyi dolgozók és milyen jogszabályok vonatkoznak erre a területre.

„Éppen egy szakdolgozatot írok erről a témáról, de jelentek meg már cikkeim is, illetve a szülésfelkészítőkön is mindig kitérek ezekre a kérdésekre, hiszen fontos tájékoztatni a leendő anyákat, hogy mi vár rájuk a szüléskor. A számos szülésjog közül a legfontosabb a tájékoztatás és az információk ismeretében meghozott döntéshez való jog. Az egészségügyi intézményekben úgy kellene ezeket kidolgozni és bevinni a gyakorlatba, hogy az egészségügyi ellátásról szóló törvényben foglaltak alapján történjenek. A jelenlegi gyakorlat ugyanis nem jó. Általában az történik, hogy ha egy pácienst felvesznek egy egészségügyi intézménybe, akkor aláíratnak vele egy beleegyező nyilatkozatot, amelyben néhány mondatban az áll, hogy teljes körű tájékoztatást kapott az ellátásról, a beavatkozásokról, amelyekbe beleegyezik. Egy beteg vagy egy vajúdó páciens nem igazán tud odafigyelni arra, hogy mit ír alá és sajnos a legtöbb esetben maga a részletes tájékoztatás sem történik meg. Ez általában nemcsak a kórházban van így, hanem a nőgyógyászati vizsgálatokon is, amelyeken a terhesség alatt részt vesz a kismama. Számos esetben esély sincs arra, hogy feltegyük a kérdéseinket az orvosoknak, ápolóknak, mert annyira túlterheltek, hogy nincs idő ilyesmire. A törvény viszont kimondja, hogy az egészségügyi alkalmazottaknak maguktól kellene tájékoztatniuk, elmagyarázniuk, hogy mi miért történik, mik az előnyök és az esetleges kockázatok, hogy a páciens felelősen tudjon dönteni”

– mondta el Ilka Viktória, aki szerint a legnagyobb gond azzal van, hogy sokszor meg sem kérdezik a pácienst, hanem csak végrehajtják a beavatkozásokat, például azt mondják neki, hogy kap egy infúziót, de hogy azt miért kapja, lenne-e más alternatíva, mik az esetleges mellékhatások, arról nem esik szó.

Kérdezni kell

Ilka Viktória felhívta a figyelmet, az egyetlen kivétel, amikor nincs szükség tájékoztatásra, a közvetlen életveszélyes állapot. Minden más esetben célszerű minél többet kérdezni, de a vajúdás alatt olyan állapotba kerülhet a kismama, hogy nem tud kérdezni, azonban utólag is tehetünk a rossz gyakorlat ellen.

„Ha a kimondott tiltás ellenére vagy a tájékoztatás hiányában történt egy beavatkozás, akkor tanácsos panaszt benyújtani a kórháznak vagy az Egészségügyi Felügyeleti Hatóságnak (Úrad pre dohľad nad zdravotnou starostlivosťou), hogy felülvizsgálják a történteket. További lépés lehet panaszt tenni az egészségügyi minisztériumnál, illetve bírósági eljárást is indíthatunk. Pontosan amiatt kell megtenni a megfelelő lépéseket, mert a legtöbben úgy gondolják, nincs sok értelme ennek, hiszen egy intézménnyel szemben valószínűleg keveset tehetünk. Ha viszont soha senki nem tesz panaszt, akkor változás sem lesz. Az intézmény számára is fontos lehet a visszajelzés, még ha negatív is, hogy kiderüljön, az adott probléma érdekli a pácienseket és foglalkozni kell vele, mert ha nincs visszajelzés, úgy tűnhet, hogy minden a legnagyobb rendben van”

– hangsúlyozta. Az elmúlt időszakban beadott panaszokra érkezett visszajelzések alapján a jogász úgy látja, megvan a hajlandóság az intézményekben arra, hogy változtassanak és jobbítsanak a bevett szokásokon. Ilka Viktóriához bátran fordulhatnak jogi szakvéleményért a sérelmet átélt páciensek. A Ženské kruhy (Női körök) nonprofit szervezet tagjaként kapcsolatban áll olyan ügyvédekkel, akik ilyen esetekben segítséget nyújthatnak. Hozzátette, az is jelentős dolog, hogy a magyarlakta területeken élők az anyanyelvükön tudnak segítséget kérni, hiszen ha a kismamák a félelmeikről beszélnek, a felsorolásban nagyon gyakran az első helyeken említik a nyelvi akadályokat.