Jazz és bor eleganciája

A komáromi épületek belső udvarai közül nem sok olvasónknak kell bemutatni a Tiszti Pavilonét. Noha eredetileg a katonacsizmák számára készült, ma már egészen más a rendeltetése: a totyogó kisgyerekektől kezdve alkalomadtán különféle művészetek képviselői is felbukkannak itt. Ezek egyike a Jazzpiknik, amely másodszor került megrendezésre, így többé-kevésbé biztosan állítható, hogy új és rendszeresen megvalósuló zenei rendezvénnyel gazdagodott a komáromi kulturális szcéna.

Színes zenei kínálat

A közönség számára voltak ismeretlenebb fellépők is, ám végül mindegyikük – egyébként meglehetősen különböző profilú – zenéje elismerést váltott ki a széksorok között, amely hol nyugodt figyelmet, hol egy az egyben bulihangulatot eredményezett. Az első napon a Farkas Árpi, valamint a Sárik Péter & Falusi Mariann triók, végül pedig a Micheller Myrtill & Pintér Tibor duó, szombat este pedig Peter Adamov és zenekara, a Sipos Dávid Quartett és a Garami Funky Staff léptek fel. A helyszínen több olyan komáromival is találkoztunk, aki az első napot követően kíváncsi volt a másodikra is, s így egymás után két estéjét is a minifesztiválra szánta.

Kettős minőség

Lakatos Róbert, az eseményt szervező Egressy Béni Városi Művelődési Központ igazgatója lapunknak a helyszínen elmondta, alapvetően azt szeretnék elérni, hogy a közönséget hozzászoktassák: amit ők szerveznek, arra még ismeretlenül is érdemes beülni, mert minőséget képvisel. A Jazzpikniknek ezzel kapcsolatban két vetülete van: a címbeli zenei műfaj és a bor, amelyet a magyarországi Bott Pince, valamint a szlovákiai Bott, Kasnyik és Mátyás pincészetek szolgáltattak.

„A jazz nagyon szűk réteget tud megszólítani, erre ez a műfaj nagyon jó példa. Most pedig olyan világot élünk, hogy az embereknek nem elég eljönniük egy jó koncertre jó zenét hallgatni, hanem szükségük van hozzáadott értékre is. Nem kell messzire menni, Magyarországon komolyan vették ezt a gondolatot, s összekapcsolták a minőségi jazzt a minőségi borral“ – árulta el Lakatos, honnan vették tavaly a szervezés ötletét, majd folytatta: „A borkészítés folyamata művészet, hogy aztán olyan bort tudj inni, ami boldogít, jó kedvet ad, elgondolkodtat, feltölt. A jazzt pedig a zenekultúra legfelsőbb polcára raknám, mert ilyen zenét nem tud akárki játszani. A jazzmuzsikusok nagyon komoly tanulási folyamaton mennek át, hogy eljussanak oda, hogy ketten, hárman, négyen, öten együtt tudjanak muzsikálni jelekből, gondolatokból“.