Jár-e szociális támogatás az élettársi viszonyban élőknek

„2004. január 1-től munkanélküli vagyok, 6 hónapon át kaptam munkanélküli segélyt, amely ez év júniusában lejárt. Elmentem a szociális hivatalba, hogy szociális segélyért folyamodjak, de a kérésemet – meglepetésemre – azzal utasították el, hogy az élettársam tartson el. Élettársi viszonyban élek ugyanis, de nem hivatalosan, van egy közös gyerekünk, azt mondták hiába lakunk külön, más-más címen, itt a gyerek keresztlevele számít, amiben fel van tüntetve az anya neve, és az ő bevételéből kell nekem is megélnem.

Nem értem. Ha hivatalosan nem élünk együtt, miért tartson el engem egy idegen? Hiába vittem el a papírokat, nem jár nekem sem szociális, sem tanulási (esti iskolába járok), sem lakhatási hozzájárulás. Július óta nem kapok egy fillért sem. Ismerek olyanokat, hogy csak amiatt válnak el, hogy több bevételhez jussanak. Én meg nős sem vagyok, és nem kapok semmit. Arról már nem is beszélek, hogy miből fizessem a lakást, villanyt, telefont stb.? Mindezt az élettársamnak kell fizetnie, akinek jogilag tulajdonképpen semmi köze hozzá?

Ezt érdemlem 43 évesen, 24 évi munkaviszony után? Aki pedig egy percet sem dolgozott, annak jár mindenféle juttatás? Csak anynyit szeretnék, hogy legalább a lakbért tudjam fizetni. Vagy legyek hajléktalan? Ezek azok a csodareformok, amelyekről Kaník miniszter beszél? Hát nagyon szépen köszönöm, de én ebből nem kérek.”

Jelige: Reménytelenség

Szociális támogatásra az 599/2003 T.t. számú törvény értelmében azok jogosultak, akik a meghatározott feltételrendszer alapján anyagi szükséghelyzetben vannak. Amennyiben valaki szociális támogatást igényel az illetékes munka-, szociális és családügyi hivatalnál, első lépésként az anyagi helyzetét vizsgálják meg. A törvény 4. paragrafusa a következőképpen szabályozza, hogy az egyes esetekben mely személyek jövedelmét kell együttesen elbírálni ebből a szempontból:

u a házastársak jövedelmét minden estben, még akkor is ha nem élnek közös háztartásba – mégpedig azért, mert a családjogi törvény értelmében nekik a házasság fennállása alatt eltartási kötelezettségük van egymással szemben, a jövedelmük lényegében közös vagyonnak számít

a szülők és a velük egy háztartásban élő kiskorú gyermekeik jövedelmét – azért mert gyakorlatilag egy családot alkotnak, ide tartozik az az eset amikor a házastársak vagy az élettársak közös gyermeküket nevelik és együtt laknak, vagy ha egyedülálló szülő neveli gyermekét

a szülők és a velük egy háztartásban élő gyermekeik legfeljebb 25 éves korig, amennyiben nincs jövedelmük, vagy az nem haladja meg a minimálbért, kivéve azokat a gyerekeket, akik munkanélküli segélyre jogosultak, vagy rokkantnyugdíjat kapnak.

A törvény értelmében tehát nem számítanak együttesen elbírálandó személyeknek:

az élettársak, akiknek nincs közös gyermekük

azok a szülők, akik nem házastársak, de van közös gyermekük, ugyanakkor nem élnek egy háztartásban; ez lehet az az eset, amikor a szülők elváltak és külön költöztek, vagy amikor az élettársak, szülők külön költöztek.

A levélben leírtak alapján a szóban forgó esetben élettársakról van szó, akiknek van egy közös gyermekük. Az élettársak ilyenkor együttesen elbírálandó személyeknek csak akkor minősülnek, ha közös háztartásban élnek együtt a gyermekükkel. A közös háztartás fogalma, kiindulva a Polgári törvénykönyv 115. paragrafusából, azt jelenti, hogy hosszú távon együtt élnek és közösen fedezik ennek költségeit. Ebből a szempontból nem az a döntő, hogy hol van az érintettek hivatalosan nyilvántartott lakhelye, hanem az, hogy ténylegesen hol laknak. Ha a valóságban nem élnek együtt, hiába van közös gyermekük, a törvény értelmében nem együttesen kell elbírálni őket. Hasonlóképp például azokat az elvált szülőket is egymástól függetlenül kell elbírálni, akik a válás után ugyanabban a házban laknak, de már nem vezetnek közös háztartást.

Gulyás Éva ügyvéd