Iskolatörténeti kiállítás palatáblával és fapadokkal Érsekújvárban

A kiállítás során szembesülünk azzal, mennyi megvalósult próbálkozás, illetve meghiúsított, vagy kudarcba fulladt kísérlet jellemezte a nevelés-, illetve az oktatás területét. Nem kis nehézségek árán sikerült csak némi változtatást, korszerűsítést bevezetni az éppen fennálló szabályrendszerbe a tanítás formáit, módszertanát vagy lehetőségeit illetően.

„A felvilágosodás – azaz a felvilágosult abszolutizmus, a reformkor és a századforduló --, e három küzdelmes korszak köré építve rajzolódik ki a 18-19. századi iskolaügy és az akkori társadalom világa. Az oktatásügynek a modern kor minden vívmánya ellenére továbbra is vannak korhoz nem köthető, megoldatlan kérdései, problémakörei és a két évszázaddal korábban papírra vetett gondolatok a jelenkori társadalomban is helytállóak lehetnének” – osztotta meg velünk a gondolatait Varga Zsuzsanna. A kiállítás megtekintésekor sokan elgondolkodnak azon, vajon a múltban több tisztelet és megbecsülés jutott-e a pedagógusoknak, mint ma? Volt e valódi fénykora a tanári hivatásnak? Varga Zsuzsanna kurátor szerint a feledés homályába merült tanárok tízezreiről, sőt százezreiről is szól a tematikus kiállítás. Azokról, akik küzdöttek, időnként elbuktak, nem kaptak kellő tiszteletet, mégis lámpásként világítva tették a dolgukat. A most bemutatott anyagban kitérnek arra az időszakra, amikor Mária Terézia uralkodása alatt megkezdődött normaiskolai hálózat kiépítése, amely egyben gyakorló elemi iskola, vagyis tanítóképző is volt.

Hittan, testtan és, számtan

Magyarországon az első önálló intézményként működő, több évfolyamos, katolikus tanítóképző intézetek megalapítása Pyrker László egri érsek nevéhez fűződött. A kiállításon bemutatott tájékoztató szövegekből kiderül továbbá, hogy a jelölteket gimnáziumi végzettséggel vették fel, a felvételi vizsgán a testi alkalmatosságot és a beszédkészséget vizsgálták. Az érsekújvári királyi katholikus mesterképző intézet 1844-ben kezdte meg működését és tizenkét évig töltötte be küldetését. Az érsekújvári képzőhöz 1844. február 22-én nevezték ki a két rendes tanárt: Horony Mihály orvosdoktort és Mátics Imrét. Igazgató lett P. Koppán Jenő ferencrendi szerzetes, aki 9 évig volt a ferences kisgimnázium igazgatója. Az érsekújvári képző éveken át közös igazgatással működött a ferences kis gimnáziummal. A királyi katolikus képzőkben a tanárjelöltek a hittan, testtan, lélektan, neveléstan, általános és részletes oktatástan, helyesírás, fogalmazás, magyar nyelvtan, számtan, egyházi ének és zene, szervezettan, történelem, földrajz, természetrajz, gazdaságtan, egészségtan, népszerű fizika, valamint a jobbágyság kötelességei tantárgyakat tanulták.

Mezei munka, vagy iskola?

Többet is megtudhatunk az úgynevezett körültekintő tankötelezettségről, a rendelet foglalkozik a tankötelezettség kérdésével, ugyanakkor nem tartja reálisnak annak betartását. Figyelembe veszi, hogy még az 5-6 éves gyermekek is segítő kéznek számítottak a családban, ezért nekik a falvakban, mezővárosokban csak a mezei munkák befejezése után, vagyis mindössze késő ősszel és télidőben kellett látogatniuk az iskolát. A városi iskolákban már egész évben, a nyár folyamán délelőtt és délután is volt oktatás. A kötelező iskolalátogatást a 6-12 éves gyermekek számára általános érvényűen csak az 1868-ban kiadott, Eötvös féle népoktatási törvény hozta meg. A kiállításra látogatók régi tankönyveket, füzeteket, segédeszközöket tekinthetnek meg. Fából ácsolt iskolapadok tintatartóval, továbbá kréták és palatáblák, és kukoricacsuhéból font iskolatáska teszi teljessé a bemutatott anyag hangulatát, így ki-ki a maga módján emlékezhet egykori iskolaéveire.

November és december folyamán a Thain János Múzeumban ismeretterjesztő, iskolatörténeti előadásokat is tartanak az érdeklődők számára, amelyre várják az oktatási intézmények jelentkezését.