Ipolyságon lassanként feltárják a város legrégibb épületének titkait

Az egyik kutatóárokA szerző felvételeIpolyság. Az egykori premontrei rendház alapjaira épült jezsuita monostor területén már 1996 óta folynak szisztematikus ásatási munkálatok. A nyáron a területen dolgozó nagy-britanniai főiskolások után – az ösztönző program keretében – nyolc ember dolgozik a kutatóárokban. Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és az ásatás vezetője elmondta, októberben két sírhelyre és csontvázmaradványokra leltek. „Van, amikor csak egy darab emberi csontot találunk, a későbbi építkezések következtében ilyen hiányosak a csontleletek, de a sír szépen kirajzolódik. Az egyik, nemrég talált sír a 15. század második fele és a 17. század vége közti időszakra datálható. Körülbelül másfél méter mélyen találtuk, bár a terepszint úgyszólván évente változik; tavaly még egy méterrel magasabban volt. A sír érdekessége, hogy a talajviszonyoknak köszönhetően a fakoporsó egyes részei is megmaradtak. A régi beleásások következtében ez a csontváz sem teljes” – mondta Pálinkás Tibor. A 15. század második feléből származó falmaradvány alatt egy annál korábbi, minden valószínűség szerint a 15. század első feléből származó vagy még régebbi sírt találtak.

A monostor területén szerzetesek vagy donátor, azaz adományozó családok tagjai temetkezhettek. A csontok a kiásás után egy-egy dobozba kerülnek, s a múzeumban őrzik őket. „Ha az ásatás előrehaladottabb állapotba kerül, vagyis az ásatási terület legalább felét feltárjuk, antropológust is felkérünk majd az együttműködésre. Az eltelt nyolc év alatt a terület 15 százalékát kutattuk át” – árulta el a múzeum vezetője.

Az ásatás jelenlegi fázisának egyik célja, hogy a 15. századi erődből találjanak maradványokat. „Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mondjuk 1690-ben volt-e a jelenlegi helyen bejárat, a válasz: valószínűleg igen. Most a középkori bejárat létére keresünk bizonyítékokat” – közli Pálinkás, majd hozzáteszi: – A kerengőfolyosóra vezető bejáratot megtaláltuk. A falakon belül akkor egy folyamatos belső tér volt, de hogy miként lehetett kijutni az épületből, még talány. A csontvázak közelében a kerengőfolyosó sarkára utaló falmaradványok bukkantak elő, ez a folyosó délnyugati sarka volt. Folytatódik-e nyugat felé a fal? Ha ezen az oldalon volt a bejárat, még nyugatabbra kell keresnünk” – jelzi máris a további kutakodás irányát Pálinkás Tibor.