Informatikusból kecsketenyésztő

Szombat délutánra beszéltük meg a találkozót, bár a gazda azt mondja, teljesen mindegy, mikor megyek, minden nap egyforma. Amikor megérkezem, mosolyogva mondja, hogy segítenem kellene a gidák etetésével, több is van, amit elutasított az anyja, a legkisebb egynapos. A cumisüveg láttán kicsit zavarba jövök a feladattól, inkább nem élek a lehetőséggel. A mosoly végig megmarad a beszélgetés során, és az, hogy állandóan eltér az eredeti kérdéstől, mert közben egy csomó minden eszébe jut, amit még szeretne elmondani. Órákig képes lenne a kecskékről beszélni. Először azt próbáljuk tisztázni, milyen fajtákról van szó, mivel laikusként is feltűnik, nem a megszokott „fehér” kecskékkel van dolgunk, a tallósi tanyán csupa barna színű jószág viháncol. Mert – mint később kiderül – vicces, vidám, a gazdájával gyakran kajánkodó állat a kecske. 

A kezdetekről

„Anglo-núbiai kecskéket tartok, vagyis angol, pakisztáni és indiai fajtákból kinemesített keverékeket. A 19. században azért tenyésztették ki ezeket, hogy a brit hajósok a hajóúton is tudjanak tejet fogyasztani. Jól bírja a zárt tartást, az évszázadok során alkalmazkodott az itteni éghajlathoz, akár kint is kibírná a telet, de nálam zárt istállóban vannak, aminek egyik fala betonlapokból van, a másik deszkából. Ez azért is jó, mert a fa jól szellőzik, mégis véd. Nálunk az egyetlen dolog a jód, amit pótolni kell számukra, mert nem jutnak elegendőhöz. Azért is választottam ezt a fajtát, mert jobb a tej minősége, mint a nálunk őshonos fehér fajtáé. Az íze vetekszik a tehéntejével, nincs mellékíze, jellegzetes szaga, a zsír- és fehérjetartalma sokkal magasabb, tehát kevesebb is elég egy kiló sajt előállításához.”  

Törzstenyészet, nemesítés

„Törzskönyvezett kecskéket tartok, vagyis egy részüket továbbtenyésztésre eladom. A törzskönyv tartalmazza a szülők adatait, teljesítményét, vagyis a kifejt tej mennyiségét és annak beltartalmát, van tehát egy minőségi garancia a vevő számára. A nemesítő státust most fogom kérvényezni. Mindegyiknek van neve, kivéve a gidákat, vagyis a hímnemű kiskecskéket. Azok csak akkor kapnak nevet, mikor eldől, mi lesz a további sorsuk, maradnak-e nálam bakkecskének, vagy eladom továbbtartásra. Ritkán, de néha az is előfordul, hogy a húsáért veszik meg őket. A levágás mindig sajnálatos dolog, de néha nincs más megoldás. Az elsőt traumának éltem meg, főként a böllér kevésbé humánus hozzáállása miatt. Durva, de ezt is meg lehet tanulni az interneten található videókból. Mostanság inkább ezt is én magam csinálom.”

Véletlenül tudatos gazda

Simkó Péter majdnem véletlenül lett kecsketenyésztő. A műszaki egyetem telekommunikációs szakán félig elvégzett tanulmányai, később külföldön, majd Pozsonyban informatikusként töltött évei után két szék közé esett: a munkahelyén felmondott egy másik miatt, ami végül mégsem jött össze. „Úgy döntöttem, hazaköltözöm Pozsonyból, hogy kicsit spóroljak, és a környéken keressek munkát. Kicsi korom óta álmom volt egy fehér lovacska, de édesapám nem akart lovat venni, amíg nincs istálló, a nagyapám pedig nem akart istállót építeni, amíg nincs lovacska. Így aztán ez örökre álom maradt, és kutyán kívül sosem volt más háziállatunk. A lótartás nagyon költséges, hasznot sem igazán hoz, márpedig azt szerettem volna. Valahol azt olvastam, hogy milyen igénytelen állat a kecske, és elhittem. Később kiderült, hogy nagyon nem így van. Természetesen egyszerűen is lehet tartani, de ha valaki komolyan gondolja, akkor ez bizony egy szakma. Eleinte nem is gondoltam bele, hogy eddig elviszem ezt a dolgot. Az informatikus kollégákon, barátokon látom, hogy nagyon igénybe tudja venni az embert az a munka is, főként a programozók, szépen lassan kiégnek. Nem volt igazán nekem való az ülőmunka: egyrészt elhíztam, másrészt gyakran úgy éreztem, mindenem fáj. Ez teljesen más. Nem könnyű a gazdálkodás, mert nagyon előre kell gondolkodni. A takarmányozást egész évre, a nemesítést évekre előre kell tervezni.”

Biogazdaság és bürokrácia

„Igyekszem mindent egyedül csinálni, ami a kecsketartással jár, tehát a takarmányt is magam termelem. Terveim szerint még idén elkezdek hivatalosan is biogazdálkodóként működni. Nagyjából kétéves folyamat, amíg biominőségűnek ismerik el a földeken termesztett terményeket, amelyekkel az állatokat etetem. Ha ez megvan, akkor a kecskéket és a tejüket, illetve az abból készült termékeket is biominőségűnek ismerik el”

– magyarázza a fiatal gazda. Azt mondja, azért fontos számára ez a besorolás, mert a szüleitől is mindig azt látta, hogy alig használtak növényvédő szereket a kertészkedésben, továbbá igazodni kell a mai trendekhez is, és mivel nyert egy pályázatot, amelyben elvárás a biotermelés, így azért is teljesíteni kell. A támogatást az Agrárkifizető Ügynökség 2015-ös, fiatal gazdáknak kiírt pályázatán nyerte. Lényegében már most is biogazdaságot vezet, de nincs róla tanúsítványa. Ennek a megszerzése rengeteg hivatalba járással és papírmunkával jár, ráadásul költséges is. Mint mondja, a kecsketartás 20-25 százalékát a bürokrácia teszi ki.

Egy nap a gazdaságban

Simkó Péter – ismét mosolyogva – azt mondja, nem átlagos gazda. Ellentétben a megszokottal, nem kel korán, viszont sokszor késő estig kint van az istállóban. „Általában én reggelizem először, de ilyenkor, ellés idején természetesen előtte kinézek az istállóba, hogy minden rendben van-e. Délelőtt az etetőket kell kitakarítani, bealmozni, megetetni, megitatni az állományt. Mivel mélyalmon, vagyis 30-40 cm vastag szalmarétegen tartom őket, ezért minden nap csak tiszta, száraz szalmát kell szórni e fölé. Nagyjából háromhavonta szoktam az almot kihordani, mésszel fertőtleníteni az istállót és tiszta szalmát leteríteni. Az alomnak az a széna is megfelel, amit már kiválogattak a kecskék. A közhiedelemmel ellentétben nagyon finnyásak, főleg az anglo-núbiai fajták, amelyek inkább éheznek, rosszabb minőségű takarmányt nem esznek meg.” Etetés naponta kétszer-háromszor van, attól függően, milyen a fogyasztás. Nyáron a családi porta mögötti, válogatott fűfélékkel bevetett földön legelnek, és sokkal több vizet isznak. A kecskék egyébként egy-másfél órát alszanak naponta többször, jórészt evéssel töltik a napot és az éjszakát is. Délelőtt van a fejés ideje is, előtte pedig a tejesedények elmosása, fertőtlenítése, amiben Simkó Péter édesanyjától kap segítséget. Az ellés időszakában, illetve amíg a legkisebb gidák és gödölyék el nem érik a 2-3 hónapos kort, addig kézzel fejik őket, csak utána tér át a gazda a gépi fejésre.

„Pár napos korukban már mindenféle ételt megnyalnak, szájukba vesznek, de a kérődző reflex nagyjából 3 hetes korukra alakul ki, onnantól kezdve az anyatej mellett szilárd táplálékot is fogyasztanakˮ – magyarázza a gazda. 

„Délután javítgatok, alakítgatok, elvégzem az éppen adódó feladatokat, sajtot, túrót készítek, esetleg a hivatalokat járom, majd újra kezdődik az etetés és a fejés. Abrakot nálam csak este kapnak, zabból, kukoricából, árpából, napraforgóból készült keveréket és ásványi anyagokkal dúsított takarmánymeszet. A jól tartott kecske 10-12 évig ad tejet.”

Gida vagy gödölye?

Jelenleg 30 anya van a tallósi tanyán, közülük 18-nak van kiskecskéje, és április végéig a további 12 is elleni fog. Mivel ökogazdaságról van szó, a gazda nem használ hormonokat, az üzekedést nem szabályozza, csak arra figyel, hogy 18 hónapos korukig ne pározzanak, hogy biztos legyen benne, csak a teljesen kifejlett egyedeknek születik utóda. Az anyakecske eleinte a hangja és a szaga alapján ismeri meg a kicsinyét, később ránézésre is. Csak akkor szoptatja meg, ha meggyőződött róla, hogy az övé. „Ennek ellenére vannak olyan kicsik, amelyek kijátszva az anyakecskét, potyázni, lopni szoktak, vagyis más anyához mennek szopni. Ideális esetben egy kecskének két kicsiről kell gondoskodnia, de előfordul, hogy három-négy is születik. Ezeket el szoktam adni, vagy cumisüvegből etetem az anya lefejt tejével, mert az anya csak kettőről tud gondoskodni, hiszen két emlője van. Főleg az első napokban fontos, hogy a kicsi az anyja tejét kapja, az úgynevezett kolosztrumban, vagyis előtejben ugyanis rengeteg vitamin, tápanyag, immunglobulin van, ami a gidát védi, amíg a saját immunrendszere kialakul. Előfordul, hogy más kicsinyét is elfogadja az anya, de az összeszoktatás napoktól hetekig is tarthat.” A zárt tartásban tartott kecskéket tanácsos kicsi, gida-, vagyis hímnemű, illetve gödölye, azaz nőnemű kiskecske korban szarvatlanítani, különben később rendkívül veszélyesek tudnak lenni egymásra. Vannak eleve szarvatlan kecskék is. Hogy a szarv kinő-e, az a kecske génállományától függ. 

További tervek

A 2014. május 1-jén létrehozott farmból remélhetőleg két éven belül lesz önfenntartó biofarm. A takarmány egy részét most még meg kell vásárolni, de szeretne teljesen önfenntartó gazdaságot. „Ehhez még több kecske kell” – mondja nevetve.

„Rengeteg a munka, nem való mindenkinek, az állatok ráadásul sok bosszúságot tudnak okozni a gazdának. Nem győzök mindent egyedül, ezért mindig felállítok egy fontossági sorrendet, annak alapján végzem a teendőket. Szabadidőm nem igazán van, de szeretem ezt a munkát, és hiszem, hogy nemsokára már tisztességesen meg tudok belőle élni.”

A kecsketej prémiumminőségű termék, mondhatni szuperélelmiszer. A tejallergiások 95 százaléka fogyaszthat kecsketejet. Az egész országban 14 ezer hivatalosan bejegyzett kecske van, de a környéken nincs még egy ekkora gazdaság, ahol háztáji értékesítés folyna. Egyelőre a farmon csak tejet lehet vásárolni, de a gazda sajtok készítésével is kísérletezik, és idén szeretné a kefír készítését is kipróbálni. Az egyik kékpenészes sajttal a nyitrai Agrokomplex kiállításon második helyezést ért el a közelmúltban, és grillsajt készítésével is kísérletezik.

„Amint fel tudok venni egy alkalmazottat, a sajtkészítéssel is szeretnék komolyabban foglalkozni”

– zárta Simkó Péter. Nemrég beiratkozott a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetemre, ahol levelező tagozaton igyekszik az autodidakta módon megszerzett tudását tökéletesíteni.