Ilyen nincs, mégis van: 2014 tanulságai a szőlőben

Sok új tanulságot és tapasztalatot termelt a 2014-es év a hazai szőlészeknek. Bort már kevesebbet, de legalább megnő a kereslet az igazán jó hazai borok iránt. A szlovákiai fogyasztókat ugyanis elkényeztette a 2011-es és a 2012-es évjárat, de mivel 2013-ban már érezhetően kevesebb kiemelkedő vörösbor került a tékákba, a szaküzlet-tulajdonosok már most érzékelik ezt a hiányt. Itt azokról a borokról beszélünk, amelyek természetes módon, hozzáadott cukor és fajélesztők nélkül erjednek, és amelyeket az üzletláncok polcain hiába keresünk. Vörösboros fronton nálunk a dél-szlovákiai borvidék klimatikus adottságai képesek megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy ilyen borok szülessenek. A tékák kínálatából és a visszajelzésekből egyértelmű, hogy ezeknek a vörösboroknak tetemes része Kürtön készül.

Biot vagy vegyszert?

A kürti hegyközség évente megtartja újborkóstolóját, és a szokásos borversenyt, idén viszont egy szőlészeti-borászati szemináriumot is sikerült összehozni. Ehhez persze kellett az Istervin projekt is, amely egy európai uniós szlovák–magyar határ menti együttműködésben jött a világra (Természetvédelem a Duna menti területeken ökológiai szőlőművelési technológia bevezetésével). A múlt pénteki szemináriumon főleg a tavalyi, szőlészeti szempontból nagyon nehéz év tapasztalatai rezonáltak, valamint az, hogy mire volt képes a bio-növényvédelem, és mire a hagyományos, kémiai permetszerek. A válasz az előadók egybehangzó véleménye szerint röviden annyi, hogy a biológiai permetszerek nagyjából ugyanolyan hatásfokkal képesek megvédeni a szőlőt, mint a hagyományos, kémiai szerek. Ráadásul nem károsítják a természetet, nem pusztítják a talaj élővilágát (mint a gyomirtók), és az ember szervezetébe sem kerülnek be (mert a szőlőbe sem szívódnak fel). A környezetre pedig érdemes figyelni, egy élő szervezetekkel teli talajban a megtermelt szőlő (vagy más termény) minősége is sokkal jobb, mutatott rá előadásában Dr. Szőke Lajos, a Kecskeméti Kertészeti Főiskola tanára. „A szocializmusban úgy álltak a talajhoz, mintha csak a növény gyökerének megtámasztására szolgálna, ezért nem válogattak a kemény kémiai permetszerek és műtrágyák között. Ettől a szemléletmódtól érdemes elrugaszkodnunk” – hangsúlyozta Szőke. Ľubomíra Kakalíková előadásában arról beszélt, mekkora káosz uralkodik a permetszerek hatóanyagaival kapcsolatos információkban – még a szakembernek sem világos, egyes hatóanyagok meddig maradnak a növényben és a gyümölcsben.

Első számú közellenség: a lisztharmat

Kürtön 300 hektáron termesztenek szőlőt, ebből tavaly 25 hektár volt ökológiai művelés alatt, tájékozatott Sütő Zsolt. Előadásában kiemelte: a Strekov 1075 borászat tavalyi legfontosabb tapasztalata, hogy a fejművelésű (népiesebb nevén a karós) tőkéket nem támadta meg a lisztharmat. „Még az oportót sem, pedig az nagyon érzékeny” – magyarázta. Sütő azon kevesek közé tartozik, akik az egykor mindenhol alkalmazott, ám a 20. század második felében a kordonos vezetés által kiszorított fejművelést ismét alkalmazzák új telepítéseiken. A karós tőkék tanulsága nyugaton sem ismeretlen, tette hozzá. „Egy őszi külföldi rendezvényen beszélgettem egy professzorral, és megemlítettem neki, hogy sok helyen fejművelést alkalmazunk. Azonnal rávágta, hogy nem lesz bajunk a lisztharmattal.”

A gazdák nagy többségének viszont megkeserítette az életét a lisztharmat. A kevés kivételek egyike Tamašek Zoltán, aki a tavalyi kritikus körülmények között is letesztelte, mire képesek a biopermetszerek (amelyeket ő maga is forgalmaz). „Olyan tempóban permeteztünk, amilyet megkívánt a lisztharmatnyomás. Már figyeltük egy számítógépes meteorológiai programon, milyen idő lesz, virágzás előtt megcsináltuk a szükséges szórást. De a virágzásba is beleesett az eső, így egy másik szerrel kellett szórni, virágzás után pedig rézzel” – magyarázta kérdésünkre. Mint említette, olyan is volt, hogy a lisztharmat és a peronoszpóra egyszerre támadt, holott a szakkönyvek ezt eddig kizártnak tartották. Júliusban aztán 3 hetes száraz időszak jött, és sok gazda hátradőlt, gondolván, minden rendben. A lisztharmat viszont nagyon erősen kezdett támadni, ráadásul mindig beleesett egy kis eső, aztán augusztusban a nagy esők. „Onnan már nem volt menekvés, a legtöbb gazdának kicsúszott a kezéből a dolog, mert volt olyan hét, hogy hétfőn, szerdán és pénteken is szórni kellett. Mi ezt elvégeztük, igaz, csak bioszerekkel” – folytatta Tamašek. Aztán jött a szeptember, 250 mm eső esett Kürtön, ami az évi szokásos csapadékmennyiség fele. „Nem hogy lerohadt a szőlő, a bogyók szinte felrobbantak a sok víztől” – tette hozzá. A rugalmas beavatkozásokkal azonban sikerült megvédeni a szőlőt. „Annyi a borom, hogy nem tudom hová tenni. Ráadásul egész finomak” – zárta az értékelést viccesen Tamašek. Sok helyen tényleg napokon, órákon múlott a termés. A Strekov 1075 közkedvelt Dunaj-szériájából nem készül 2014-es évjárat, tudtuk meg Sütő Zsolttól. „Igaz, a nagy lisztharmatnyomás kezdetén bepermeteztük, de mivel a zöldmunkákat nem győztük, a szőlő még nem volt lelevelezve, így a fürtök nagy részére nem jutott el a szer. Kéthektárnyi Dunaj látta kárát. Kisújfalun Mátyás kollégának éppen az segített, hogy ritkább lombbal fejlődik a szőlője, tehát nem voltak annyira takarva a fürtök, és elérte a permet” – fejtette ki kérdésünkre Sütő.

Új kártevők jönnek

Tamašek szerint egyébként idén is lesz lisztharmat bőven. Ráadásul a globális felmelegedés hatására újabb kártevők jelentkeznek a szőlőkben. Ilyenek voltak tavaly a vetési bagolylepke lárvái, amelyek az enyhe tél miatt nem fagytak ki, és áprilisban éjszakánként lerágták a fiatal hajtásokat. Védekezni nem lehetett ellenük, csak egyenként, kézzel leszedni őket. A hasonló, új kártevőkre a termelőknek fel kell készülniük, derült ki Peter Tóth előadásából. Itt van például a foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii), amely az érett szőlő bogyóiba rakja petéjét, és tönkreteszi a mustot. Egyelőre nincs ellene hatékony fegyver, Magyarországon az új filoxéraként emlegetik. Tavaly már Garamsallón is találkoztak vele.

A tavalyi tehát nem a szőlészek, hanem a borászok éve volt, idézte a csopaki kollégákat előadásában Sütő Zsolt. Összességében pedig még mindig örülhetünk annak, hogy a 2014-es év nem volt olyan katasztrofális, mint 2010, amikor semmilyen minőségi bort nem lehetett készíteni. Ilyen nincs, és mégis van – akit érdekel, mit tudtak kihozni a kürtiek a 2014-es évjáratból, a március 14-én esedékes helyi borversenyen tehet szert tapasztalatokra. Nyilván lesz tombola is, mert Kürtön talán nincs is rendezvény (a szentmisét leszámítva) tombola nélkül.