Honismereti konferencia Aszódon

Aszód. Bár a honismeret és rokon területeinek ápolását számos hazai szervezet és társulás vallja magáénak, tájainkon szervezett honismereti mozgalomról nem lehet beszélni. A többi közt ez a megállapítás is elhangzott azon konferencián, melyet a magyarországi Honismereti Szövetség, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete és a Pest megyei Érdy János Honismereti Egyesület rendezett Határ menti és határokon átívelő honismereti és kulturális kapcsolatok címmel.

Az aszódi evangélikus Petőfi Sándor Gimnázium és Kollégium épületében megrendezett háromnapos, de előadásokkal így is kissé túltelített program csaknem teljes áttekintést adott a jelzett határ menti kapcsolatok jelenéről Erdélytől Kárpátalján keresztül Szlovákiáig. Hazai régióinkat B. Kovács István (Rimaszombat), Bodnár Mónika, e sorok írója (Losonc), a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztikai Tanszéke, valamint az Ekopolis Alapítvány több munkatársa és néhány diák képviselte.

A Honismereti Szövetség

A bevezető előadásban Halász Péter, a Honismereti Szövetség alapítója és elnöke vázolta fel a mozgalom csaknem 40 éves történetét. Felelevenítve a „lopakodás” időszakait is, amikor az igyekezett hatáskörét az egész közép-európai térségre kiterjeszteni. A Honismereti Szövetség 1990. július 4-én alakult meg. Azt megelőzően, az 1960-as évek elejétől a Hazafias Népfront honismereti bizottságai keretében – „annak korlátozását szenvedve és védelmét élvezve„ – honismereti mozgalomként működhetett.

A ma már a 35. évfolyamát jegyző Honismeret című folyóiratba fokozatosan bekerültek-bekerülhettek a határon túli szerzők írásai, beszámolói. Még akkor is, ha azt a Népfront akkori vezetői nem fogadták túl nagy lelkesedéssel. A jelent érintve hallhattunk arról, hogy folyik az ún. „keresztkötődések” (határon túliak kapcsolattartása határon túliakkal) kialakítása, amelynek egyik fontos állomása lesz-lehet a jövőre Nyíregyházára tervezett Kárpát-medencei találkozó. Szó esett a nálunk alig ismert budakalászi Kárpát-medencei Civil Szervezetek Fórumáról, amelynek egyik célja, hogy hatékony fórumot teremtsen a szervezetek számára. A konferencián ismertették, hogy a Honismereti Szövetség néhány héttel korábbi, hasonló szombathelyi találkozóján meghirdették a Honismeret Napját, amelyet a jövőben Bél Mátyás születésnapján, március 24-én ünnepelnek majd.

A szlovákiai előadók

közül B. Kovács István és Bodnár Mónika „Gömörország”, benne elsősorban a rimaszombati magyar szervezet tevékenységét és kapcsolatrendszerét vázolták fel. Bemutatták a Gömörország című folyóiratot is. Hozzászólásomban Losonc és környéke magyar kulturális életéről és lehetőségeiről adtam összefoglalót.

A további, Szlovákiával is foglalkozó előadások közül Vass Ágnes, a Balassagyarmati Honismereti Kör és a Madách Imre Könyvtár sokrétű határ menti kapcsolatait és rendezvényeit mutatta be. Mándli Gyula Vác és Ipolyság, Kércsi Tibor Abaúj–Felvidék, Josef Teniasko a tornai kistérség határ menti kapcsolatrendszeréről számolt be. Tamás Edit (Sárospatak) a Felvidékre (elsősorban Borsi), Kárpátaljára és Erdélyre kiterjedő Rákóczi-hagyományokat foglalta össze. A konferencián helyet kaptak a magyarországi nemzetiségek is (ruszinok, svábok–németek és szlovákok). Király Katalin, a magyarországi Szlovák Önkormányzat nevében szlovákul is köszöntötte a résztvevőket, majd – már magyarul folytatva – az önkormányzat szlovákiai kapcsolatairól és magyarországi tevékenységéről szólt, felvázolva a szlovákság magyarországi történetét is.

A találkozó részét képezte a Petőfi Gimnázium és Kollégium bemutatása. E tanintézmény felszereltsége, szépsége, átgondolt belső felépítése túlzás nélkül ámulatba ejtette a résztvevőket. A különböző műhelyek, szaktantermek és könyvtár mellett rendelkezik egy kis múzeummal is, amelyben az iskola történetére vonatkozó dokumentumokat őrzik. Megtalálható ott például Kármán József egyik munkájának eredeti nyomtatott példánya is.