Hogy értékeli az idei március 15-ét?

Valami hasonlóra számítottam, ami végül is lezajlott Budapesten. Bár az események óta mindenki a rendőrség és a főkapitány munkáját dicséri, szerintem október 23-án kellett volna jól vizsgázniuk, most már nem volt nagy kunszt. Egyébként Budapesten tanulok, és egyre inkább negatív irányban változik a véleményem az anyaországbeli magyarokról. Azt vettem magamon észre, hogy minél inkább eldurvul az ottani helyzet, annál jobban érzem magam itthon. Március 15-ét is Komáromban töltöttem és örültem, hogy méltó módon, nyugodt körülmények között tudtam ünnepelni.

Bíró Ildikó, Dunaszerdahely:

Ami Budapesten történt, az szomorú, a televíziós csatornák közvetítései pedig nevetségesek voltak. Nekem tetszett, hogy Dunaszerdahelyen szinte politikamentes ünnepség volt. Igaz, Bugár Béla szónokolt, de főként az MKP-ról és a magyarságról beszélt. Amit aztán a tévében láttam, felháborított, mert semmi köze nem volt az ünnepléshez. Az M1-en néztem a gálaműsort, az nagyon tetszett, de még azt is megzavarták a bevágások a randalírozókról.

Boros András, vállalkozó, Rimaszombat:

A legelszomorítóbb tény az, hogy a nemzeti egységet szimbolizáló ünnepen éppen a megosztottságon volt a fő hangsúly, legalábbis ezt tapasztaltam a média beszámolóiból, mivel én magam nem tudtam élőben figyelni az eseményeket. Úgy látom, anynyira felaprózódott, feltagozódott a magyar társadalom, hogy táborok és ellentáborok tüntettek egymással szemben, és elfelejtettek ünnepelni. Ennek hatásai a határon túlra is elértek. Már a szlovákiai magyarság körében is látszik, több szemlélet, felfogás alakult ki, s emiatt kezd itt is táborokra osztódni a magyar közösség. Az akutálpolitika alaposan rányomta a bélyegét erre a március 15-re, sokáig és sokat fognak még beszélni, vitatkozni az idei eseményekről. Számomra azonban ez a megosztottság a legszembetűnőbb és a legkritikusabb tényező.Sulovsky Ottó, nyugdíjas, Kassa:

Feháborítónak tartom a budapesti eseményeket, mert a lakosság egyik része nem hagyta ünnepelni a többieket, annyira, hogy az emberek nem mertek az utcára menni, inkább otthon maradtak. Számomra felfoghatatlan, hogyan vélekedhet úgy a társadalom egy csoportja, hogy zavargásokkal, erőszakkal és agresszióval „elkergethetik” a jelenlegi kormányt, amely legitim választások eredményeképp került hatalomra. Magyarország ismét bekerült a világ vezető hírcsatornáinak műsorába, de sajnos megint a csőcselék miatt, amely mindenáron balhét akar, és minden lehetőséget kihasznál erre. Kossuth és Petőfi szomorú lenne, ha látná, mennyire megosztott a magyar társadalom 2007-ben. És ami számomra ennél is ijesztőbb: már nálunk, Dél-Szlovákiában is két táborra oszlik a magyarság. (vkm, jom, szasz, juk)