Hiányozna a „Csángó”

A negyedi végállomás ajtajai lakatra zárva, a Csángó falfirkás vagonját csak „csúcsforgalom” idején csatolják a motoros vonathozSzőcs Hajnalka felvételeHívták már „Bolhás Expressznek”, meg „Fapadosnak” is. Az eléggé pejoratív jelzők ellenére is megfelelt az utazóknak, télen például mindig működött benne a fűtőberendezés, feltéve, hogy a kalauz időnként dobott néhány lapát szenet a vagon közepén felállított kályhába, amelynek csöve a vagon tetején kandikált ki a szabadba. Ez a vasútvonal mellett fekvő egyik község lakóit is megihlette: tűzifának szedték ki a fapadokat a kocsiból. De akkor is járt a vonat! Most meg azt beszélik, talán megszüntetik a „Csángót”.

A szóbeszéd alapja a közlekedési minisztérium jegyzéke, pontosabban az ott felsorolt harminchat, nagy veszteséggel működő, ezért megszüntetésre javasolt vasúti szárnyvonal neve. Itt a Vágsellye–Negyed útvonal is szerepelt. A Vasúttársaság múlt heti sajtóértekezletén Miloš Čikovský szóvivő már csak 22 szárnyvonal esetleges megszüntetéséről beszélt, ám azt már nem árulta el, köztük lesz-e a szóban forgó vonal. Sem a Vasúttársaság Rt., sem a Szlovák Vasutak nem hoztak nyilvánosságra információt, amíg az ügyben nem születik döntés.

A negyedi vasútállomás alkalmazottait szívesen kifaggattam volna arról, mit szólnának, ha a „Csángót” kivonnák a forgalomból. Az állomáson azonban senkit sem találtam, az emeletes épület minden ajtaja lakatra zárva. Az egyik vágányon egy falfirkákkal díszített kocsi áll elhagyatottan. Csak a Váróterem feliratú, úgyszintén zárt ajtó üvegablakába kiragasztott cédulán olvasható, mikor indul. Hajnali 3 óra 38 perc és 18 óra 15 perc között naponta hétszer indul vonat Negyedről Vágsellyére. Útban hazafelé megállok még a zsigárdi és a deáki állomáson is, de mindenütt ugyanez a kép fogad. Este Vágsellyén felszálltam a 17.24-kor Negyed felé induló vonatra, amellyel főleg munkából hazaigyekvők utaznak. A kalauzt kerestem, hiába. Kiderült, ezt a státuszt megszüntették, és jegyet sem árulnak már az állomásokon, Deákiban, Pereden, Zsigárdon, Vágfarkasdon és Negyeden. Menetjegyet csak a vonatban, a kalauz szerepét is betöltő vonatkísérőnél lehet váltani. Ezt ő maga árulta el, miközben éppen az eladott menetjegyekről készített listát. Aznap összesen 64 jegyet adott el, de ez nem azt jelenti, hogy csak ennyien utaztak volna. Ő csak a Vágsellye felé utazóknak ad ki jegyet, a Sellyéről Negyed felé indulók a vágsellyei állomáson váltanak jegyet, ezenkívül nagyon sokan heti-, vagy havi bérlettel utaznak.. „Vasárnap délután háromkor, meg aztán az esti járattal jönnek a legtöbben, akkor van ideális csatlakozás Pozsony felé. Ha vasárnap délután lépek szolgálatba, hétfő estig ötezer korona is bejön az eladott jegyekből” – árulta el a vonatkísérő, de hétköznapokon is 2000 korona körül mozog a bevétel – csak a vágsellye felé igyekvő utasoktól. A mozdonyvezetővel egybehangzóan állította, hallottak a vonat megszüntetéséről szóló tervekről, persze hivatalosan senki nem értesítette őket. „Itt nem szoktak előre bejelenteni ilyesmit. Egyik nap még rendesen dolgozik, aztán jön fentről egy telexüzenet és másnap már nincs munkája” – vonogatja a vállát a mozdonyvezető. Ha megszüntetnék a Vágsellye–Negyed vonalat, azzal négy mozdonyvezető és nyolc vonatkísérő munkahelye szűnne meg. A vonatkísérőnek arról az elképzelésről is megvan a maga véleménye, hogy esetleg összekötnék a Negyed és Gúta közötti szakaszt és így közvetlen vasúti összeköttetést létesítenének Vágsellye és Komárom között: „Mintegy 11 kilométeres szakaszról van szó, és biztos, hogy ez nagy kiadást jelentene a vasútnak, mert hidat is kellene építeni a Vág felett, de szerintem megérné. Hiszen ha valaki ma Sellyéről akar eljutni vonattal Komáromba vagy Dunaszerdahelyre, a fél napot átutazza. Sellyéről Érsekújvárba kell mennie, ott szállhat át a komáromi vonatra, onnét meg Dunaszerdahely felé. Vagy elmehet Pozsonyba, és onnét vissza Szerdahelyre” – fejtegeti. Több mint tíz éve szolgál a Vágsellye–Negyed szárnyvonalon. „Akkor sokkal többen utaztak, a mostani motorvonat három kocsiból állt és az mind tele volt emberrel. Manapság többnyire csak a motorvonattal járunk, naponta kétszer vontatunk még egy vagont, amikor sok az utas” – bólogat. „Arról sem kellene elfeledkezni, hogy a vasút a legbiztonságosabb közlekedési eszköz” – kapcsolódik be a beszélgetésünkbe a mozdonyvezető. „Télen, ha több hó esik, és az autóbuszok nem tudnak közlekedni, annyian jönnek a vonattal, hogy alig férnek fel. És az is igaz, hogy ennek a vonalnak a karbantartására nem kell sokat fordítani, mert nemrég újították fel és nagyon jó állapotban van a pálya” – emeli fel az ujját.

Miközben a vezérállásban beszélgetünk, a vagonban lassan gyűlnek az utasok. Egy nagydarab férfi éppen arról kezd beszélni az egyik fiatalasszonnyal, hallotta-e, hogy meg akarják szüntetni a „Csángót”. Ján Rác nagyon jól ismeri ezt a vonalat, Zsigárdról naponta jár Pozsonyba munkába és Vágsellyére minden reggel ezzel a vonattal utazik. „Hat éve járok Pozsonyba és a pozsonyi vonathoz a legjobb összeköttetés éppen a Csángóval van. Ha busszal utaznék, háromnegyed órát kellene várakoznom. Meg aztán a busz drágább is, mint a vonat” – magyarázza. A mellettünk ülő Titis János is ugyanezt tapasztalja, hiszen Ráccal együtt jár naponta munkába. Buda Lívia Negyedről utazik naponta ezen a vonalon Pozsonyba már ötödik éve. „Nem csak azért jobb a vonat, mert olcsóbb. Havi bérletet vásárolok, ez Negyedtől Pozsonyig 2224 korona. Ha megszüntetnék ezt a vonalat, Sellyéről Pozsonyba nem fizetnék sokkal kevesebbet a jegyért, de a buszozás még naponta 48 koronába kerülne. Még ha úgy alakítják is a menetrendet, hogy a busz pár perccel a Pozsonyból jövő személyvonat érkezése után indul Sellyéről, ha a vonat pár percet késik, a busz nem várja meg, az utasok további két órát is várakozhatnak. Viszont a Csángó akkor is megvárja pozsonyi vonatot, ha az késik. Most például háromnegyed óra alatt három vonat is befut Sellyére. Sokan utaznak tovább a Csángóval” – mutat az ablakon át látható peronra. És valóban, néhány perccel a 17.24-es indulás előtt befut a pozsonyi sebesvonat, amelyről egy csomó ember száll át a negyed felé induló motorosra. Sokan állva maradnak az ülések közötti folyosón. „Nem szabad engedni, hogy megszüntessék ezt a vonalat, de egy-két ember hiába hangoskodna emiatt, csak úgy érhetünk el eredményt, ha összefogunk” – szól át a szomszédos padról egy fiatalember. Egy másik férfi meg azt fejtegeti, hogy a vasút vezetői csak takarózni akarnak azzal az állítással, hogy veszteséges a szárnyvonal működtetése. „A világon nincs olyan vasút, ahol a személyszállítás nyereséges lenne” – érvel.

Jancsó István negyedi polgármestert is úgy véli, nem szerencsés dolog a vasút részéről, hogy külön-külön számolgatja a személyforgalom és teherszállítás veszteségét vagy nyereségét. „Mivel Negyed végállomás, itt van a legnagyobb gabonaraktár, amit jelenleg az Első Agrártársaság (Prvá agrárna spoločnosť) üzemeltet, és ők hatalmas teherforgalmat bonyolítanak a vasúton. Új tulajdonosa van a volt káposztasavanyítónak, ahol már nemcsak savanyító, hanem konzervgyár is lesz, már megvásárolták a technológiát és negyedi gazdálkodókat is be szeretnék vonni a termelésbe. Ez az üzem is jelentős vasúti forgalmat jelenthet. Itt van a JAV cég, amely naponta több teherautónyi olvasztott zsírt tölt vagonokba a negyedi állomáson. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ipari parkot szeretnénk létesíteni, és az ilyen kezdeményezéseket az állam is támogatja, ám ennek egyik alapfeltétele, hogy a közelben vasútállomás legyen”. Sorban jönnek a súlyosabbnál súlyosabb érvek.

Ján Keresteštől, a Szlovák Vasutak szóvivőjétől megtudtuk, ami a sajtóban megjelent, csupán javaslat: amit a minisztérium javasolt, nem biztos, hogy a vasút megteszi.