Házastársi tartásdíj

Jelenleg anyasági szabadságon vagyok a kétéves kislányommal. A férjem 5 év házasság után, két hónappal ezelőtt elköltözött a közös lakásunkból. Azóta egyetlen fillért sem adott nekem, és nem fizeti a lakással kapcsolatos költségeket sem. Nekem most egyetlen jövedelmem az anyasági, ami még élelmiszerre sem elég. Ezért kénytelen vagyok a családomtól kölcsön kérni. Nagyon valószínű, hogy el fogunk válni, de én megvárom, amíg a férjem lép az ügyben. Azt szeretném tudni, hogy kérhetek-e hivatalos úton a férjemtől valamiféle anyagi támogatást, amíg valahogy megoldom az anyagi helyzetemet?

A családjogi törvény 71. paragrafusa értelmében a házastársaknak egymással szembeni eltartási kötelezettségük van. Ez a kötelezettség fennáll akkor is, ha a házastársak nem élnek közös háztartásban. Abban az esetben, ha a felek eltérő jövedelemmel rendelkeznek, akkor a magasabb jövedelemű házastársnak hozzá kell járulnia a másik fél eltartásához úgy, hogy megközelítőleg hasonló életszínvonalon éljenek. A fent leírt esetben, amikor a feleség anyasági szabadságon van, fokozottan érvényes ez az alapelv. A feleség ugyanis ebben az esetben rajta kívül álló okok miatt nem tud további jövedelemre szert tenni. Ha a férj önként nem hajlandó tartásdíjat fizetni, akkor nem marad más hátra, mint bírósághoz fordulni az ügyben. Az eljárás lefolytatására a házastársak állandó lakhelye szerinti járásbíróság az illetékes, az eljárás elindítása illetékmentes. A férjnek a feleséggel szemben eltartási kötelezettsége csak a válás pillanatáig van, még abban az esetben is, ha bíróság határozza meg a tartásdíj összegét.

Amennyiben a feleség anyagi helyzete a válást követő időszakban sem javul, és semmilyen módon nem tud ezen változtatni (pl. munkaviszonyba lép, szociális támogatást igényel ), akkor jogosult lehet bizonyos anyagi hozzájárulásra a volt férjétől a válást követő legfeljebb 5 éves időszakban. Az 5 év eltelte után a volt feleség már csak kivételes esetben lehet jogosult erre a támogatásra, például ha tartósan beteg gyermekéről gondoskodik, vagy saját rossz egészségi állapota miatt nem tudja magát eltartani. Ennek a hozzájárulásnak már nem az a célja, hogy kiegyenlítse a felek életszínvonala közti különbséget, hanem hogy a rászoruló félnek legalább a létfenntartásához minimálisan szükséges jövedelme meglegyen. Ha a volt házastárs önként nem fizet hozzájárulást, akkor szintén a bíróság hivatott megítélni a hozzájárulás magasságát. Az igény elbírálásakor lényeges a felek jövedelmének összege, valamint, hogy mi az oka annak, hogy az érintett nem tudja magát eltartani, illetve mi volt a felek válásának oka. A hozzájárulásra való jogosultág megszűnik, ha az érintett új házasságot köt.

Gulyás Éva, ugyvéd