Hamis tanúzás

Jelige: Bizalmatlanság

A hamis tanúzást az a tanú követi el, aki bűnvádi vagy polgári peres eljárás során valamely lényeges körülményre nézve hamis vallomást tesz. A tanúvallomás ilyen eljárások során gyakran egyetlen bizonyítékként szolgál, ezért nagy jelentőségű. A polgári perrendtartás szerint mindenkinek kötelessége, hogy a bíróság idézésére megjelenjen a bíróság előtt, és ott tanúvallomást tegyen mindarról, amiről a per tárgyát képező üggyel kapcsolatban tudomást szerzett. Ezen kötelezettség alól csak akkor mentesül, ha a tanúvallomása saját magára vagy hozzátartozóira vonatkozóan terhelő információkat tartalmazna, amely alapján bűnvádi eljárás indulhatna ellenük, tovább ha a szóban forgó információkra vonatkozóan titoktartási kötelezettsége van. A büntető perrendtartás értelmében szintén mindenkinek kötelessége, hogy a büntetőeljárást folytató szervek (rendőrség, ügyészség, bíróság) idézésére megjelenjen, és tanúvallomást tegyen mindarról, amit az eljárás tárgyát képező bűncselekmény elkövetőjéről és az elkövetés körülményeiről tud. Az a tanú, aki a számára kézbesített idézés ellenére nem jelenik meg, elővezethető, és bizonyos körülmények között őrizetbe is vehető. A vallomástételt elutasítani a büntetőeljárás során akkor jogosult az érintett, ha az ügy vádlottja (tehát aki ellen tanúskodnia kellene) az ő hozzátartója (szülő, gyermek, testvér, házastárs, élettárs), továbbá akkor, ha tanúvallomása ezen személyekre vonatkozóan terhelő információkat tartalmazna, amelyek alapján bűnvádi eljárás indulhatna ellenük. A tanúnak a büntetőeljárás bírósági szakaszában esküvel megerősített tanúvallomást kell tennie.

A polgári peres és a büntetőeljárás során is a tanú kihallgatását végző szerv vagy személy elsődleges kötelessége a kihallgatás megkezdése előtt felhívni a tanú figyelmét a tanúvallomás jelentőségére, és figyelmezteti a hamis tanúzás büntetőjogi következményeire. A hamis tanúzás a büntető törvénykönyv 346. paragrafusa értelmében bűncselekménynek minősül. Ha az érintett a polgári peres bírósági eljárás vagy büntetőeljárás során a tanúvallomásában tudatosan valótlant állít, vagy elhallgat információkat azokról a körülményekről, amelyek az ügy szempontjából jelentősek, egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Szigorúbb büntetés szabható ki akkor, ha az érintett eskü alatt tett hamis vallomást, továbbá ha ezzel jelentős kárt okozott.

A hamis tanút perelni nem lehet, csak feljelenteni a bűnüldöző szerveknél, ha a feljelentő bizonyítani tudja: az illető vallomása hamis volt. A hamis tanúzás tényének azon eljárás során kell kiderülnie a többi valós bizonyíték segítségével, amellyel összefügg. Ha azonban az eljárás során a tanúvallomás hitelét nem vonták kétségbe (és később sem merültek fel újabb bizonyítékok, amelyek alapján egyértelmű, hogy a szóban forgó vallomás hamis volt), a bűncselekmény nem bizonyítható.

Gulyás Éva ügyvéd