Ha majd utolsót kondul a szútori harang

Ha egy hetven-nyolcvan évvel ezelőtt itt élt szútori parasztember mostanság feltámadna, s körülnézne, elcsodálkozna, látva, mivé lett a faluja.

Szútor

A fent a dombon, ősei temetője felett álló, egykor díszes, gondozott istenháza leírhatatlanul szomorú állapotban van. A templom lassan csak egy kőhalom.

Hatszáz év története

Szútor gömöri kistelepülés, zsákfalu. Korábban kisnemes, paraszt- és gazdálkodó családok éltek itt, a kollektivizáció után a földhöz nem értők elhervasztották az addig virágzó gazdaságú falut, aminek elköltözés, elöregedés, az ingatlanok elértéktelenedése lett a vége. Az olcsó házakba roma családok költöztek, ma már szinte 99 százalékban romák lakják a falut. A népesség pedig ezáltal ugrásszerűen növekszik.

Szútor nevét 1410-ben említik először írásban, Zutor alakban, lakói mindig is földműveléssel foglalkoztak, a téli időszakban pipaszár- és seprűkészítéssel egészítették ki jövedelmüket. A falu a török időkben sokat szenvedett, el is néptelenedett, majd a Koháryak birtoklása idején újratelepült. Az a tény, hogy a falu környéki erdőben kénes vizű gyógyforrás van, a Borovszky-féle monográfiában szerepel. Ma már nincs nyoma a forrásnak.

Az omladozó templom

Szútorban évszázadokig reformátusok éltek, a jelenlegi templom építésének idejét 1810-re teszik, de az már a Habsburg-birodalom első katonai felmérésén is jól látszik, hogy a temető mellett templomot jelölt a térképész, vagyis szinte biztos, hogy a ma romladozó templom egy korábbi szakrális hely alapjaira, helyére épült. Domináns, siralmas állapotában még jellegzetes épülete a falunak. Habár a hajón beszakadt a tető, a falakon tenyérnyi repedések futnak végig, már bemenni sem lehet, a bejáratokat befalazták, mert a falubeli gyerekek az életveszélyes romos épületben játszottak. A torony lassan elválik a hajótól, helyenként már tíz centiméter széles rés van a kövek között. A toronyban még ott van a harang, amely valószínűleg akkor kondul majd utolsót, amikor leomlik az alig kétszáz éve felszentelt templom. Hogy a templom berendezése és kegytárgyai hova lettek, abba jobb bele sem gondolni. Néhány évvel ezelőtt még megvoltak az első világháborúban elesett falubeliek emléktáblájának maradványai a hajó nyugati falán, de hogy maradt-e még belőle valami, nem tudni. A régi temetőben még itt-ott megmutatkozik a rég letűnt gazdagság. A Figei, a Jánosi, a Polonkai, a Juhász, a Gáspár és a Mészáros család sírköve még dacol az idővel. Talán – majd ha utolsót kondul az a harang – megint észreveszi Szútort a világ. Meg a hozzá hasonló, pusztuló, elvesző falvakat.