Ha Finnország, akkor...

Éjszaka a helsinki kikötőbenA szerző felvételeHelsinki Vantaa repülőterén landol a Finnair gépe, majd a főváros felé tart az egy magyar, egy szlovák és öt cseh újságíróból álló delegáció. A hivatalos program csak másnap kezdődik, így még jut idő arra, hogy belekóstoljunk a helsinki éjszakába. Másnap, korán reggel a fővárostól mintegy 120 km-re, dél-nyugatra fekvő Salo városába tartunk, ahol megismerkedhetünk a mobilgyártó történetével, valamint bepillantást nyerünk a gyár életébe.

Kevesen tudják talán, hogy a cég sikersztorija az 1865-ben, a Flederik Idestam által létesített fűrészmalommal kezdődött. A Skandinávia-szerte ismert cég sok mindennel foglalkozott, a nyolcvanas években több ágazatban is „próbálkozott”. A cég papírt, számítógépet, gumicsizmát és televíziókészüléket egyaránt gyártott. A ’90-es évek elején aztán megszületett a stratégiai döntés, mobiltelefonokat fognak gyártani. Világmárka született.

Napjainkban több százmillióan használják a finn cég logójával ellátott készülékeket, Európában pedig szinte minden országban a legismertebb és legnépszerűbb márka a Nokia. Világszerte 150 országban van jelen a több mint 50 ezer embert foglalkoztató cég terméke.

A salói központ bejáratánál egy mobiltelefon-múzeum található, ma már csak nevetünk, amikor meglátjuk a tégla nagyságú készülékeket, amelyek nem is olyan régen még vagyonokat értek. Persze, szinte minden részlet üzleti titok tárgyát képezi, így csak néhány információval gazdagszik a delegáció a gyár galériájában haladva. A telefonokat gyártó szalagokon az első lépésben elkészülnek az alaplapok, ezt követően a készülékházba helyezik őket, majd a kijelző is a végső helyére kerül. Ezt követi a tesztelés, majd irány a csomagolórészleg. Itt három lépésben pakolják a mobiltelefont a dobozba. A gyártás részleteibe szinte lehetetlenség belelátni, így kénytelenek vagyunk megelégedni az általunk készített külső képekkel.

Helsinkiben, a 3G-központban folytatjuk felfedező körutunkat. Megérkezünk a jövő birodalmába. Egy rövid vetítés és bemutatkozás után idegenvezetőnk egy kávéra invitál: a moziterem hátsó része hirtelen megmozdul, és a teljesen egyszerű teremből egy hipermodern bemutatóterem tárul elénk. Itt megismerkedhetünk a harmadik generációs hálózatok összes előnyével, kipróbálhatjuk a videotelefonálást (amely azóta már Szlovákiában is elérhető), a Push-To-Talk funkció tesztjét sem hagyhatjuk ki. A futurisztikus világból egy kisebb terembe invitálják a csapatot, itt az eddig megjelent telefonok kiállítása vár bennünket. Bluetooth kapcsolatok keresése – adja ki a parancsot e sorok írója a készülékének, mely nem kevesebb mint 25 aktív kapcsolatot talált. Ez a jövő világa. S ha már Finnország, akkor nem lehet kihagyni a rénszarvasokat, a kutyaszánt és az eredeti finn szaunát sem...

Kuusamo repterén landol a belföldi járat, a lappföldi város faházikó légikikötője előtt egy hóember üdvözli a turistákat. Fapados autóbuszunkkal egy erdőben állunk meg, fura hangok irányába indul a csapat. „Az év végén boldog kapcsolatban lesz része!” – mondja az előbb még üvöltöző sámán nő, aki mindenkinek elárulja, mi vár rá. (Nos, időközben kiderült, nem lett igaza.) Már az első perceket követően megértettük, miért olyan népszerű Finnországban a vodka. Csak így lehet elviselni azokat a mínuszokat, ami a sarkkör közelében várja a turistákat.

Lappföldön, amint leesik az első hó, és befagynak a tavak, az úthálózat is kibővül – ekkor ugyanis a tavakon és az erdőkön át kijelölik a motoros szánnal közlekedők pályáját. Nem hiányoznak a közlekedési jelzőtáblák, a sebességkorlátozások, a kereszteződések, vagy az irányt jelző táblák sem. A 80–100 km/h-s sebességgel haladó szánokkal a farkasüvöltő hidegben egy kutyafarmra érkezünk, ahol a kutyák csaholása jelzi: a hatos fogat készen áll, hogy a kíváncsi turistát körbehúzza a szánnal. Néhány perc múlva kiderül, hogy a Mikulást húzó rénszarvasok nem is olyan gyorsak, ahogy azt eddig hittük, és nem is tudnak repülni. A lusta állatok csak úgy hajlandók elhúzni a szánt, ha a gazda ételt hajigál eléjük, és akkor sem sietnek, ráérősen odacammognak. Egy illúzióval kevesebb.

Hidegből melegbe, majd ismét a hidegbe! – hangzott az esti jelszó. Lappföldön járva kötelező program a szauna, majd az azt követő fürdés a hóban, vagy a tóban. Sokkoló, egyben kellemes érzés a 110 fokos hőkamrából kilépve a hóban hemperegni – mínusz 19 fokban. Mint ahogy azt a helyi idegenvezetőnk elmondja: a szaunázásnak egyetlen szabálya van: a szaunázás nem verseny, hogy ki bírja tovább, ki milyen sokkot visel el. Csak azt kell tenni, ami jólesik. Néhány hő-hó kör az egészségen túl a nyugodt álmokat is garantálja – vallják a finnek. És igazuk van...

Ma már tehát a gyártó számmisztikájából fakadó típusszámok nem a gumicsizmák méretét, hanem a mobiltelefonok fajtáit jelentik. Kíváncsian várjuk, hogy 50 év múlva milyen termék alapján lesz ismert a finn óriáscég. Addig is CD, adatkábel, töltő, iratok, tovább...