Gömörben köszönik szépen azt a keveset is...

Látszólag lényegtelen kérdés, hiszen az ösztönző pótlék – mely 2005 augusztusának végéig ezerötszáz, szeptembertől pedig ezerhétszáz szlovák koronát tett – nem az az összeg, amellyel meg lehet váltani a világot. Nem is ezért találták ki, mint ahogy az 5-ös számú Nemzeti Program sem ezt a célt szolgálja. Azokban a falvakban, amelyekben a munkaképes lakosságnak legalább a fele tétlenségre van kárhoztatva, vagy az olyan családokban, amelyekben mind a két szülő csak a munkanélküliek keserű kenyerét tudja nap mint nap az asztalra tenni, valljuk be, a másfél ezer korona is jelentős összeg.

Az ösztönző pótlék, illetve a foglalkoztatásnak e formája iránti igényt jelzi, hogy egy éve, 2005 januárjában 98 528 személy kapcsolódott be a programba. Számuk júniusban már meghaladta a százezret, novemberben pedig száztízezer fölé emelkedett.

Megjegyzem: nemcsak az ösztönzöttek jártak jól a pótlékkal, hanem az önkormányzatok is. A falvak, városok a pénztelenségből fakadó elesettség ellenére is „pofásabbak” lettek, hiszen a munkanélküliek egész sor olyan munkát elvégeztek, melyek megvalósítását az önkormányzatok évről évre odázgatták.

A rozsnyói vezeték

Kisebb riadalmat keltett az év elején, hogy a járási hivatalok az ösztönző pótlékok kifizetésére fordítandó összegnek csupán egy részét kapták meg az államtól. Az érdeklődők létszámának tudatos csökkentéséről szóló híreszteléseknek a Munka, Szociális- és Családügyi Központ hivatalos állásfoglalása vetett véget, melyből egyértelműen kiderült, hogy sem az államnak, sem pedig az azt képviselő központnak nem érdeke a pótlék megvonása. Nem sikerült az egész évre szánt összeget elkülöníteni erre a célra, ám a későbbiekben a járási munkaügyi hivatalok maradéktalanul és időben megkapják ezeket – szólt a hivatalos közlemény, mely akár véget is vethetett volna a további, fölösleges bonyodalmaknak.

A Rozsnyói járásban viszont ennek az ellenkezője történt, aminek egyértelműen a vezeték az oka. Az a vezeték, amelyre – népiesen szólva – olykor „ráülnek”. Hogy a hiba kinek a készülékében jelentkezett, máig tisztázatlan.

„A munkanélküliek aránya a Rozsnyói járásban 2005-ben 23,5 százalék volt – mondja a rozsnyói munkaügyi hivatal igazgatónője, Dana Lacková. – Több mint nyolcezer embernek folyósítottuk az ösztönző pótlékot, miközben a program keretében létrehozott munkahelyek száma 5380 volt. Pozitívumként értékelhető, hogy az év folyamán nem tapasztaltunk olyan mértékű ingadozást a téli és a nyári hónapok foglalkoztatási mutatói között, mint az előző években, amiből egyértelművé válik, hogy az idénymunka egyre kisebb szerephez jut. Mindebből a munkaerőpiaci helyzet stabilizálódására, közvetve pedig a gazdasági növekedésre lehet következtetni. Ez utóbbi ugyan lassan érezteti hatását, a hétköznapi életben alig vehető észre, ám a munkanélküliek aránya folyamatosan csökken. A munkanélküliek más járásokban, esetleg az ország határain túl keresnek munkát.”

Megjegyzem: különösen a szakképzett, illetve a magasabb fokú végzettséggel rendelkező munkanélküliekre vonatkozik ez az állítás; a munkaügyi hivatal által nyilvántartottak mintegy hetvenöt százaléka érettségivel, sőt alapiskolai végzettséggel sem rendelkezik. Az ösztönző pótlék bevezetése főképp ezt a réteget vette célba.

Fele nekem, fele neked...

Lacková asszony elmondta azt is, hogy a pótlék egy részét az állami költségvetésből, másik részét pedig az Európai Unió által folyósított forrásokból fizetik ki. Hogy ki maradt adósa a munkaügyi központnak, nem derült ki; az igazgató asszony viszont még decemberben értesítette a járás polgármestereit arról, hogy a szükséges összegnek csupán egy része áll rendelkezésükre. Válasszanak tehát, hogy az összes, eddig „ösztönzött” munkanélkülivel fél évre szóló szerződést kötnek, vagy egész évre szerződtetik a köznyelven csak „csipetcsapatnak” nevezett közmunkás állomány felét. A térség polgármestereit ez nem kis gondok elé állította.

„2005-ben még négyszáz embernek tudtunk munkát adni – közölte velem Ján Štefan, a Rozsnyói Városi Hivatal elöljárója. – Főképp a közterület-fenntartó munkák során alkalmaztuk őket, néhányan pedig a városi hivatalban tevékenykedtek. A munkaügyi hivatal vezetése által december utolsó hetében összehívott találkozót követően azonban elfogadtuk az előállt helyzetet. Amennyiben tehát nem változik a helyzet, az eddig foglalkoztatott munkanélkülieknek csupán a felét, tehát kétszáz személyt tudunk alkalmazni. Ezek kiválasztása során természetesen szem előtt tartjuk, hogy az olyan családokból, melyekben több a munkanélküli, legalább egy ember kapjon munkát.”

Icso Béla, az ugyancsak rozsnyói járásbeli Barka község polgármestere hasonló elveket vall, hozzáfűzve, hogy egyes családoknak akár ötezer koronával is megcsappanhatna a költségvetésük – havonta.

„A falu 472 lakosából tavaly hetvenhat embernek tudtunk munkát biztosítani az ösztönző program segítségével – mondja –, a munkafelügyelők vagy koordinátorok száma pedig hat volt. Elmondhatom, hogy az érintett szociális csoport – tehát az alacsony végzettséggel rendelkező, hosszú távon munkanélküli egyének – jelentős hányadát sikerült ekképp munkára fognunk. Falurendezési, tatarozási munkálatokat végeztek, mégpedig a község, illetve az egyházi intézmények nagy elégedettségére. Ha csak feleannyi embert tudunk ezentúl foglalkoztatni, az azt jelenti, hogy közel negyven családnak idén rosszabb lesz a szociális helyzete.”

Úgy tűnik, az előállt helyzet csupán a Rozsnyói járásban okozott gondot; megoldására január 20-án kiszállt a helyszínre Rudolf Sokol, a Munka, Szociális- és Családügyi Központ vezérigazgatója is. Katarína Belická, a központ sajtószóvivője lapunk megkeresésére elmondta: a polgármestereknek, illetve civil szervezeteknek semmi okuk sincs arra, hogy az eredetileg tervezett létszámon aluli munkaerőt alkalmazzanak idén. Az ösztönző pótlék kifizetésére szolgáló pénzeszközöket a központ folyamatosan fogja továbbítani a járási munkaügyi hivatalok számláira.

Mindazok a polgármesterek, akik a hír hallatán felbőszült lakosság megfékezésére már mozgósították a biztonsági szerveket (mint például Szlabosban, ahol a romák fosztogatással is fenyegetőztek), lefújhatják az akciót. Remélhetőleg egy évig csend lesz a „kevésbé tehetős” kelet-szlovákiai házak táján is.