Gombaszög – zenés-táncos szervezetlenség

A fellépők szerint szinte életveszélyes a színpadA kérdést azok nevében tesszük fel, akik órákat buszozva s bár egy-két napjukat feláldozva, de ingyen és örömmel jöttek el Gombaszögre, hogy bizonyítsák: ápolói, továbbvivői a szlovákiai magyar népi kultúrának, mert „a tűznek nem szabad kialudnia”. A szlovákiai magyarok Országos Kulturális Ünnepélyére tudásuk legjavát hozták el az éneklőcsoportok, néptánc-együttesek és zenekarok. S nem utolsó sorban a Szőttes Kamara Néptánc együttes, amelynek legújabb, Jöjjenek a lagziba című műsora a nap méltó befejezése lehetett volna. Hiszen a műsorban utána következő magyarországi Republic rockegyüttes más súlycsoportot képvisel. Nem csak azért, mert a Kulturális Ünnepély résztvevőinek többségével ellentétben nem ingyen szórakoztatta a közönséget két órán át. Műsorukat nem láttam, ezért nem minősítem. A fellépésüket megelőző helyzetet azonban igen, s azt sértőnek és felháborítónak tartom. Az országos ünnepély egész napos megaműsorában a Republic koncertjének késő esti kezdéséig egy komoly csúszás állt be. Ezt a magyarországi zenészek úgy próbálták megoldani, hogy a Szőttes előadása közben felköltöztek a színpadra és a táncosok háta mögött kezdtek berendezkedni. S mivel úgy ítélték meg, hogy az ünneplésükre összegyűlt, kétségtelenül nagyszámú közönség – egyesek szerint 8-10 ezres tömeg – már türelmetlen, kikövetelték a Szőttes műsorának berekesztését. A történteket Reicher Gellért szervezőtitkár felháborítónak és demoralizálónak nevezte. „A 15 éve egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül szereplő együttes tagjait nemcsak a néptánc magas fokú művelésére, hanem fegyelemre is neveljük. Műsor közben a színpadra a háttérből még egy szoknya sem lóghat be, mert az zavarja a közönség műélvezetét. S ronthatja a vele kialakítandó kapcsolatot.” Ebben nem volt hiba Gombaszögön sem, hiszen nemcsak a Republic-hívek várták ki az estét, hanem a Szőttes szurkolótábora is. Az elképzelhetetlen, mondta Reicher Gellért, hogy egy műsorszámot a színpadon szándékosan zavarjanak, sőt megszakítsanak. A történtekre azért sincs mentség, mert valami hasonló – bár talán nem ennyire megalázó – eset történt tavaly is, amikor a magyarországi Honvéd együttes tagjait kővel dobálták meg ugyancsak műsor közben a Romanticra váró türelmetlenek. Novák Ferenc, a Honvéd együttes vezetője akkor joggal vérig sértődött és kijelentette, Gombaszögre még egyszer nem hozza el táncosait. Ők ezt megtehetik. A Szőttesnek azonban az a küldetése, hogy Szlovákia-szerte terjessze a magas színvonalú népi kultúrát. Még ha rossz szervezés miatt, ilyen megalázó helyzetbe kerül is. Nagyon reméljük, csak elvétve.

Ami pedig magát az ünnepélyt illeti: túlméretezett volt. A 10.30-tól 14.00 óráig tartó délelőtti műsort többnyire csak a szereplők vagy néhány tucat néző kísérte figyelemmel. Az egyhangúságot csak Bárdos Ágnes Tánc-lánc című lemezének bemutatója törte meg. A nézőtérről a színpadra merészkedő és táncoló gyerekek, meg néhány anyuka spontán résztvevőivé váltak a jó hangulatú, dinamikus fél órának. Ennek felépítése – szavalatok és dalok váltakozása – az előadóművész igényességét és tehetségét bizonyítja.

Maratoni műsort kapott a közönség Megkérdeztem néhány, a gombaszögi domboldalon piknikező családot is, mi vonzotta őket ide? „Hajdanában eljártunk ide, s most látni akartuk, milyen a folytatás” – mondta egy idősebb házaspár. Egy kétgyermekes fiatal házaspár pedig Szendrei Róbert kis mesemondót jött el meghallgatni. Meg a Republic koncertjét is, ha a gyermekek kibírják addig, mondta a pedagógus anyuka. Egy másik család szintén a hagyományokat akarta felújítani, ami nem ment könnyen. Mert szinte sehol nem kaptak tájékoztatást a jegyek áráról, sehol nem láttak plakátot, műsorfüzetet, szórólapot. De nem adták fel, s végül egész napos kirándulásra érkeztek Gombaszögre.

A szervezés valóban hagyott kívánnivalót maga után, mert bár volt kirakodóvásár – sok-sok bóvlival – és enni-inni is lehetett bőven, a népi mesterségeket bemutatók sátrait nem sokan találták meg. A mai kor követelményeinek nem felel meg a nézőtér sem, amelyet – Takács András Csemadok-alapító és a gombaszögi ünnepély egykori szervezője szerint – körülbelül negyven évvel ezelőtt állítottak fel. A meglehetősen kényelmetlen ülőkéül szolgáló deszkák még bírják. Az ezeket tartó csúnya, rozsdás fémdobozokat a ma már nem létező füleki Kovosmalt selejtes hűtőszekrényeiből alakították ki. Annak idején sok selejt készülhetett, mert a nézőteret legalább 150 ilyen doboz csúfítja el. Hajdanán ez is újításnak számított az ezt megelőző megoldáshoz képest. A gömörhorkai papírgyárból kaptak két teherautónyi, ugyancsak selejtnek minősített kihegyezett karót. Ezeket verték a földbe a Csemadok apparátusának tagjai, a rozsnyói Szőlős Sándor vezényletével. Nem lévén szakemberek, a karók különböző magasságúak lettek, s a nézőtér hol jobbra, hol balra lejtett. De a hőskorban ez sem számított. Ma azonban határozottan zavaró például a fehérre meszelt, ám vízöblítés és mosdó nélküli WC. Vagy a fellépők által szinte életveszélyesnek minősített színpad, amelynek hasadékaiba ha beleszorul egy csizmasarok, komoly baleset következhet be. Megmagyarázhatatlan a hajdani tervezők és építők döntése is a színpad elhelyezését illetően. A nap ugyanis délelőtt a szereplők, délután pedig a közönség szemébe süt. Egy rövid ideig, napnyugta előtt olyannyira, hogy szürkületi sötétség borítja el a színpadot. Talán ezen is el kellene gondolkodnia a Csemadok vezetésének, mielőtt nekilát a helyszín felújításának. Mert ilyen tervei is vannak, tudtuk meg Száraz Józseftől, a Csemadok közelmúltban megválasztott országos elnökétől. „A gombaszögi ünnepség felújítása elsőrendű feladatunk, hiszen ez valamit jelentett kulturális életünkben, hagyomány volt. A tavalyi év meghozta az újrakezdés lehetőségét, az idei pedig az útkeresés, az új próbálkozások jegyében zajlott. Jövőre és utána a hagyományt akarjuk alkotó módon tovább vinni, hogy az a fiatalok számára is elfogadható legyen. S hogy ők ugyanolyan várakozással jöjjenek ide, mint tettük azt mi, fiatalokként egy-két évtizeddel ezelőtt. Ehhez nagy odafigyelés kell: milyenek az igényeik és mi vonzó, elfogadható számukra. Ami pedig a szervezés hiányosságait illeti: jövőre korábban kell elkezdeni a munkát. Olyan gárdát kell összeállítani, amelyik szívvel-lélekkel ezt az ügyet akarja majd szolgálni. Tudjuk, ki kell alakítani a korszerű infrastruktúrát is, ám ez komoly anyagi befektetés. ĺgéretet kaptunk a kormányhivataltól és az MKP-tól is, hogy a képviselőik szorgalmazni fogják: alanyi jogon jussunk hozzá a minket megillető pénzekhez. Az állami költségvetésből kellene megkapnunk azt a támogatást, amelyből Gombaszögöt tovább lehet fejleszteni.”

Papp Sándor műsorrendező kisebb távlatokban gondolkodik. Lapunk kérdésére elmondta: a most felmerült hibákat csak úgy lehet kiküszöbölni, ha a 2004-es műsort az idei értékelő megbeszélés után azonnal elkezdik szervezni. Egy-két hónap nem elég rá. A Republic-koncert körüli bonyodalmak pedig elkerülhetők lesznek, ha a rendezvény kétnapos lesz, és bőven jut idő mindenre. Ám feltétlenül szükség lesz egy profi szervezőcsapatra.

A Republicé volt a főszerepSzabó Ottó felvételeiA gombaszögi ünnepség délutáni gálaműsorára megérkeztek a hivatalos vendégek is. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes köszöntőjében elmondta: örül a nagy érdeklődésnek, s annak, hogy mindenki úgy érezheti, Gombaszögre hazaérkezik. Hiszen ezer éve van jelen a magyarság ezen a földterületen.

Váradi Lajos, a Határon Túli Magyarok Hivatalának üdvözletét hozta el, kijelentve: a magyar állam ezer évvel ezelőtti megalapítása és megjelenése a Christiana Republicában vagyis a keresztény államok közösségében annak megtapasztalása volt, milyen alkotó energiát szabadít fel a magyarságtudat. Ennek erősítésén kell továbbra is munkálkodni, s ebben számíthat a szlovákiai magyarság a mindenkori magyar kormány támogatására. Száraz József, frissen választott Csemadok-elnökként a hagyomány tiszteletére buzdított köszöntőjében. Leszögezve: „Többé nem leszünk Európa megfélemlített, megalázott népcsoportja, hanem az életben helytállni képes, értékeinket védő és büszkén felmutató, előre tekintő tagjai.” A díszvendégek sorában ott volt Győrfy Csaba, Magyarország szlovákiai nagykövete, Miklós László környezetvédelmi miniszter, valamint az MKP néhány parlamenti képviselője.

A gombaszögi völgyben felállították az Ullman István várhosszúréti fafaragó és társai által készített kopjafát, amelyre a „Sarló 1928-2003” feliratot vésték. Megkérdeztem az alkotótól, miért éppen ezt? „Eddig már körülbelül 50 emlékoszlopot készítettünk, a környék szinte minden magyar falujában áll valamilyen emlékmű. Mi csináltuk az emlékezetes krasznahorkait is, amelyet 96-ban három hónapig kellett éjjel-nappal védenünk. Szülőfalumban egy egész temetőt faragtunk ki, 130 ismeretlen katona fekszik itt a halmok alatt. A Sarlósok mozgalmát ma már kevesen ismerik. Pedig tudni kellene róluk, hogy az első köztársaságban, 1918 után járták a falvakat, felméréseket készítettek, Masarykhoz deklarációt vittek a csehszlovákiai magyarok védelme érdekében. Nem kellene szégyellni ezeket az embereket. Szent István palástja alá ezer év alatt sok mindenki aláfért. Aláférnek a Sarlósok is, akik itt indították el mozgalmukat Gömörben, és bennünket képviseltek”.