Galánta, Kodály Zoltán lelki szülővárosa

Józsa Mónika, ének-zenetanár, karvezető tartott előadást a Galántai Honismereti Múzeumban csütörtök délután. Egyik példaképét, Kodály Zoltánt mutatta be a közönségnek, akinek életével, munkásságával kapcsolatban kutatómunkát végzett. Az előadást Ittzés Mihály zenepedagógus gondolatával indította, aki szerint Kodály Zoltánnak két szülővárosa volt, Kecskemét, a testi szülőváros és Galánta, a lelki, szellemi szülőváros. Az előadó a legszebb hét év városának nevezte Galántát, ahogy maga Kodály Zoltán is emlékezett rá. Kecskeméten született, majd Szobon élt családjával, de az öntudatra ébredés évei Galántához kötik. Itt érték az első zenei élményei, spontán zenei benyomásai, amelyek egész életét meghatározták. A Kodály családban rendszeres volt a házi kamaramuzsika, a kisgyermek Kodály Zoltán szülei és a galántai ismerősök, barátok Beethoven, Schubert és Brahms műveit játszották szívesen. Nagy hatással volt rá a helyi Mihók banda, vagyis azok a cigányzenészek, akik Galántán és környékén is közismertek és közkedveltek voltak. A népdalokkal a Galánta közeli falvakból származó cselédeken keresztül ismerkedett meg, az egyházi népénekeket a galántai templomban hallotta először Kodály Zoltán. Józsa Mónika a zeneszerzőt, a népzenekutatót, a zenepedagógust és a nemzetnevelőt azokon a művein keresztül mutatta be, amelyek Galántához kötődnek. Kodály Zoltánnak a gyermekkori élményei, emlékei, az itt hallott dallamok számos művében megjelennek. Az 1933-ban írt Galántai táncok az egész világon ismertté tette a várost, a négy füzetből álló Bicinia Hungarica sorozat ajánlásában szereplő mondatok, amelyeket mezitlábas pajtásaira gondolva írt, talán a legismertebb kodályi idézetté lettek: „...nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmonia, amiben egyek, lehetünk. Akkor mondjuk csak igazán: ÖRVENDJEN AZ EGÉSZ VILÁG!” Józsa Mónika előadásán arról is hallhattak részleteket a jelenlévők, hogyan fogadta az akkor már közismert zeneszerző, amikor 1943-ban Galánta díszpolgárává avatták. A szervezők és vendéglátók meglepetésére Kodály Zoltán úgy fogalmazott, ahelyett, hogy az ő kedvéért ünnepséget szerveznek, inkább a magyar kultúra és a zenetanítás fejlesztésén kellene dolgozniuk, továbbá azon, hogy mindenki megtanuljon kottát olvasni. Galánta polgáraként jogaira hivatkozva felszólította a jelenlévőket, hogy már másnap fogjanak hozzá ehhez a munkához, amelyhez minden segítséget megígért. Az Esterházy-kastélyban szervezett nagyszabású ünnepségen 15 környékbeli népiskola 1000 diákja köszöntötte a mestert énekével, aki a cselédeknek mondott köszönetet azért, mert általuk ismerte fel, hogy van magyar zene. Józsa Mónika előadásának végén hangsúlyozta, Kodály Zoltán életében számtalanszor tanúsította, hogy Galánta által nagyon sokat gazdagodott, de ez fordítva is igaz, hiszen a zeneszerző által állandóan gazdagodunk még most is. Rajtunk múlik, mire használjuk ezt a gazdagságot. Az előadó reményét fejezte ki, hogy a résztvevők szívükben melengetik tovább azokat a megható pillanatokat, amelyeket Kodály Zoltánnak köszönhetünk.