Folyamatosan bővülő együttműködés

A gasztronómiai élvezeteken kívül különböző kézműves-foglalkozásokat próbálhattak ki, majd pedig az Erdővidék és Folker néptáncegyüttes előadásában gyimesi, felcsíki és moldvai táncokban gyönyörködhettek az érdeklődők.

Az első székely napok megrendezését – mivel remélhetőleg újabb és újabb évfolyamai lesznek ennek a rendezvénynek – a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma, ill. a Regionális Művelődési Központ kezdeményezte. Szombaton a szakmai nap keretében a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményét, a háromszéki népviseletet, valamint a székelyeket mint határőröket bemutató előadások hangzottak el. „A Székely Nemzeti Múzeum és intézményünk tavaly decemberben kötött együttműködési szerződést. Az első konkrét lépések egymás jobb megismerését szolgálják, kiállítások, előadások által, majd fokozatosan eljutunk a közös kutatási programokig – tájékoztatott Fehér Csaba, a komáromi múzeum igazgatója. – Az ehhez vezető út első fontos állomása lesz a 2006 júniusában megrendezésre kerülő, Ünnepek és találkozások elnevezésű néprajzi kiállítás, amelynek összeállításába a sepsiszentgyörgyi és a komáromi múzeumon kívül a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum is bekapcsolódik. Ezt egy néprajzi konferencia követi 2006 októberében és az év végén a kettő anyagából kiadványt jelentetünk meg.” Kató Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója tavasszal már járt Komáromban az intézményüket bemutató táblakiállítás megnyitóján. Elmondása szerint számára elsősorban is biztonságérzetet és az együvé tartozást jelenti a felvidéki kollégáival való kapcsolat. „A szakmai együttműködésünk mint egy spirál, úgy épül majd fel, egyre több és több területre kiterjedve” – tette hozzá. Az egyik metszéspont lehet például Klapka György és Gábor Áron személye, hiszen amit a komáromiaknak Klapka, ugyanazt jelenti a háromszékiek számára Gábor Áron. A két múzeum közti együttműködés egyébként a jövőben az elképzelések szerint a két térségre, azaz Kovászna és Nyitra megyére is kiterjedhet majd. Ezt a célt szolgálta Tatár Mártának, a Kovászna Megyei Közgyűlés külügyi bizottsága elnökének és Fehér Miklósnak, Nyitra megye önkormányzata alelnökének nem hivatalos találkozója a székely napok keretében.

Visszatérve a bevezetőben említett gasztronómiai élvezetekhez: Már Miklós és felesége, Judit, akik Komollóról érkeztek, a Tiszti Pavilon udvarán készítették az ínycsiklandozó kürtőskalácsot. „A kürtőskalácsot faszénen kell sütni, akkor lesz igazán finom – árulta el az egyik műhelytitkot Judit asszony. – A másik fortély, hogy a megolvasztott vajat a már jól kidagasztott tésztába dolgozzuk bele, ettől lesz omlós a kalács.” Természetesen a receptet is elkértük a mesterektől, és az alábbiakban megosztjuk olvasóinkkal is. Már Miklóstól megtudtuk azt is, hogy Erdélyben – egyéb alkalmak mellett – húshagyó kedden is mindig sütnek kürtőskalácsot. Azt tartják ugyanis, hogyha az időjárás megérzi annak finom illatát, elkezd olvadni a jég. A tér egy másik szegletében a sepsiszentgyörgyi kereskedelmi szakközépiskola diákjai Incze Anikó szaktanár vezetése mellett háromszéki borsos tokánnyal és puliszkával kínálták a látogatókat. „A tokány lényege, hogy nem teszünk bele őrölt pirospaprikát, és a húsra nem öntünk vizet. Csak a saját levében puhul” – tudtuk meg Incze Anikótól, aki almás poronyóval is megkínált, ami – miután megkóstoltam, kiderült – a mi almás piténk megfelelője.

Kecskés József nem finom ételekkel, hanem finoman megmunkált patkolt tojásokkal kápráztatta el a résztvevőket. Asztalán a patkómintástól kezdve a szent koronáig számtalan motívummal díszített tojást láthattunk, az egyik például egy 1154 (!) gombostűvel kirakott remekmű volt. Ez utóbbin – saját bevallása szerint – három hétig dolgozott a mester, de a mintától függően általában 4–5 óra alatt készül el egy-egy darab. „A régi kovácsmesterek azt tartották, addig nem igazi mester valaki, amíg nem tud tojást patkolni” – árulta el Kecskés József, aki Lajos Ádám mester mellett sajátította el tudományát.

ĺgy készül a kürtős kalács:

Hozzávalók: 1 kg simaliszt, 2 tojás, 2 dcl olaj, 1 kanál disznózsír, 5 gr élesztő, 2 citrom héja, 10 dkg teavaj (ne feledjék, csak a végén dolgozzuk a tésztába!) és tej (Judit asszony szavai szerint: „amennyit felvesz a tészta”). A jól megkelt tésztából kb. 2 cm széles csíkot vágunk, amit a megolajozott kürtőskalács-fára tekerünk és rásimítunk. (A fát egyébként házilag esztergálják az ügyes kezű mesterek.) A fára tekert tésztát megolajozzuk, majd kristálycukorba forgatjuk, kis ideig kelni hagyjuk, majd faszén fölött állandó forgatás mellett megsütjük. Ha jó a parázs, öt perc alatt elkészül. Forrón cukrozott dióba, kókuszba, vaníliába vagy fahéjba forgatjuk. Jó étvágyat! Ha mégsem olyanra sikerül, mint Már Judit asszonyé, akkor bizonyára nem bennünk van a hiba. Ugyanis ebben az esetben is igaz: a gyakorlat teszi a mestert.