Fókuszban a helyi ügyek

Az érdeklődés évről-évre nagyobb: idén 21 országból érkeztek tévéstábok Kassára, többségük a versenyprogramba is benevezett. Az egyszerűség kedvéért idén sem lesznek külön kategóriák, a nemzetközi zsűri a tudósításoknál, a dokumentumfilmeknél, a portréknál, az animációs filmeknél, a tényfeltáró riportoknál, a szórakoztató műsoroknál és a reklámnál is ugyanazokat a szakmai kritériumokat pontozza. Az eredeti ötleteket, a jó forgatókönyvet, a vágást, a rendezést egyaránt figyelik, és csaknem hetven órányi beküldött anyagot néznek végig. A fődíj immár hagyományosan a kassai Fő utca egyik házát díszítő koldusszobor másolata, Arpád Račko szobrászművész alkotása, amely humoros formában céloz a helyi tévék sanyarú anyagi helyzetére, s egyben Kassa egyik legendákkal övezett épületére is felhívja a messziről érkezett kollégák figyelmét. A díszes házat állítólag egy koldus építtette, aki évtizedek alatt kéregette össze a szükséges pénzt, majd úgy hálálta meg a kassaiak bőkezűségét, hogy egy róla mintázott, a kalapját megemelő szobrot helyeztetett a homlokzatra.

A „koldusfesztivált” idén tizenharmadik alkalommal rendezik meg, ezúttal új helyszínen, a Kohal Szálló reprezentatív helyiségeiben. A vetítések mellett alkalom nyílik műsor- és tapasztalatcserére, együttműködések elindítására is. A vitafórumok szintén népszerűek; elismert külföldi szakemberek vezetésével évente más-más témákat elemeznek a résztvevők. Idén A nők ábrázolása a médiában című előadás ígérkezik a legizgalmasabbnak. Alain Laferté francia szociológus évekig vizsgálta a nemek egyenlőségének kérdését, különös tekintettel az elektronikus sajtó által sulykolt sztereotípiákra, illetve a nők esztétikai megfontolásból való szerepeltetésére. Laferté egy évig dolgozott tanácsadóként a szlovák Munka- szociális és családügyi minisztériumban, ezalatt számos fotót készített a nők helyzetéről. A képekből holnap este hat órakor a Cassovia bevásárlóközpont kiállítótermében nyílik tárlat.

A fesztivál másik rangos vendége Vujity Tvrtko, a TV2 sztárriportere lesz, aki pokoli történeteinek keletkezéséről mesél ma délután a szakmai és laikus közönségnek. A három nap alatt szó esik még a katasztrófahelyzetekben felmerülő újságíróetikai kérdésekről, arról, hogy mit illik és mit nem szabadna világgá kürtölni egy-egy természeti katasztrófa során. A visegrádi országok, azaz Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország szakemberei külön workshop keretében adják át uniós tapasztalataikat az újonnan csatlakozott balkáni államok tévéseinek, szerkesztői, műszaki és pénzügyi kérdéseket egyaránt érintve.

Eva Dekanovská, a fesztivál igazgatója szomorúan állapította meg, hogy a Kassára érkező 147 vendég közül csupán harmincan képviselik a hazai színeket, a versenyfilmek első rostáján pedig csak négy film jutott át. „Paradox módon a hazainál sokkal nagyobb a fesztivál külföldi visszhangja. Az itteni városi és regionális tévék furcsa helyzetben vannak. A legtöbb stúdiót a helyi önkormányzat tartja fenn, cserébe elvárják, hogy a médiák kedvező színben tüntessék fel a mindenkori városvezetést. A tévés újságírók szólásszabadsága így meglehetősen korlátozott, kevés önálló ötletet valósíthatnak meg, munkájuk állandó jellegű alkalmazkodás a körülményekhez” – állítja Dekanovská.

A fesztivál életre hívói szerint századunk embere az internetnek és a nagy hírtelevízióknak köszönhetően lassan többet tud a világ eseményeiről, mint arról, ami a szomszéd utcában történik. A helyi csatornák szerepe ezért egyre fontosabbá válik. „Nem csupán arról van szó, hogy a helyi tévéstáb azonnal ott tud teremni, ahol történik valami, hanem a részletekbe menő, mélyebb, emberibb megközelítésről, helyi ízről is, amire az állami tévéknek nincs műsoridejük. Éppen ezért kár, hogy nálunk a a városi és regionális televíziók nagy része meglehetősen mostoha körülmények között, vagy pusztán kereskedelmi jelleggel működik” – véli a fesztivál igazgatója.

Filmek emberi sorsokról

A kassai szervezők szerint idén a hírműfaj mellett az emberi sorsokat bemutató dokumentumfilmek dominálnak a versenyprogramban. A legtöbb stáb immár hagyományosan Szerbiából érkezett, ám ma már nem a háború, és annak következményei a hangsúlyosak a benevezett filmekben, hanem a mindennapi élet apró örömei – gyakran humoros formában elmesélve. Érdekesnek ígérkezik a moldáv versenyfilm is: a kisinyovi tévések egy női fegyházba látogattak el, ahol a börtönbüntetésüket töltő anyák arról vallanak, milyen érzés távol lenni gyermekeiktől. A film azt a kérdést feszegeti, vajon nem bünteti-e a bíróság a gyermekeket is, amikor évekre elválasztja őket az édesanyjuktól. A krakkói városi tévé stábja egy Lengyelországban letelepedett japán nőt fedezett fel magának. Akiko életében a japán hagyományok a tipikus lengyel vidéki élet elemeivel keverednek. (juk)