Felújították a lévai zsinagóga alapító oklevelét

A zsinagógát 2011-ben újították fel, ekkor került elő az elveszettnek hitt alapító okirat. Az 1883-as keltezésű dokumentumra egy gyógyszeres üvegben találtak rá a munkások, amikor a homlokzat alsó részén dolgoztak. A zsinagóga alapkövét 1883. április 24-én rakták le, akkoriban Kohn Ambróz volt a rabbi. Az okiratból kiderül továbbá, hogy az épület tervei és az építési munkálatok a garamkálnai Gustáv Šissák nevéhez fűződnek. Az okiraton kívül két kisebb értékű pénzérmét is találtak az orvosi üvegben.

Léván a 19. század első felében mintegy 160 zsidó élt, de 1880-ra már 903-an tartoztak a hitközséghez. A zsinagóga négyszáz férőhelyes volt. 1991-ben került az épület a város tulajdonába. Léva ezt követően 1,52 millió euró támogatást kapott uniós és állami forrásokból a történelmi épület felújítására, ahol képzőművészeti kiállításokat, jótékonysági esteket, koncerteket és díjátadó ünnepségeket tartanak. A felújított épület átadási ünnepségén az okiratot még az eredeti, megtalált állapotában helyezték egy üveglap alá, hogy megtekinthesse a közönség.

A város önkormányzati honlapján a napokban tájékoztatták a lakosokat arról, hogy Štefan Kocka restaurátort kérték fel a darabjaira esett, jócskán megrongálódott dokumentum felújítására. Az átnedvesedett, penészes és kifakult, emiatt nehezen olvasható okiratot a felújítást követően olyan speciális tokba zárták, amelyben sokáig megőrizhetik jelenlegi állapotában. Nem fakul ki, és nem is nedvesedhet át. Az újonnan konzervált, retusált és az utókor számára megmentett iratot a városházán adták át. Tolnai Csaba, Léva alpolgármestere hangsúlyozta, hogy már a korabeli sajtóban, a Bars hetilapban említést tesznek az alapító okirat létezéséről. A lévai zsinagóga azon kevés történelmi épület egyike, ahol ezt az értékes oklevelet sikerült megtalálni, megőrizni és felújítani. A teljes szöveg, illetve a város akkori elöljáróinak az aláírása is ma már jól kivehető és olvasható a dokumentumon.

A Kittenberger Kálmán utcában lévő zsinagóga a deportálásokat követően sokáig üresen, kihasználatlanul állt, majd 1967-ben került állami tulajdonba. A rendszerváltásig bútorraktárként szolgált. A felújítási munkálatok során később egy budapesti kiadású, magyar–héber nyelvű kalendáriumot is találtak.