Félsziget és Tusványos keresztbeszervezve

Schöpflin György a tusványosi táborbanA szerző felvételeErdélyben minden kicsit más. Tudom, hogy ez így túl általános, és magyarázatra szorul. Konkrétabban tehát: azokban a városokban, ahol nagyszámú magyar egyetemista tanul (Nagyvárad, Temesvár, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Brassó, stb.), működik legalább egy (magyar) diákszervezet. Ebből adódik, hogy van (magyar) ifjúságpolitika, több nívós (magyar) nyári rendezvény kínál lehetőséget a kikapcsolódásra, a szórakozásra és a művelődésre. A helyzet, mondhatni jó. Sőt. Talán sok is a jóból: a két legnagyobb fesztivált ugyanis – szakszóval – „egymásra szervezik”.

Nem szokványos, hogy határon túli szervezetek ilyenformán konkurálnak egymással, nem is tudok idevágó hazai példát. Mindennek megértéséhez érdemes egy pillantást vetni a szervezőkre, és azok politikai hovatartozására. Jó, ha tudjuk, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) milyen politikát folytatott az elmúlt években, és azt is, hogy a legerősebb belső platformja, a Reform Tömörülés nem is olyan régen Reform Mozgalom néven kivált a szövetségből, és önállósult. Emellett tisztában kell lennünk a magyarországi politikai helyzettel és az ideológiai törésvonalakkal.

Ha mindezen közéleti, aktuálpolitikai és politológiai vizsgálódáson túl vagyunk, bátran nekivághatunk az erdélyi fesztiváloknak, és nem kell félnünk attól, hogy egy-egy rossz helyen elejtett mondatért görbén néznek ránk, esetleg valamelyik hirtelenkedő székely legény bicskáját közelebbről megismerjük.

FÉLSZIGET

Az idei évben először rendezték meg a Félsziget diák és ifjúsági fesztivált. A szervezők – egyrészről a tavaly még a tusnádi szabadegyetem megszervezésében serénykedő Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), másrészről pedig az RMDSZ kvázi-ifjúsági szervezete: a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) – a marosvásárhelyi Víkend-telepet választották helyszínül, ahol egy elég komolyan felszerelt strandot találunk fél tucat medencével, csúszdával és a monokini-divat nagy reneszánszával. A Maros-parti létesítmény teraszos kiskocsmáival, lacikonyháival és sportpályáival ideális hely a szórakozásra.

Az óriási költségvetésű, igényes program több száz résztvevőt vonzott (politikai hovatartozástól függetlenül), főként az esti könynyűzenei koncertek. Fellépett a Kispál és a Borz, a Bikini, a Republic, a Zanzibár és még sorolhatnám. Volt filmvetítés, színház, testfestés, szumó – egyszóval minden, amit egy fesztivál elbír. A vitafórumokon a jelenlegi magyar kormány illetékes elvtársaival lehetett megvitatni a határon túli magyarok számára lényeges kérdéseket. Illetve inkább csak lehetett volna, mivel a rendezvényt szervező ifjú titánokon kívül leginkább csak a sajtó képviselői vettek részt a beszélgetéseken. A hazai viszonyokkal ellentétben ugyanis az erdélyi magyar nyelvű sajtó kiemelt figyelemmel kíséri az ifjúsági rendezvényeket.

Előadóként illetve magánemberként fel-fel tűntek az RMDSZ politikusai, Markó Béla, Markó Attila, Frunda György, hogy csak a legismertebbeket említsem, ellenben hiányoztak a Reform Mozgalom és a magyarországi ellenzéki pártok képviselői. Az érdektelenségen kívül ez az egyoldalúság is hozzájárult ahhoz, hogy a viták önnön dugukba dőljenek, hiszen nem volt kinek, és kivel vitatkozni. A szervezők többsége magánbeszélgetések során folyamatosan mentegetőzött, mondván ez nem egy baloldali rendezvény, sőt. Csak, hát a támogatások ... máshogyan nem lehet ... jóban kell lenni a kormánnyal ... most más szelek fújnak. Kérdéseimre ez a nonstop magyarázkodás volt a válasz, pedig engem tényleg nem az érdekelt, hogy milyen politikai szándék bujkál a háttérben, de szinte csak erről beszélt mindenki.

A pohár akkor telt be, amikor egy marosvásárhelyi régiségkereskedésben – két Kossuth-bankó megvétele közben – a boltos azt mondta, hogy a magunkfajta rendes embereknek nincs semmi keresnivalónk a Félszigeten, menjünk inkább Tusnádra. Ekkor vált világossá, hogy ez a két fesztivál nem, vagy nem csak a szórakozásról, kellemes időtöltésről szól, hanem sokkal inkább a meggyőződésről, beállítottságról. Elsőre kicsit ijesztőnek tűnt, de meg lehetett szokni.

TUSVÁNYOS

Tusványos egy szóösszetétel. A tizennegyedik nyári szabadegyetemet és diáktábort rendszeresen Tusnádfürdőn vagy a közeli Bálványoson rendezik meg. Ebből a két helységnévből alkotta meg a székely humor a Tusványos kifejezést. Marosvásárhelyről a 100-120 kilométerre lévő Olt-völgyi tábort röpke hat és fél órás zötyögéssel lehetett megközelíteni, élvezve a román állami vasúttársaság vendégszeretetét. A sajnálatos „keresztbeszervezésnek” köszönhetően csak a rendezvény második felét sikerült „elkapni”, de a hangulat kárpótolt. A szintén nagyon színvonalas program ide is rengeteg fiatalt csábított, jobbára egyetemistákat és ifjú értelmiségieket.

A tábor szervezői között fellelhető a Pro Minoritate Alapítvány, a Reform Alapítvány, és más, jobboldali politikai körökkel összefüggésbe hozható szervezet, de a támogatók listáján ott találjuk a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztériumot és az Illyés Közalapítványt is.

Hamar kiderült, nem ajánlatos azt mondani, hogy épp a Félszigetről jön az ember, tekintettel annak ellenrendezvény voltára. Páran kapásból „lebalosoztak”, úgy látszik errefelé tényleg elvi kérdés, hogy hol nyaralok. Ezt aztán igyekeztem nem nagyon firtatni.

Esténként a sörözőben gyakran megfordult Németh Zsolt, aki nagyon akart, találkozhatott több más fideszes politikussal, köztük akár Orbán Viktorral is. Az előadások, vitafórumok – Marosvásárhelyhez hasonlóan – itt is meglehetősen egyoldalúak voltak; erősen érezhető volt a Reform Mozgalom és a magyar jobboldal ideológiai dominanciája. Mindehhez azonban jelen volt a megfelelő közönség is, elősegítve egy kellemes légkör kialakulását. Hasonlóan gondolkodó fiatalok éves összejövetele – fogalmaznék, ha egy mondatba kéne sűríteni ezt a Tusványos-dolgot, szemben a Félszigettel, ahol inkább a nevelő jelleg volt érezhető.

Állítólag meghívást kaptak a táborba az RMDSZ vezető politikusai is, ők azonban a szervezők elmondása szerint, nemcsak, hogy otthon maradtak, hanem különféle eszközökkel megpróbálták ellehetetleníteni a rendezvény megvalósulását. Ez több helyen elhangzott, bizonyítékok persze nincsenek, de ez nem is oknyomozó riport. Mindenesetre a tábor előadói és résztvevői szereztek Markó Béláéknak egy csuklással és álmatlan éjszakákkal teli hetet. Eredmény ez is...

TANULSÁG

Nem biztos, hogy kell tanulságot keresni, talán elég csupán néhány kényelmetlen közkérdést feltenni.

Kedvezőbb-e a helyzet ilyen téren Erdélyben, mint nálunk? Mi a jobb, ha két részre szakad az ifjúságpolitika, vagy az, ha semmilyen sincs? Mi ennek az oka? Vajon a magyarországi politika kétpólusúvá válása okozta ezt a törést, vagy az RMDSZ politizálása? Jó az, ha az ifjúságot éjjel-nappal ideológiákkal bombázzák? Hova vezet ez? Felvidéken miért nincsenek komoly nyári fesztiválok, sőt, miért nincs ifjúságpolitika? Kinek jó ez?

Egy barátom azt mondta a minap, hogy nálunk még rossz dolgok sem történnek. Ez jó kiindulási alap a kérdések megválaszolásához, egyénileg le lehet vonni a tanulságokat. Ez talán vezet valahová, bár nem szabad elfelejteni, hogy Erdélyben minden kicsit más...