Felebaráti segítség felhajtás nélkül

Az egyik autót Balódi László, Hodos polgármestere vezette. A több órás úton, volt idő beszélgetésre, így elmesélte rendszeres gömöri kiruccanásainak történetét. „Már több mint három éve annak, hogy a parlamenti választási kampányolás idején megismerkedtem Vavrek Istvánnal, aki Rimaszécsen született, sőt pár évig a falu polgármestere is volt. Keletről indultunk és haladtunk fokozatosan Dél-Szlovákián át nyugat felé, a magyar lakta részeken. Egy olyan világ tárult elém, amely létezéséről addig fogalmam sem volt. Persze tudtuk, hiszen halljuk folyamatosan a hírekben is, hogy a romák lakta falvakban, településeken nagy a szegénység, de valóban igaz a mondás, nem elég hallani, látni kell, meg kell tapasztalni.” – meséli az előzményeket Balódi.

Segíts embertársadnak

A közös kampányolásból barátság lett, a Balódi családban pedig rendszeressé vált a gyűjtés. Először csupán a család és barátok körében, majd fokozatosan egyre többen bekapcsolódtak a faluból, sőt más falvakból is. Elég csak bejelenteni mikor indul a legközelebbi szállítmány Rimaszécs felé és máris gyűlnek az adományok a községházán. Olyannyira, hogy az utóbbi évben szinte havi rendszerességgel indul egy, de akár két autó is adományokkal megpakolva a gömöri faluba. Nem egy szervezett, vagy esetleg egy szervezet által támogatott kezdeményezésről van szó, hanem egyszerű emberi segítségről. Segíteni a gyengébbet, a rászorulót.

Nagy a szegénység

„Nagyon nagy szükség van az ilyen segítségre és nagyon hálásak vagyunk érte. Vannak családok, akik boldogulnak, de általában Rimaszécsen óriási a szegénység. A családok legnagyobb része a létminimum alatt él és a többségnek esélye sincs arra, hogy munkát találjon. Egyrészt mert nincs képesítése, másrészt mert annyira kevés a munkalehetőség” – ecseteli a helyzetet Stubendek Márta polgármester, majd folytatja: „Rimaszécs 2250 lakosának 80 százaléka roma nemzetiségű, akik békésen éldegélnek magyar nemzetiségű polgártársaik szomszédságában. Nincsenek gondok az együttéléssel, legalább is nem olyan volumenűek, hogy kezelni kellene őket. Kisebb-nagyobb határvillongások pedig a legjobb szomszédok esetében is előfordulnak.” Errefelé a romjaikban is szép, egykor akár kisebb kúriának is beillő házakon nem sűrűn látni parabola antennákat, mint ahogyan megszokott látvány ez a csallóközi romák lakta település többségén. Itt az a fontos, hogy bent meleg legyen. Aki tud, műanyag ablakokat, ajtókat cserél, az utolsónál is utolsóbb gondolat a gyönyörű építészeti remekművek megmentése, hiszen életben és melegben kell maradni elsősorban.

Mindenre szükség van

Az egykori községháza udvarán nagyon sokan várták a DS jelzésű autókat. Elég volt előző nap elhinteni az információt, az emberek rögvest továbbadták egymásnak. A három polgármester igyekezte szisztematikusan osztani a csomagokat, de hamar belátták, hogy ez reménytelen erőfeszítés. Beindult az, - aki kapja marja - és perceken belül üres volt a furgon, de az udvar is. „Nem baj. Mindenhol nagy a család, nem vész kárba semmi, tisztességesen szétosztják majd egymás közt” – nyugtatott a polgármesterasszony. A következő megállóhely a főutca menti házak előtt volt. Itt már szervezetten ment a kirakodás, mert Váradi Busa Cynthia vezényelte, akinek természetes autoritását fiatal kora ellenére elfogadja a közösség. „Itt mindenre szükség van, de leginkább ruhaneműre és cipőre, meg persze játékokra, mert itt nálunk senkinek nincs pénze arra, hogy játékokat vegyen” – világosít fel Cynthia, aki férjével, három fiával és férje szüleivel él közösen egy házban.

Pár nappal ezelőtt egy egész kamionnyi adomány érkezett egy olasz alapítványtól, nemcsak ruhaneműkkel, használati cikkekkel, de bútorokkal is. Ez az alapítvány elvállalta a helyi gyerek orvosi rendelő és gyógyszertár kialakításának anyagi megsegítését is.

Egy teljes generáció elment

„Ez a falu 15 évvel ezelőtt átlagos szlovákiai falu volt, ahol laktak romák is. Aztán fokozatosan a fiatalok elmentek. Az én korosztályom, a most 40 évesek közül gyakorlatilag senki nem maradt a faluban. Egy teljes értelmiségi réteg elköltözött, ami laikus számításaink szerint 250 ember, akik hozzátehettek volna valamit a falu fejlődéséhez. Hat évvel ezelőtt, polgármesterségem idején, a képviselőtestületben a képviselők 90 százaléka hatvan év feletti volt. – mondja Vavrek István, maga is roma nemzetiségű, Rimaszécs egykori polgármestere, jelenleg matematika tanár a rimaszombati kereskedelmi akadémián. „Itt születtem, szeretem ezt a falut, szüleim a mai napig itt élnek és számomra megszokott a falu ebbéli látványa. Csak amikor idegenekkel megyek rajta végig, tudatosítom a megrökönyödést az arcokon. Pár éve kirándulásra buszoztunk a diákjaimmal, áthaladtunk a falun és kértem, álljunk meg egy pillanatra a szüleim házánál. A gyerekeknek szóltam, rövid szünetet tartunk, kiszállhatnak. Nem mertek. Attól féltek megverik őket. Ismerem a mentalitását ezeknek az embereknek, itt a legkönnyebb dolgozni a cigányokkal, itt lenne a legkisebb erőfeszítésre szükség ahhoz, hogy normális életet élhessenek” – fejezi be szomorkásan a beszélgetést Vavrek István.

Visszafelé indultunk, ismét a falu főutcáján haladva, felfigyelve egy-két ismerős télikabátba öltözött helyi lakosra. „Már megérte ez az út is. Szívesen térek ide vissza. Ezek az emberek valahogyan őszintébbek, tiszta szívűek” – summázta az aznapi élményeket Balódi László.