Fejezetek Komárom és Alsó-Csallóköz történetéből

Sokakat talán meglep, de Mácza Mihály nem tősgyökeres komáromi, hanem szepsi származású, ráadásul nemesi család sarja. Ennek a régi famíliának a tagjai nem vetették meg a kétkezi munkát, a mesterségek űzését sem (igaz, a vagyon felaprózódása miatt nem is nagyon maradt más választásuk): dédnagyapja tímármester, édesapja szűcs volt. Mácza Mihály a liliomokat és békegalambot ábrázoló családi címer örökségével jelentkezett a pozsonyi Comenius Egyetem történelem szakára, amely mellé aztán - kicsit talán dacból is - felvette a magyart, hiszen addigi iskoláit szlovák nyelven volt kénytelen végezni. A katonai szolgálat után, 1965 és 1970 között a Csemadok Központi Bizottságának Titkárságán dolgozott népművelési szakelőadóként, majd a közművelődési és tudományos osztály vezetőjeként. Ő volt a főszervezője az 1967-ben Kassán megrendezett első Kazinczy Napoknak. A ’60-as évek második felében tevékenyen részt vállalt a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub munkájában és a Magyar Ifjúsági Szövetség szervezésében is. A prágai tavasz bukása után, a husáki éra kezdetén mindezért a rendszer ellenségének, „krétáshátúnak” titulálták, állását fel kellett adnia. 1970-ben költözött Komáromba, ahol a Duna Menti Múzeum történészeként helyezkedett el Kajtár József igazgatósága alatt. Itt tevékenykedett egészen idei nyugdíjba vonulásáig, vagyis kereken 45 évig. Ez idő alatt  létrehozta és gyarapította a múzeum újabb kori történeti gyűjteményét, valamint számos időszaki és néhány állandó múzeumi kiállítást is rendezett. Említést érdemel a Komárom újkori, 1849 és 1945 közötti történetét bemutató tárlat, amely 1300 kiállítási tárgyával az egyik leggazdagabb ilyen jellegű kiállítás az országban, valamint a Komárom neves szülöttei, Jókai Mór és Lehár Ferenc életét, szülővárosához fűződő viszonyát és műveit ismertető emlékkiállítás, amely jelenleg a Zichy palotában tekinthető meg.

Mácza Mihály politikai tevékenysége is jelentős: 1990-2002 között Komárom Város Önkormányzatának volt a képviselője, a magyar politikai pártok egyesülése után 1998–2000 között az MKP  helyi szervezetének alapító elnöke, 1999 januárjától 2002 áprilisáig Komárom város alpolgármestere. Politikai karriere legfontosabb eredményének azt tartja, hogy még a ’90-es évek elején sikerült visszaállítani Komárom belvárosának régi, történelmi utcaneveit. A mai politikai helyzetről Galo Vilmosnak a következőket mondta: „a ’90-es években a politika még tiszta volt, nem csak jelszavakat pufogtattak, hanem valóban próbáltak tenni valamit a helyi magyar közösségért. A kétezres évektől viszont egyre inkább az egyéni érdekek kerültek előtérbe, a közérdek pedig lassan háttérbe szorult. A politika ma már nem a közszolgálat ügye, hanem a meggazdagodás, az egyéni érvényesülés útja.”

Muzeológiai és politikai tevékenysége mellett Mácza Mihály komoly kutatói munkát is végez, ennek eredményeit számos tanulmányban, ismeretterjesztő cikkben és néhány önálló kötetben publikálta. A most megjelent válogatás tizennégy, máshol már alig hozzáférhető tanulmányt tartalmaz, melyek többsége tudományos szakfolyóiratokban (Irodalmi Szemle, Limes), kisebb része évkönyvekben, konferenciakötetben, könyvfejezetként vagy önálló kiadványként jelent meg 1970 és 2011 között. Az összegyűjtött tanulmányok különböző – politika-, művelődés-, iskola-, gazdaság-, társadalomtörténeti – aspektusból vizsgálják Komárom történetének egy-egy fejezetét, ezáltal rendkívül sokszínű képet festenek a város múltjáról. A komáromi múzeum 125 éves történetétől kezdve Jókai és szülővárosának kapcsolatán, a város dunai hajózásban betöltött szerepén, Jókai „arany embere”, Domonkos János kilétének felfedésén át a két világháború közötti Komárom politikai erőviszonyinak alakulásáig rengeteg, érdekesebbnél érdekesebb témát érint ez a kétségkívül hiánypótló kötet.

Galo Vilmos a könyvbemutató végén elmondta: „Úgy érzem, Mácza Mihály könyvének a megjelentetésével újabb mérföldkőhöz érkezett társulásunk, hiszen útjára indítottuk vele a Pro Museum könyvsorozatot, mely reményeink szerint további számos kötettel bővül majd a jövőben.” Tervezik többek között a neves helytörténész tudományos-ismeretterjesztő írásainak, valamint emlékiratainak kiadását is. Az arra vonatkozó kérdésre, hogy ez utóbbival hogy áll a szerző, Mácza Mihály frappánsan csak annyit mondott: „Azért mentem nyugdíjba, hogy elkezdhessem a visszaemlékezéseim megírását.”