Fájó pont maradt a magyar szakmunkásképzés kérdése

Ez egyben a régióbeli lakosság első határozott fellépésének is számított az akkori kommunista rendszer nemzetiségi politikája ellen. A szervezők az Új Szó hasábjain szeretnének köszönetet mondani azoknak, akik annak idején biztonságukat, megélhetésüket, családjuk nyugalmát kockáztatva, aláírásukkal vállalták a nyilatkozat tartalmát, melyet Javaslatok járásunk kétnyelvűsége és a magyar tanítási nyelvű oktatás továbbfejlesztésére címen fogalmaztak meg. Majd 1989 júniusa elején a Járási Nemzeti Bizottság elnökének, a Nemzeti Front Járási Bizottságának, a kormány Nemzetiségi Tanácsának és titkárságának, továbbá a Csemadok Járási Bizottságának és a sajtónak kézbesítettek. „Véleményünk szerint járásunkban az alkotmány biztosította kétnyelvűség és az anyanyelven folyó oktatás intézményi feltételei nem kielégítők, nem tükrözik járásunk városainak és falvainak nemzetiségi összetételét” – tartalmazza a beadvány, melyben felvetik az érsekújvári és párkányi gimnázium önállósulásának gondolatát. Ugyanakkor utalnak egy azóta is aktuális problémára, a szakmunkásképzés terén tapasztalható aránytalanságokra, és kérik: a járás szakiskoláiban a szaktantárgyakat tanítsák magyarul. Farkas Tibor, a Nyitrai Kerületi Önkormányzat képviselője szerint a járási pártszervezet akkori értékelésében úgy fogalmazott, a szervezők bizonyára megtévesztették az aláírásgyűjtőket. Persze, erről szó sem volt. Százalékarányban azt is kimutatták, hogy az aláírók közt mennyi volt a munkás és mennyi az értelmiségi, különös „gonddal” vonták felelősségre a mintegy 150 magyar pedagógust.

Juhász R. József

a következőképpen idézi fel az akkori eseményeket. „Május elején kezdtük meg az aláírásgyűjtést a járásban; ma már vakmerőségnek tűnhet, hogy hárman adtuk a nevünket a szervezéshez. Nyáron behívattak bennünket a pártközpontba, majd az akkori Járási Nemzeti Bizottságra. Később valamennyi aláírót a munkahelyén fogták vallatóra az ottani pártalapszervezet kezdeményezésére” – jegyezte meg Juhász R. József. A neves performer és költő ugyanebben az időben szervezte a Stúdió erté második fesztiválját, melyre ellenzékiek is érkeztek Pozsonyból, Besztercebányából, a Csemadok érsekújvári székházába. „Jöttek a fekete autóval, és bevittek a párttitkárságra. Illegális szervezkedés címen került ügyünk a bíróságra, de az idézést a forradalom kitörése miatt már nem kaptuk kézhez. Sajnos, a magyar oktatás kérdése máig rendezetlen, szeretnénk újra a nyilvánossághoz fordulni segítségért” – tájékoztatott az akkori aláírásgyűjtés egyik kezdeményezője.

Nagy Imre

elmondja, 1989-ben a szervezők száma folyamatosan bővült, sorra járták a falvakat, gyűjtötték az aláírásokat. „Sajnos, az önállósult gimnázium azóta is az egyetlen magyar igazgatású középfokú intézmény az Érsekújvári járásban. A szakmunkásképzést illetően óriási hiányosságaink vannak. A szakiskolákban csak 1804 gyermek tanul magyar, 6684 pedig szlovák nyelven; döbbenetes módon csupán 75 magyar osztályunk van a járásban, miközben a szlovák osztályok száma 247. E kérdéssel érdemben gyakorlatilag csak 2002-ben kezdhettünk el foglalkozni, amikor Nyitra megye képviselőivé választottak. De még így is csak az alulról építkező kezdeményezéseket tudtuk sikerre vinni” – utalt az érsekújvári gimnáziumra Nagy Imre.

Varga Magdolna

elsősorban vidéken szervezte az aláírásgyűjtést. Jól emlékszik arra, ahogyan – például Tardoskedden – megfélemlítették a tanítókat. „A Járási Nemzeti Bizottság iskolaügyi osztálya összehívta a tanárokat, akik aláírták ezt a beadványt. Elbocsátással fenyegették őket, a legrosszabb helyzetben talán az iskolaigazgatók voltak” – idézi a történteket. Egyetért társaival: a szakmunkások anyanyelven történő oktatására továbbra is külön figyelmet kell fordítani, annál is inkább, mert a gyengébb előmenetelű tanulók ezáltal jobban elsajátíthatnák a választott szakmával kapcsolatos ismereteket. A köszönőlevél megfogalmazói egyetértenek: újabb felhívásokra és határozott lépésekre lesz szükség ahhoz, hogy az oktatásügy terén megtörténjenek a szükséges változások.