FACEBOOKOS KÉRDÉSÜNK

Menekültként merre venné az irányt?

Gáspár Pathó Kati: Ez sok minden függvénye. elsősorban a nyelvtudásé, az iskolai végzettségé, egyedül indulok vagy gyerekkel... Svédországba mennék. A svédek barátságosak, elég jó a szociális védőháló, lehet dolgozni, fejlődni, élni.

Pálfy Balázs: Akinek jelent valamit a szülőföld, az nagyon messzire nem menne. Ha menekülnöm kellene, akkor hálás lennék az első biztonságos helyért.

Mária Horváthova-Vargová: Ha menekülni kellene, én az első államba mennék, ami a legközelebb van, örülnék ha ételt, italt kapnánk, aztán hogy hogyan tovább, azon ráérnénk utána gondolkozni.

Cséfalvay Mária: Nem hagynám el a szülőföldem, bármi áron megvédeném.

Beke Nándi: Nagyon szarban vagyunk mi, nyugdíjasok, de nem menekülnénk sehova. És mint magyar Magyarországra nem mennék csehnek vagy szlováknak.

Duriček Erzsébet: Nehéz lenne itt hagyni a régi ismerősöket, rokonokat, főleg 64 évesen. Amúgy meg máshol sincs kolbászból a kerítés. A fiatalok még tudnak új életet kezdeni máshol.

Ryšavý Pál: Élhetnék a nagy szavak erejével, hogy soha nem adom fel, itt maradok meghalni, ha mi is lesz, harcolok, de van olyan szituáció, amikor az ember az életet választja, s reménykedik abban, hogy talán valahol van számára új kezdet.

Kristina Földessyová: Nem kockáztatnám a gyerekeim épségét több 100 kilométer vándorlással, megkeresném az első nyugodt helyet, és ott próbálnám megvárni, hogy csillapodjon itthon a helyzet, aztán valószínűleg igyekeznék hazajönni...

Csölle Ági: Hogy menekülnék-e és hová? Szerintem nem. Nem hagynám el az otthonom, még ha a tuti halál várna is rám! És hogy miért gondolom így? Ha engem is mint menekültet úgy fogadnának, ha velem is úgy bánnának, ahogy az itteniek a mostani menekültekkel, akkor nem volna értelme elmenni. Picit gondolkozzanak el az emberek azon, mit éreznének a másik helyzetében.

Mácsodi Kosztolányi Gertrúd: Oroszországba. Egyrészt, mert utálom a tolakodást, másrészt

egy perc alatt megtanulná az a marha nagy ország a nevemet,

mert csak ketten lennénk bevándorlók, Depardieu és én.

Illetve ÉN és Depardieu.

Macsicza Ferenc: Ha olyan helyzet alakulna, mint 1933 és 1945 között Németországban volt a zsidókkal, csak most a magyarok lennének célkeresztben, akkor Kanada vagy Magyarország.

Németh László: A nyugati demokráciák felé.

Pusztai Dénes: Svédországba. Azért, mert nagy figyelmet szentelnek a környezetvédelemnek és nagy a szociális biztonság.

Kristina Földessyová: Biztos nem kockáztatnám a gyerekeim épségét több 100 km vándorlással, megkeresném az első nyugodt helyet, és ott próbálnám megvárni, hogy csillapodjon itthon a helyzet, aztán valószínűleg igyekeznék hazajönni.

Guttman Péter: Egy lakatlan szigetre, ahol csak a családommal élnék!

Baráth Zsuzsa: Nem biztos, hogy el mernék indulni azok után, ahogy a menekültekkel bánnak, és ki tudja, mi vár még rájuk.

Varga Gábor: Nem az a lényeg, ki hová megy, hanem az, hogy biztonságban legyen. Mindenki képzelje el magát ebben a helyzetben.

Száraz Dénes: Ahol nem lehet Új Szót kapni!