Emlékművita Rimaszombatban – mégis kell Petőfi!

Még 1999-ben felmerült, hogy ki kellene öntetni és valahol helyet kellene találni Gömör vármegye egykori tiszteletbeli táblabírájának, a magyar irodalom egyik legismertebb költőjének, Petőfi Sándornak a szobrát annak a gipszmintának az alapján, amit 1882 óta a Gömöri Múzeum őriz. Már csak azért is, mert Izsó Miklós földink is kicsit, meg azért is, mert a nemzeti szobrászat egyik legnagyobb alakja mesterségbeli tudását a rimaszombati Ferenczy Istvánnál tanulta, miután a szabadságharc bukását követő bujdoklását követően, 1851-ben Rimaszombatba került.

A legszebb Petőfi-szobor

Izsó monumentális alkotásokat hozott létre, ez a Petőfit ábrázoló szobor is csodálatos és a szakma a „legszebb” Petőfi-szoborként kezdi jegyezni. Alkotója eredetileg a pesti Március 15-e térre szánta, sajnos korai halála miatt a művet nem fejezhette be, így ma Budapesten az Izsó Miklós tervei alapján készült másik változat áll, amelyet az ugyancsak híres Huszár Adolf (a budapesti Deák Ferenc és Eötvös József-szobrok alkotója) fejezett be.

A gipszminta kisebb csodával határos módon átvészelte a XX. század viharait, háborúkat és rendszerváltozásokat és megihlette a kései utódokat, akik a harmadik évezred elején Rimaszombatban kívánják elhelyezni ezt a csodálatos alkotást. El is indult a szervezés, a Petőfi-szoborbizottság egyházak és civil szerveződések küldötteiből állt fel, amely a szobor felállítására a legalkalmasabb helynek a Tompa Mihály Református Gimnázium előtti teret képzelte el.

Elutasított szoborpártiak

Az 1904-ben még az Egyesült Protestáns Gimnáziumként épült oktatási intézmény felének máig az ágostai hitvallású evangélikus egyház a tulajdonosa, amely összetételében alapvetően megváltozott az elmúlt egy évszázad alatt. Míg 1904-ben nagyobb hányada magyar hívekből állt, mára számaránya alig egynegyednyire zsugorodott. Nagyjából ennyit ér a szavuk is, tehát ha bármilyen szavazásra kerül sor az egyház legmagasabb szintű képviseletében, a konventben, akkor a demokratikus elvek alapján bármikor leszavazhatók. Ez történt most is, amikor a Petőfi-szobornak a közös tulajdonú gimnáziumépület előtti terén való elhelyezésről kellett dönteni.

A presbitériumi ülésen a résztvevő 10 kurátor közül öten a szobor elhelyezése mellett voksoltak, öten pedig tartózkodtak. Mondhatnánk, a döntés egyértelmű, semmi gond, van helye a szobornak. Ekkor valamilyen sugallatra összehívták a konventet, ott pedig már a demokratikus elvek alapján egyszerűen leszavazták a szoborpártiakat. Ekkor kereste meg B. Kovács István, a szoborbizottság elnöke a város polgármesterét, Czifrus Istvánt. Tanácsot és megoldási javaslatot kért tőle a Petőfi-szobor elhelyezésének ügyében. Annál is inkább, mert a szoborra már tekintélyes pénzadományok gyűltek össze, a támogatások összege mára már megközelíti a 900 ezer koronát. Határon innen és túlról folyamatosan érkeznek a felajánlások magánszemélyektől, önkormányzatoktól, megyei önkormányzatoktól, civil szerveződésektől és pártoktól egyaránt. A kivitelezéssel megbízott Győrfi Lajos magyarországi szobrászművész, a karcagi Varga Imre bronzöntőmesterrel együtt, már elkészítette a szobor kiöntőmintáját. Minden készen állt tehát, az evangélikusok elutasító válasza azonban megváltoztatta a helyzetet.

Új helyszín és új időpont

Ekkor ajánlotta fel segítségét Czifrus István. A polgármester a február végére összehívott önkormányzati ülésen beterjeszti, hogy a Petőfi-szobrot állítsák fel a Tompa Mihály téren, az avatásra május 29-én kerüljön sor. Ez azért is lehet megfelelő dátum, mert Petőfit 1845 május 29-én választották meg Gömör vármegye táblabírájának és 1875-ben ugyanezen a napon halt meg Izsó Miklós. A dátum és hely elméletileg tehát megvolna, most a városatyákon a sor. Czifrus István szerint azzal, hogy a város maga is hozzájárult 100 ezer koronával a szobor felállításának költségeihez, egyértelműen támogatja az ügyet és hű marad a történelmi hagyományokhoz, melyek szerint a költők szobra Rimaszombatban szent és sérthetetlen. „Annak idején Janko Jesenský, mint Gömörmegye főispánja elutasította a helyiek kezdeményezését Tompa szobrának eltávolítására, mondván, míg ő a főispán, addig a megyében nem fogják a költők szobrait meghurcolni. Mivel ez a követendő példa, úgy gondolom, a Petőfi-szobor esetében is jó döntés fog születni. Ennek a szoborállításnak már nemzetközi dimenziói vannak. Nem lehet közömbös egyetlen rimaszombati számára sem, hogy a szoboravatásra két ország államfője jelezte részvételét, hogy rajtunk lesz a világ szeme, hogy Rimaszombatról fog szólni rengeteg híradó és számtalan újságcikk. Ez is a város jó hírnevét öregbítő munka része kell hogy legyen, ez az igazi hagyománykövetés és teremtés” – mondta Czifrus István.

B. Kovács István is bizakodó. „Nem tisztünk véleményezni az evangélikusok döntését. Számunkra az a fontos, hogy május 29-én méltó helyen avassunk szobrot annak a Petőfi Sándornak, aki egész életében a szabadságért harcolt, s akinek édesanyja, Hrúz Mária, szlovák anyanyelvű volt. Petőfi a miénk is, gömörieké is, itt választották meg 1845-ben tiszteletbeli táblabírának a huszonéves ifjú költőt abban az épületben, amely előtt majd remélhetőleg állni fog a szobra, a gömöri papköltő barátjával, Tompa Mihállyal egy téren. Azt gondolom, Szlovákia és Magyarország unióba lépésének évében ez a szobor a nemzetek közötti megbékélést is szimbolizálja. Megjegyzem, még a Szlovák Nemzeti Párt járási vezetése sem ellenzi a szoborállítást. Ez is azt bizonyítja, van egy egységes akarat, hogy legyen Petőfinek szobra Rimaszombatban.” – mondta B. Kovács István.

Verseit Kínában is olvassák

Az evangélikusok képviselői közül csupán a magyar híveket képviselő Jávorszky Tibor kurátort sikerült megszólaltatni, aki hangsúlyozta: a konvent elutasító döntésétől a magyar hívek elhatárolódnak. „Számunkra is érthetetlen ez a döntés, de mivel mindenkinek a maga lelkiismeretével kell békében lennie, nem kommentáljuk. Nem kellett volna az ügyet a konvent elé vinni, hiszen a presbitériumi döntés megvolt. Nem tudom, mi van a háttérben, azt viszont tudom, hogy mindenképpen megfogalmazunk egy nyilatkozatot, amelyben mi, magyar hívek is elmondjuk véleményünket” – nyilatkozta Jávorszky Tibor.

Zuzana Moncolovát, a rimaszombati ágostai hitvallású evangélikus egyház gyülekezetének lelkésznőjét csak többszöri megkeresés után sikerült elérni. A lelkésznő nem kívánta kommentálni a konvent döntését. „Az én feladatom csupán annyi volt, hogy az egyházjog szerinti ügymenetet betartassam. Az ügy nagyon háklis és összetett, és én csupán a konvent döntését tiszteletben tartó lelkészként veszek részt benne” – szögezte le a lelkésznő. Erdélyi Géza, a református egyház püspöke csupán annyit tett hozzá a történtekhez, hogy legjobb tudomása szerint Petőfi költeményeit a közelmúltban Kínában is kiadták, ahol többszázezres példányszámban fogyott el. „Bízom abban, hogy lesz Petőfi-szobor Rimaszombatban. Mégpedig a város egyik legszebb, a vármegyeház és az egykori táblabíróság épülete által keretezett terén. Az egyesült Európa esélyt ad a megbékélésre. Ennek fontos szimbóluma lenne ez a szobor” – mondta Erdélyi Géza püspök.