Emlékezés az ártatlanul bűnhődő nádszegiekre

A szerző – aki kisgyermekként maga is átélte a történteket – számtalan további szemtanú elbeszélése és korabeli dokumentumok alapján állította össze krónikaszerű könyvét, alaposan körüljárva annak minden apró részletét. „Már iskolás koromban foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszer papírra vetem ezt a történetet. Nem volt egyszerű, hiszen a gyűjtés során azt kellett tapasztalnom, hogy 60 év távlatából még mindig nyomasztja, félelemmel tölti el a község idősebb lakóit a visszaemlékezés – árulta el a szerző. – A fiatalabb korosztály tagjai közül pedig sokan nem is hallottak róla, ezért is volt fontos számomra, hogy az igazság napvilágra kerüljön. Az egyik adatközlőm így fogalmazott: »nem kellene törődni az egésszel, inkább tovább hordozzuk lelkükben a szomorú emléket«. Ezzel én nem értek egyet, hiszen akkoriban megbélyegezte a falut és ártatlan áldozatot is követeltek a történtek. Az eseményekről első ízben a Nádszeg – múlt és jelen címmel 2000-ben megjelent kiadvány tesz említést, ami előkészítette számomra az utat és erőt adott kutatómunkámhoz.”

A történetet röviden így foglalhatnánk össze: 1945 szeptemberében a falun áthaladó három szlovák katona rejtegetett fegyverek kereséseként álcázott házkutatás közben – amelynek valódi célja jófajta pálinka beszerzése volt a szeszfőzéséről is híres községben –, összetűzésbe keveredett néhány fiatallal. A katonákat a túlerőben lévő falusiak megverték, fegyverüket elvették. Ez a tett természetesen nem maradhatott következmények nélkül, és másnap egy egész sereg katona érkezett a faluba. De mivel az előző esti incidens résztvevőit nem találták, összeterelték a falu férfilakosságát 15-től 60 éves korig, nem kímélve a betegeket sem, és néhány napig – embertelen körülmények között – a templomban, majd az iskolában tartották őket fogva. Sajnálatos módon egy ártatlan áldozata is lett az esetnek: az iskolában véletlenül elsült az egyik katona fegyvere, és egy 25 éves, a hadifogoly-táborból csak nemrég hazatért fiatalembert halálra sebzett a golyó.

Néhány nap után Vágsellyére terelték a nádszegieket. „Ahogy Vágsellyére érkeztek, mindjárt az első házak kitárt ablakaiból áradtak feléjük a hangos, bántó kiáltások – így kell nekik, halálra verték a szlovák katonát! … Hallottuk, ahogy helyeselték, hogy munkatáborba visznek bennünket.” – olvashatjuk a könyvben. A környékbeli településekre tehát már ilyen változatban jutott el a hír, azaz, hogy szlovák katonát öltek a nádszegiek. „Néhány suhanc és a három, pálinkát kereső katona verekedése, amelyről a nádszegiek többségének tudomása sem volt, szlovák-magyar konfliktussá duzzadt – mutatott rá a szerző. – A csoportos elhajtással és vallatással járó megaláztatást pedig sok-sok ártatlannak kellett elszenvednie.”

A további érdekes részleteket tartalmazó könyv tanulságos olvasmány. Mindenképpen dicséretet érdemel a szerző által végzett aprólékos kutatómunka, amely mindvégig érződik a könyvön. Mindezt csupán a helyenként terjengős stílus, a fellengzős jelzők gyakori használata rontja kissé, ami az irodalomkedvelő olvasók számára zavaróan hathat.