Emberségből jelesre vizsgáztak

A lángok kora délelőtt csaptak fel Kečkéš Mária alig másfél éve megvásárolt otthonában. A tűz a házon kívül keletkezett, miközben ő a hátsó udvarban, a garázsban, tizenkilenc éves autista fia pedig a házban tartózkodott. Elmondása szerint már csak a sűrű, fekete füstöt észlelték. „A házon kívül is, belül is sok helyen volt faborítás. A lángok tizenöt perc alatt annyira elterjedtek, hogy az időközben kiérkező tűzoltók erőfeszítése ellenére is csak alig pár holmit tudtunk megmenteni. Mindenünk odalett” – mondta Marika asszony, aki éppen fiára miatt választotta a városi panellakás helyett a jó fekvésű, négy és fél szobás vidéki családi házat. Személyi sérülés szerencsére nem történt, de az anyagi kár így is jelentős, több mint egymillió korona.

Mihalik Gábor, Köbölkút polgármestere már a tűzeset másnapján összehívta a képviselő-testületet, amely jóváhagyta a tűz kárvallottjainak tízezer koronás támogatását. Emellett a szociális bizottsággal, melynek elnöknője Varga Alena, gyűjtést szerveztek a szerencsétlenül járt család megsegítésére. Ennek eredményeképpen egy hét leforgása alatt hatvanezer-hatvan koronát sikerült összegyűjteniük. Az adományozók a helyi civil szervezetek, magánszemélyek, valamint a Stampay János Magyar Nyelvű Alapiskola, melynek igazgatója, Geri Valéria az előző heti jelmezbál bevételét ajánlotta fel a károsultaknak. Az összegyűlt pénz átadásakor a polgármester kifejezte köszönetét mindazoknak, akik önzetlenül támogatták a bajba jutott anyát és fiát, s részt vállaltak gondjaik enyhítésében. Mihalik Gábor szerint ilyen tragikus esetekben a község feladata, hogy segítsen a bajbajutottakon. Elmondta, hogy nagyra becsüli a lakosság együttérzését és összetartását, ami a mai időkben bizony egyre ritkább. Ebben az esetben emberségből „jelesre vizsgázott” a falu.

Kečkéš Mária könnyeivel küszködve köszönte meg a pénzadományt. Ő maga jelenleg az egyik közeli községben, Kürtön lakik az édesanyjánál, ám autista fiát sajnos ideiglenesen az érsekújvári kórházban kellett elhelyeznie. „Nagyon megviselték a történtek. Most, a kórházban új gyógyszereket kap. Eddig csak velem volt, de a történtek miatt hosszabb időre szanatóriumba kerül, Nyitramalomszegre (Lipovára). Meg kell szoknia, hogy közösségben éljen. Ebben segítenek a gyógyszerek, de én mégis tartok az egésztől. Tudomásom szerint sajnos nincs olyan intézmény, ahol kizárólag autistákkal foglalkoznak. Nyitramalomszegen a komoly pszichés problémákkal küszködő betegek mellett súlyos mozgássérült, illetve testi fogyatékkal élő páciensek is vannak. Nem hiszem, hogy ez lenne a fiamhoz hasonló betegek ápolására a megfelelő közeg. Hát, majd meglátjuk... Hirtelen ért, a semmiből jött a csapás, de azt elmondani sem tudom, milyen hálás vagyok a köbölkúti községi hivatalnak a segítségért. A falubeliek együttérzése nagy erőt adott ezekben a nehéz napokban. Idővel szeretnék majd visszatérni, természetesen a fiammal együtt. És azt is elhatároztam, hogy valamilyen módon megpróbálok majd intézményes formát találni a hozzám hasonló sorsú szülők gyermekei számára. Jelenleg azonban leginkább az a kérdés foglalkoztat, hogyan lehet az üszkös romok eltakarítása után újrakezdeni az otthonteremtést.”